Rendszeres olvasók

2015. május 17., vasárnap

Fiatalkorú bűnelkövetők reszocializációjának pedagógiai lehetőségei az Javítóintézetben












Fiatalkorú bűnelkövetők reszocializációjának   pedagógiai lehetőségei az Javítóintézetben
/nem pályázati anyag/






Készítette: Szokodi Tamás
                                          Szociál -, kriminálpedagógus





Aszód, 2007.12.04




 Tisztelt Igazgató Úr!

Hosszas gondolkodás után jutottam arra az elhatározásomra, hogy nekilássak megírni – igaz dióhéjban – szakmai-pedagógiai, szociálpedagógiai elképzeléseimet. Elhatározásomban lényegesen erősített, az ebben az időszakban közzétett pályázatok megismerése.
Mivel évek óta aggodalommal figyelem intézményünk szakmai működését, - ennek több alkalommal hangot is adtam -, ezért úgy gondolom, hogy felelőtlenség volna, ha a megszerzett szakmai tudásom, és a gyakorlati ismereteim ötvözésének gondolatokba való szerveződését nem vetném papírra.
Fontos megjegyeznem, hogy nem arra hivatott ez a levél, hogy ismételten a hibákra hívjam fel a figyelmet, viszont nem tehetek javaslatot hatékonyabb működésre azok elhallgatása mellett. Mint mindig ebben a pillanatban is csatolnom szükséges azt a kijelentésemet, hogy a változások, változtatások szándéka nem személyek és csoportok ellen irányuló ellenséges megnyilvánulás részemről. Motivációm más szemszögből indítatott, azonban ebben a dimenzióban kap helyet. Ha nem lenne kritika, akkor tanult szakmám megtagadásával vádolhatna mindaz, aki ismeri nézőpontom, gondolkodásom. Ugyanakkor célom az, hogy a lehetőségek ismeretében, mindenkor a rendszerünk, intézményünk legmegfelelőbb működését tartsam szem előtt. Ezt azok tudják, akik a szakmát is felismerik, és képesek a változásokat észlelni, megérteni, és követni. Ők, akik nem az önmagáért fennmaradó rendszerben temetik el a hivatás lehetőségeinek halmazát. Ők, akik igazán tisztelik a múltat, amely megteremtette a jelen lehetőségeit, és ez által esélyt mutat a jövő egyre nehezebb elvárásainak.
Az „esélyt adunk és utat mutatunk” jelmondatunk nekem többet jelent, mint egy frappáns szlogen, amely intézményünk jellegét szimbolizálja. Számomra érezhető benne a tenni akarás és cselekvésre való buzdítás, amely a lehetőségek ismeretében is rengeteg remény rejt magában. Ezeket kell kiaknázni, felhasználni céljaink elérésére.

Hosszas ideje figyelemmel kísérem az intézet részlegeinek működését, a bennük folyó szakmai munkát. Ezen időszak alatt megfogalmazódtak bennem konkrét elképzelések, amelyekkel hatékonyabbá tehető a javítóintézeti nevelés folyamata.
11 éve dolgozom a javítóintézetben. Az áthelyezések során alkalmam volt kipróbálni magam több területen is:
  • Éjszakás gondozó
  • Nappalos gondozó
  • Szakoktató
  • Otthon csoportnevelő
  • Helyettesítő nevelő
  • Zárt csoportnevelő

Minden terület más-más feladat elé állított, azonban közös pontjuk volt a növendékekkel való kapcsolat, és közös részük volt az állandó pozitív változás szem előtt tartása.
A különböző területeken való megjelenésem, az idők folyamán előnyömre vált, mivel átfogó képet kaptam a működésről, annak esetleges deficitjeiről. A különböző területek időben és térben való változása kialakított bennem egy globális képet, amely kontúros hatást gyakorolt gondolkodásomra, amelyet közben elméleti háttér erősített meg. Így már nem csupán az évek alatt megszerzett rutin használatával tettem dolgom, hanem egy kriminálpedagógus szemével láttam rá az esetleges hibaforrások megoldhatóságára. Képes voltam érzékelni azokat a hibákat, amelyeket elkövetünk az elméletek nem ismerete miatt. Úgy gondolom, hogy ezeket a hibákat ki lehet javítani, és ki is kell javítani, hogy ne csak szépen megfogalmazott programokban köszönjenek ránk a szakma elvárásának kritériumai. Ehhez viszont szaktudásra van szükség. Konkrét elképzeléseim vannak, amelyek tapasztalatok és az elméletek mentén haladva megoldásokat nyújthatnak metszéspontjaikban. Amennyiben nem kap teret a szakma, úgy egyre kiégnek azok a lelkes pedagógusok, akik nem mechanikus másodállásnak tekintik hivatásukat.















I. A múlt, jelen, jövő – ahogyan én látom

  1. A tradíció, a szokások tiszteletben tartása

A múlt nélkülözhetetlen és mindig is szem előtt tartandó aspektusa intézményünk működtetése számára. Ez megnyilvánul minden alapvető vezetési mechanizmusában, természetesen az irányítás mindén szintjének megadott standardjának megfelelően. Azonban ez a fontos kategória nem jelenti számomra a legfontosabb célt. Mivel a múlt tiszteletben tartásával nem lehet innovatív módon gondolkodni a jövőben.
„Őseink” által meghatározott és megvalósított elvek, célok megbecsülése számomra nagyon központi elv. Ennek mibenléte azonban magyarázatot kíván. Úgy gondolom, hogy a múlt tisztelete nem abban mutatkozik meg, hogy az 50-100 éves meggyőződéseket folytatjuk tovább, hanem éppen azok továbbfejlesztését célozzák meg. Gondoljunk azokra a szakemberekre, akik a semmiből teremtettek elméleteket, és azokat szinte próbára bocsátott módon volt lehetőségük elemezni. Elődeink is bizonyos fokú tradíciókba kapaszkodva, viszont az újítás és fejlődés köré szervezték mindennapi gondolataikat.
Miért fontos ez? Mert ha nem ezt tették volna, akkor ma nem létezne gyermekvédelem, javítóintézet, úgy, mint számos színtere sem a segítői munkának.
Elődeink akkor volnának büszkék igazán ránk, ha nem az Ö munkájukat folytatnánk tovább, hanem az Ö elveik fundamentumaiból táplált modernizáció, és szakmai fejlődés kihasználásával, mindenkor a legjobb, és legmegfelelőbb megoldásokra törekednénk. Hiszen Ők ezt tették, és méltán emlékezhetünk ma rájuk szakmai szemmel is tisztelettel. Ez a tisztelet és megbecsülés számomra mindenekelőtt a szakma tradíciójának, az előtt történő tisztelgés.

  1. A jelen tapasztalatai

Fontos a tradíció, - azonban mint a fentebb említett okok elmélkedésében meglátható – azonban nem a legelemibb szempont. Lényegibb a jelennel történő fokozott gondolkodás. Kicsit sarkosan azt is mondhatnánk, hogy a régmúlt emlékei nem, vagy csak alig jelenhetnek meg az aktualitásunkban, azt nem képesek támogatni jogszabályi, valamint szakmai szinten. Miért? Mert paradigmaváltás történt, ami átformált gondolkodást követel, mind szakmai, mind szakmai-moralitás szintjén.
A mai gyermekvédelem átlépett és ez által meghaladott szinte minden régi elvet, lehetőséget. Ebben a nagy változásban természetesen – mint minden változásban – megtalálható negatív előjellel visszaigazolt helyzet is. Azon is el lehet vitázni, hogy globálisan milyen értéket, értékrendszert kaptunk. Mennyire használható és mennyire eredményes az új irányvonal, amelyből kénytelenek vagyunk táplálkozni. Véleményem az, hogy anómiás állapotot eredményezett javítóintézetünkben, és ennek hatása megfigyelhető a mindennapok munkájában. Természetesen ez nem kritika, mivel ha nem tudatos cselekmények okoznak hibákat, nem is tekinthető szándékosságnak, ezáltal nem gyakorolhatunk bírálatot szinte senki felett. A jelen nevelési tevékenységek, amelyekkel ma dolgozunk, nem mutathatnak már a múlt felé, és nem látszik bennük még a jövő iránya sem. A múlt nevelési lehetőségeinek elvetése objektíváldott a törvények, jogszabályok folytán, azonban a jelen lehetőségei ismeretlenek, a múltban szerzett szaktudásokban nem jelennek meg. Ez önmagában nem jelentene gondot, mivel ezen ismeretek megszerzése előtt nem állítanak gátakat. Az elsajátított ismeretek önmagukban nem jelentenek megoldást, sőt azok értelmezése sem. Az értelmezés nem jelent megoldást, viszont feltárja a hibákat, érzékelteti az elszalasztott lehetőségeket. Ami által sikereket érhetünk el, az a bensővé vált, és meggyőződéssé alakult elmélet, gyakorlat együttes hatása.

  1. Jövőlátás

A múltban való gondolkodás, vagy éppen a jelen látása nem okozhat problémát, azonban az értékelése, hatásuk feldolgozása annál inkább. Itt szeretném ismételten megemlíteni azt, hogy a múlt hatása, mindenkor visszatekint, velünk él, és ez így helyes. Hasonlóképpen a jelen is szükségképpen a jövő felé mutat. Ezt nem lehet meggátolni, és hatásait képtelenség lenne elbagatellizálni. A mai feladatok megoldása, vagy éppen megoldatlansága, megjelennek majd a jövő feladatainak felbecsülésében is. A múltban történteket nem másíthatjuk meg, elfogadottnak kell tekintenünk, a jövőt azonban aktívan manipulálhatjuk. Úgy alakulhat ki szakemberi testület, mely aktívan érti és értelmezi a feladatokat, hogy a jelenben meghatározó lépésekkel utat kell mutatni. Meg kell határozni a cselekedeteket, és ami több, ezeket meg is, el is kell magyarázni, hogy érthetővé téve beépülhessen a mindennapi munkák folyamatába. Az új generáció akkor képes ezt megtenni, ha a régi gyakorlatias ismeretek mellett megkapja az elméleti hátteret. Erre azonban nem, vagy csak csekély lehetőség mutatkozik. Aki az Intézetbe jön dolgozni elméleti tudás nélkül, és egy régi rendszerben kezdi el a javítóintézeti nevelő pályafutását, nagyon kis eséllyel fog hatásos jövőt teremteni. Aki viszont egy megfelelő elméleti tudástárral lép be, annak megvan az esélye egy megfelelően működtethető rendszert építeni. A jövő nem más, mint a szakma ismerete, és annak tudatos, önzetlen használata. Ebben látom a javítóintézet nem önmagáért való fennmaradását.








II. Elképzelés

Célmeghatározás

Célom elérni azt, hogy a lehetőségeknek színvonalasan megfelelő pedagógiai intézménnyé váljon intézetünk, ahol a szakma is elismeri az ott dolgozók tevékenységét. Ehhez egy új felfogás szükséges pedagógiai tekintetben, amely képes használni az új módszereket. Mindezt egy megújult szakmai programmal van lehetőségünk elérni, amely folyamatosan fejlődik általunk, és érhetően artikulálva mutat irányt.

Beavatkozási irány

A hatékonyság fokozásának érdekében két fő beavatkozási területre osztom programom.
 1. Jelenleg működő mechanizmusok vizsgálata, korrigálása, hatékonyabbá tétele.
  • Csoportfoglalkozások
  • Szabadidő strukturálás, programszervezés
  • Oktatás
  • Munkaszervezés, munkáltatás
  • Pedagógiai kerek asztal, információáramlás
  • Házirend
 2. Új mechanizmusok beültetés a hatékonyabb működés érdekében.
·         Szakmai előadások, értelmezések
·         Új módszerek bevezetése
·         Team munka
·         Konzultáció
·         Szupervízió
·         Esetmegbeszélés, esetkonzultáció
·         Pedagógiai laboratórium

A célok megvalósításának időterve, a végrehajtandó feladatok megoldhatóságának tárgyi, személyi feltételeinek függvénye. Az általam elgondolt programterv három időintervallumra osztja a megvalósítás ütemét. A szakaszok egy célrendszert képeznek, ezért egymásra épülve képesek hatást gyakorolni. Az elért pedagógiai időszak sikeres teljesítése után, elindulhat a tényleges pedagógiai reform, amely a régi módszertan alapjaiból, de már az új irányvonalak medrében haladhat.

Időintervallumok
  • Rövidtávú célok
  • Középtávú célok
  • Hosszútávú célok

A) Rövidtávú célok

Ebben a részben működő mechanizmusokat kell számba venni, vizsgálni. Az értékelések igazolják, hogy az egyes eszközök miként fejtenek ki hatást növendékeinkre, mennyire illenek bele a korrekciós nevelés rendszerébe.
-          Egy-egy nevelési színtér aktív figyelése, az ott folyó munka, pedagógiai aspektusainak elemzése, koordinálása, esetleges korrekciója.
-          A gyermekekkel foglalkozó dolgozók munkájának támogatása, ezzel kapcsolatos fórumok szervezése, lebonyolítása.
Cél, hogy a gyakorlat során megjelenő pedagógiai kérdésekre, dilemmákra elméleti síkon magyarázatot találjon mindenki.
-          Új módszerek elméleti átadása, megértetése, használata.
-          Terápiás légkör kialakításának elősegítése.
Az új koncepció kialakításához olyan látásmód, szakmai értékrendszer szükséges, amely képes integrálni egy totális intézményben a pedagógiai módszerek alkalmazását a növendékek és környezetük közötti konfliktusok megoldására. Ezt egy színvonalas „pedagógiai kerekasztal” beindításával, létrehozásával látom elérhetőnek, ahol a felmerülő kérdések megtárgyalása megoldás-centrikus, és ehhez felhasználja a gyógypedagógia, szociálpedagógia, és kriminálpedagógia ismeretanyagát.
A korrekciós nevelés hatásközpontja a személyiség, ezért annak fejlesztése, formázása elsőszámú tevékenység, ami speciális ismeretek – (direkt, indirekt) - nélkülözésével elképzelhetetlen. Véleményem az, hogy ezeket, a speciális szükségleteket fel kell ismerni, értelmezni elengedhetetlen. A szükségletek kielégítése, általános pedagógiai, valamint speciális pedagógiai módszereket igényelnek, amelyeket hangsúlyozottabban bele kell építeni a nevelési programokba.
A Javítóintézeti nevelés alapjaiban használja az általános nevelés-pedagógiai ismereteket, azonban erősen különbözik is a nevelési folyamat alanyaiban, pedagógiai szituációkban és a körülményekben a nevelés egyéb színtereitől. Ehhez a reszocializációs folyamatban a pedagógia egyéb szakágai nyújtanak adekvát módszertani irányvonalakat.
A szakpedagógiai módszertanok adaptációja folytonosságot követel, amely a változó szükségletek fókuszában áll.

1.) Csoportfoglalkozások
A komplex nevelés lényegi és meghatározó része a csoportmunka. Úgy gondolom, hogy a csoportfolyamatok aktív megfigyelése és értelmezése, azok irányítása a legelemibb tevékenység. Itt a kellő ismereteket szükséges megszerezni a csoportos munkavégzés alkalmazásának lehetőségeiről, a bennük rejlő lehetőségekről. A csoportvezetés módszertani ismereteit szükségképpen el kell sajátítani.
A csoportmunka keretén belül számos lehetőség nyílik növendékeink, szükségletinek manifesztálódására, valamint a csoportok egységgé alakítására, a csoportidentitás kialakítására.
A javítóintézeti csoportok, azon belül az otthon nyíltcsoportjai számára speciális programmal rendelkezem, amely képes megteremteni az egységes, azonban differenciált működést.
A csoportnevelő tevékenységi körében nyomatékosítani kell, hogy az általa végzett munka nem ér véget a fizikai szükségletek kielégítésével, és az adminisztráció végrehajtásával.
Általam elképzelt, és alkalmazni kívánt csoportfoglalkozások:
  • Értékfeltárás
  • Konfliktuskezelés
  • Életúttervezés
  • Önismereti csoport
A csoportfoglalkozások kiemelt célja a szociális készségek fejlesztése. (2006. évi kutatás vizsgálta a növendékek szociális készség szintjét több dimenzió mentén. A kutatás eredményéből is kitűnik, hogy ezen fejlesztési területeknek is hangsúlyosabbnak kell lennie.)
A szociális munka eszközeit felhasználva jelentősen javítható, módosítható a szociálisan kompetens viselkedés.



2) Szabadidő strukturálás, programszervezés
A szabadidő és a pedagógia kapcsolata a zárt korrekciós nevelés egységében elválaszthatatlan, mivel a totális intézmény korlátokat szab. A javítóintézeti nevelés keretein belül azonban számos lehetőség kínálkozik, amelyet a szabadidő szervezésében ki szükséges használni. (is ki kell használni)
A nevelőtanár feladata, hogy a rábízott növendékei körében kialakítsa a szabadidő értelmes eltöltésének igényét. Ez elemi részt képez a személyiségfejlesztés, kommunikációs-készségfejlesztés és az integrációs szint fejlesztése terén. Ennek eredményeként finomodik a találékonyság, a kulturális szint, és a közösségi morál.
A szabadidő megfelelő strukturálása fontos részegysége a nevelés folyamatának.
(2006-ban végzett nem hivatalos kutatásunk azt az eredményt hozta, hogy növendékeink nagy része unatkozik, nem találja fel magát, és ebben nem kap támogatást sem. Ezzel magyarázom azt, hogy az informális struktúra adta másodlagos szabályrendszer egyre erősebben határozza meg a növendékek cselekedeteit.)

3) Oktatás
Az oktatás, mint iránytű, tájékozódás a világban.
-          Az oktatás kiszélesítése, koncentráltan a praktikus tudásra.
-          A környezet jelenségeinek megismerése, élethelyzet gyakorlatok.
Az intézetbe kerülés előtt már kialakult egy kép a világról, annak működéséről, ebből hiányzik a társadalmi adaptáció proszociális mintája. Nem volt lehetőség növendékeink számára a társadalmilag hasznos magatartásformák megfigyelésére, elsajátítására, gyakorlására.
-          Adottságok, képességek fejlesztése, valamint új képességek kialakítása.
-          Olyan tudás iránti igény kialakítása, amelyet a növendékek használni képesek a mindennapi életük során.
Cél, hogy olyan ismeretek átadása is megtörténjen, amelyet a jövőben használni képesek, amelyekkel eligazodhatnak a társadalomban.
(Véleményem az, hogy például egy-egy vetélkedő által átadhatóak olyan információk, amelyek nélkülözhetetlenek növendékeink mindennapi élete során. Pl., hogy hová fordulhatnak az egyes problémáikkal. Itt jelzem, hogy a Zárt csoportba érkező növendékek halvány fogalommal sem rendelkeznek az életvezetésükhöz elengedhetetlen társadalmi normákkal, szociális ellátó-, és segítő rendszerrel, amelyekkel „szabadulásuk” után nagy valószínűséggel találkoznak majd.)
A praktikus ismeretanyag átadását a nevelési programba bele kell illeszteni, valamint a lehetőségek figyelembevételével az iskolai oktatás keretein belül is meg lehet jelennie.

4) „Pedagógiai kerekasztal”, információáramlás
Olyan fórum létrehozása, ahol közzé lehet tenni mindenki számára elérhető módon a javítóintézeti nevelés pedagógiai problémáit. Itt lehetőség nyílik vitás kérdések megtárgyalására, a szakmai programunk értelmezésére, továbbgondolására.
A pedagógiai kerekasztal lehetőséget biztosít minden szakmai kérdés tisztázására. Ennek kapcsán kialakul egy szakmai szemlélet, ahol aktív részesként élheti meg minden pedagógus az esetlegesen tisztázatlan szituációk mögöttes cselekményeit.
Ez a fórum hivatott arra, hogy folyamatosan felügyelje a pedagógiai munkát, valamint kövesse a változó igényeknek való megfelelhetőséget.
Itt cserélhetnek gazdát az ideológiák, valamint a sokéves tapasztalatok konzekvenciái, amely az új generáció számára iránymutató fontosságú.

5) Nevelés
A társadalmilag releváns egyéni képességek intenzív fejlesztése.
A javítóintézeti nevelés szocializációs tevékenysége kettős. A beutalt fiatalok nagy számban elakadt, vagy megkésett primer szocializáltságúak. A családból kiemelt tizenéves megjelenése intézményünkben nem jelenti azt, hogy véget ért számára egy lépcsőfok a szocializációjában.
Az elsődleges társadalmasítási folyamat ebben az időszakban nem véget ért, hanem egy új színhelyen folytatódik tovább. Viszont ezzel párhuzamosan megjelenik a másodlagos szocializációs hatás, amelyet tovább bonyolít a már korrekció alapú reintegrációs reszocializáció.
Ezért az intézetünk növendékeivel foglalkozó munkatársaknak pontosan ismernie kell a fiatalok szociálizáltsági szintjét, valamint a kialakult hiányosságok okait. Ennek tudatában kell és lehet kialakítani az egyéni nevelési programot, gondozási tervet. Ha a fiatalnak egyéni pszichológiai gondozásra is szüksége van, a pszichológus is egyéni gondozási tervet készítsen.
A visszailleszkedés segítése az elsőszámú cél. Úgy vélem, hogy jelenleg a büntetés hangsúlyozása meghatározóbb. Ezt következtetem a növendékekkel való beszélgetésekből, ugyanis számukra az elzárás, mint büntetés erősebben érvényesül.
Cél, hogy a növendékek érezzék az értük való tevékenységeket, hogy nem a deviáns életútjuk egy állomásaként töltik itt el az adott időszakot.
A nevelő feladata a proszociális magatartás fejlesztése, a társadalmi konform kialakításának elősegítése. (Önkontroll, személyközi problémamegoldás, döntéshozatal, társadalmi felelősség.) Nem elég az előadás a gyerekeknek, hanem olyan módszerek használata szükséges, amellyel elérjük a bevonódását.
Az intézetben működtetett pedagógiai kerekasztal segítséget nyújt nevelőinek, hogy a fenti feladatokat elláthassa, (Szociális ismeretek, problémakezelési technikák, kommunikációs ismeretek, csoportvezetés.) - egyéni és csoportos foglalkozások keretében.
A jelenlevő fiatalkorúak elsőszámú problémája, a konfliktus. (intra, inter, társadalom)
A konfliktuskezelés szakfeladat, amelyet ismerni kell, és használni szükséges.
Konstruktív életvezetés kialakítása, önfejlesztő tevékenységi formák megerősítése.
Áldozat – sértett helyzetének tudatosítása.

6) Házirend
Szükségesnek tartom a házirend újraértelmezését, mivel az utóbbi időszakban jelentősen visszaesett annak betartása, betartatása.
Az intézeti rendben bekövetkezett negatív irányú változásokat fontosnak tartom átértékelni, a fegyelemhez való viszonyunkat újragondolni. Ki kell alakítani egy egységes intézeti képet, amely a múltból, a tradíciókból eredeztethető.


B) Középtávú célok

1) Szakmai előadások, értelmezések
A szakmai megújulást és fejlődést hosszútávon támogató és erősítő lehetőségek kiaknázása. A belső szakemberek tevékeny és tevőleges bevonásával. Az ehhez szükséges tárgyi feltételekkel rendelkezünk, ehhez hozzá kell rendelni a személyi feltételeket is.

2) Új módszerek bevezetése
A rövidtávú célok megvalósulása folyamán a szakemberek képessé válnak adaptálni a különböző nevelési módszereket, amelyeket már hatékonyan tudnak alkalmazni. Ezek a módszerek beépülnek a mindennapi munka gyakorlatába, és szerves részét képezik a nevelési tevékenységnek.

3) Új lehetőségek
A nevelés folyamatában olyan eszközök lehetnek amelyeket meg kell ragadni. Ez feltételez egy kreativitást, ami mindig innovatív. A folytonos ötletes gondolkodás, számtalan lehetőséget biztosít. Ezért az ötletbörzéket, javaslattételeket elengedhetetlennek tartom.
Konkrét tervekkel rendelkezem.

4) Prevenciós programok
A prevenciós programok kiszélesítése. (pl. a jelenleg folyó drogprevenciós program kidolgozása)

5) Team munka
Kell egy vezérfonal, amely mentén egységesen tudunk működni. Erre a legmegfelelőbb lehetőség a team munka, aminek a beindítása elengedhetetlenné vált mára. Ez a fórum magában foglalja annak lehetőségét, hogy egységes, általános tevékenységek jöjjenek létre.

6) Esetmegbeszélés, esetkonzultáció
A „Sárga falak” szakmai program szerinti működtetése, és ezek dokumentálása.

7) Pedagógiai laboratórium
Pedagógiai helyzetek elemzése az elméleti ismeretek alkalmazásával. Módszertani eljárások kidolgozása és kipróbálása. A már máshol kipróbált módszerek adaptálhatóságának vizsgálata. Mivel intézményünk speciális létesítmény, ezért folyamatos kísérleti bázisául szolgálhat a fiatalkorú bűnelkövetők társadalmi reintegrációjához.


C) Hosszútávú célok

A jövő kiemelkedő feladata, hogy a javítóintézeti nevelés valóságos alternatíva legyen a szakma előtt. Valamint kétséget kizárva tudja megmutatni nélkülözhetetlenségét, hatékonyságát, amely nem csak az elmélet síkján képes sikereket elérni.
Ehhez szükséges a Moor-i gondolat:
„Először megérteni, azután nevelni…”.
Továbbgondolásaként ezt úgy ítélem meg, hogy először meg kell tanulni megérteni, aztán meg kell tanulni nevelni.
Ezt nem rosszindulattól vezérelten próbálom közzétenni, hanem egy jövőben hatékonyságáról nevezetes gyermekvédelmi intézmény jelenleg aggódó résztvevőjének szavaival leírni.


III. A rövidtávú célok megvalósulása - Mindennapi működés
(azaz, hogyan működünk ha megvalósultak)

Jól kidolgozott pedagógiai értékrendből levezethető pontos cél és feladatok. Olyan nevelési vezérelvek kivitelezése, amelyek megteremtik a cél megvalósulás optimális feltételeit.
Munkatársak azonosulnak a programmal (Sárga falak), annak alapelveivel.
Tudják mi az elvárás, és mit várhatnak el egymástól. A szakmai programban közzétett elvrendszer pontos ismerete elengedhetetlen a nevelői munka hatékonyságához.

1) A szervezeti működés hatékonyságának emelése

-          A működtetés folyamatainak pontos feltárása, és leírása, amelyek egyértelművé válnak.
-          Jól értelmezhető személyi kompetenciák.
-          Tisztázott feladatkörök, lehetőségek biztosításával.
-          Feladatok ismertetése, segítségnyújtás, szakmai támogatás.
-          Határidők megtárgyalása, betartatása.

2) Ellenőrzés hatékonysága

-          Dokumentált ellenőrzés és értékelés.
-          A munkavégzés értékelésének egyéniesítése, amely több szempontú, objektív és egyenlő.
-          Az értékelés több szempontúsága, feltáró jellegű, és problémamegoldó, mindenkor megoldásközpontú.
-          Egyéniesített értékelés, teljesítményarányos elismerés.
-          Az értékelés a munkatársak bevonásával történik dekádonként.

3) Információáramlás.
Az információ minden esetben érthető, egyértelmű, megbízható és torzítatlan, amely mindenki számára elérhető. A félreértett, és félreértelmezett információk negatív hatást gyakorolnak a mindennapi munka teljesítményére.

4) Jó szervezeti klíma, szervezeti kultúra.
Az együttműködés, és a bizalom erősítése. Cél egy kiszámítható rendszer megteremtése, ahol ismertek az intézmény által közvetített pedagógiai célok.
A kapcsolatok irányelve a nyíltság és a konstruktivitás, amely erősíti a nevelőtestület stabilitását.

5) Színvonalas nevelői munka.
-          Szakmai szempontok alapján kialakított növendék-nevelő közötti személyes kapcsolat.
-          Személyre szabottan kialakított nevelési módszerek.
-          Rendszeres szabadidős, és kulturális programok, amelyek csökkentik a hiányukból adódó hátrányokat.
-          Fontos a régi hagyományok megőrzése, valamint új elemek megjelentetése. A bevált, jól működő, kipróbált folyamatok hagyománnyá történő emelése.

6) Oktatás
A tanulmányok mellett bevezetésre kerül a praktikus tudás megszerzésének lehetősége. Ezt egyrészt a nevelési tervbe épített foglalkozások keretében, másrészt fakultatív programok keretében, az érdeklődési kör által kialakított formában.
Kialakítani a részlegspecifikus, csoportspecifikus nevelési-oktatási irányokat.
Cél, hogy a munkafoglalkoztatás keretei között megtanulják növendékeink a munkafolyamatok fontosságát. Érintse meg őket az alkotás öröme. Ugyanakkor a hasznos tevékenységekre való áttérés felébresztheti bennük a munkavégzés által megvalósuló sikert. A munkavégzés csakis abban az esetben segítheti a társadalomba való sikeres visszailleszkedést, ha abban az egyén megtalálja a hasznosságot, vagy saját örömére cselekszik.
A munkának, mint motivációs lehetőségnek, generális szerepe van egy totális intézményben.
(Kísérleti jelleggel végeztettünk, értelmetlen, és haszontalan büntető munkát, valamint alkotó, értelmes tevékenységet fiatalkorúakkal. A teljesítmény a fokozott felügyelet ellenére is jelentősen alulmaradt az értelmetlen vasreszelés következtében.)

7) Nevelési klíma
Centralizáció, decentralizáció
A csoportok központi célok mentén, de nem feltétlenül azonos módszerekkel dolgoznak. Bizonyos napirendi pontok egységesített, formalizált módon, mások sajátos szervezésben tudják kifejteni az optimális hatást. Ez kialakít egy csoportidentitást, amely elengedhetetlen a megfelelő nevelési klíma kialakításában. Azonban ez csakis egy központi vezérelv által megvalósítható módszer, amely már rövidtávon is hatásos, és eredményes. (Régen gondolkodtam már azon, hogy a csoportokat nem a számukkal kellene megnevezni, mert nem kötődik semmihez, az csak egy szám. Helyette minden csoport találna számára megfelelő elnevezést, amely tükrözné identitását. Ha lett volna lehetőségem ezt a 8-as csoportban bemutattam volna, ott ugyanis kész programtervvel vártuk a szeptembert. Növendékeink akkor büszkék voltak csoportjukra, a közösségükre.)



Záró gondolatok

Az emberiség fejlődése mindig kiemelt példa előttem. Amennyiben őseink nem innovatív gondolkodással bírtak volna, abban az esetben ma is egy barlangban pingálnánk a freskóinkat, és csak annak örülnénk, hogy nem bánhatjuk azt, amit nem ismertünk meg. Amiről nincsen tudomásunk, attól nyugodtan aludhatunk, mivel soha nem tudjuk meg miről maradtunk le.
Úgy vélem, hogy intézményünk kiaknázatlan terület, amely számunkra ezer lehetőséget nyújt, és határait mi szabhatjuk meg. Arra kell törekednünk, hogy ezek a határok ne szoruljanak egy szűk látótérbe. Igaz, hogy amit átlát az ember, abban lehet igazán biztos, azonban ez a bizonyosság leszűkítő megismerést adhat. El kell gondolkodni, hogy a jelenlegi „jól bevált” ismereteink elegendőek e számunkra, vagy azokat merjük e továbbélni.
Számtalan lehetőség között válogathatunk, igaz nekünk kell dönteni a helyes alternatívákról. A döntés súlyozottan felelős, és ezért hivatott hozzáértést feltételez, mivel nem tárgyak a végtermékei munkánknak, hanem emberek, akik halmozottan hátrányos helyzetük folytán szinte utolsó reményeik között tartanak számon bennünket. Hogy méltán jó reménynek tartsanak, ezért a tudásunknak megfelelően mindent meg is kell tennünk értük. Ezt azonban csak is szakmai ismereteink, és az erre épülő elfogadással tehetjük meg.
Évek óta tenni akartam intézményünkért és ezt ma sem gondolom másként. Azonban az évek során mindig úgy éreztem, hogy meg van kötve a kezem. Nagy fájdalmam volt annak érzete, hogy szakmám nem sokat jelent ebben a rendszerben, mivel a szociális szaktudás nem preferált intézményünkben. Még akkor sem, ha éppen az ellenkezőjéről próbálnak meggyőzni folyamatosan szakmám nagyságai, mint Volentics Anna is. Remélem egyszer lesz alkalmam megjegyezni számára, hogy talán nem jó nyomon jár gondolkodása, hiszen a reszocializáció végrehajtása nem feltételez szakirányú elméleti és gyakorlati tudást. Ez olyan iróniával átszőtt mondatnak tűnik, de kicsit sem ezzel a szándékkal jegyeztem meg. Ez amolyan hangos gondolkodás papírra vetése csupán.
Miért írtam ezt a pár oldalt? Azért tettem, mert noha soha nem pályáznék ilyen posztra, még is folyamatos elmélkedésem középpontja a Javító hatékonyságának javítása. Ezt azonban csakis elméletben tudom megtenni, mivel lehetőségeim erősen korlátozottak voltak, lesznek. Másrészt, ha nem tenném most meg ezt, akkor soha nem is lehetne még elméleti címen sem jogom az esetleges jövő értékelésére, elemzésére.
Lesz, ahogy lesz. Nem szép ilyet leírni, de másként nem tudom kifejezni most a javítóintézet jövőjéről való aggódásom. Az utóbbi évek eredménye ez az aggodalom, mert a szemem előtt válik semmivé mindaz, amit 120 év munkája emelt országos elismerés szintjére.
Növendékeink szeretete nem megfelelő pedagógiai irány, és még talán romboló is lehet számukra. Nem szerethetjük őket egy életen át, mivel meghatározott idő áll rendelkezésükre. Az iskolai végzettség, amit adunk nekik nem ér semmit, ha nem mondjuk meg azt, hogy hogyan használják ki annak lehetőségeit, és miként hasznosítsák életük során. Egy kollégám azt tartja legfontosabb célnak, hogy megtanítsuk Őket a helyes toalett használatra, miközben otthonukban, sok esetben még udvari illemhely sem található. Másik kollégám nem érti, hogy miért lopott a fiatal, mikor az Ő fia ezt soha nem tenné meg. A harmadik azt mondja nekem, hogy jó itt, mert két másodállást is fenntarthat mellette. És sorolhatnám oldalakon át a további, számomra elszomorító ötleteket. Természetesen nem haragszom olyan emberekre, akik nem hallottak ezekről soha, és gondolkodásukat nem formálhatta a szociális elméletrendszer, így a társadalmunk által generált sztereotípiákra, előítéletekre hagyatkoznak.
Tisztelt Igazgató Úr arra kérem Önt, hogy e levelemet ne tekintse rosszallásnak, mivel én nem megsérteni kívánok senkit. Nem rémeket látok, csak jobbá kívánom tenni intézményünket, mert ez fontos számomra, és még fontosabb a növendékeink számára. Ön nem is képzeli mennyire elszomorít a látszattevékenységek sodrása.
Reménykedem abban, hogy nem sértettem meg ezzel a pár gondolattal, reményem abból fakad, hogy lelkiismeretem nem nyomasztja a szándékolt rosszakarás, rosszallás.
Azért is gondoltam, hogy papírra vetem gondolataimat, mivel úgy érzem, hogy nem csak informális körökben kell megbeszélni az esetleges pedagógiai, vagy morális hiányosságainkat. Természetesen bármikor és bármely fórumon hajlandó vagyok az általam leírtakat megvédeni.

Tisztelettel:
Szokodi Tamás
szociál - kriminálpedagógus







Szokodi Andrea, Szokodi Tamás: Pályaorientációs foglalkozások tapasztalatai.

Pályaorientációs foglalkozások tapasztalatai

A javítóintézeti nevelés kettős szerepet tölt be a magyar jogrendszerben, egyrészt büntetőjogi intézmény, joghátrány, melyet a bűncselekmény elkövetője szenved el, de nevelő hatásának kiemelkedő szerepe miatt egyfajta visszaterelő mechanizmus is. Fő célja a társadalmi együttélés készségének sikeres kialakítása, a reszocializáció elősegítése bűncselekményt elkövető fiatalkorúak esetében.
A javítóintézeti nevelés kiemelt célja a társadalomba való visszaillesztés előkészítése, a fiatal intézeti életének figyelemmel kísérése, szükség és lehetőség szerinti utógondozása.[1]


Pályaorientáció, mint reszocializációs alternatíva

A pályaorientáció szükségessége – miért kell foglalkozni a pályaorientációval kiemelt módon?
Elengedhetetlen, hogy az elbocsátott növendékek rendelkezzenek a munkavállaláshoz szükséges készségekkel, (kulcsképességek, álláskeresési ismeretek, munkához jutás, a munkahely megtartása) ill. birtokában legyenek a foglalkoztatással kapcsolatos információknak.

A pályaorientáció eszköze:
- különféle érdeklődés és képességvizsgálatok, tesztek alkalmazása
- strukturált csoportfoglalkozások






A megvalósított tréning megnevezése:
Pályaorientációs technikák elsajátítása és fejlesztése javítóintézeti nevelés alatt álló növendékek társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében.

Tréningfelelős:
Szokodi Andrea

A tréning időtartama:
2008. szeptember – 2009. január

A tréning időbeosztása:
14 alkalommal, összesen 25 óra.
A foglalkozások szeptember - november hónapban pénteki napokon, majd december hónaptól egyik hétköznapi napon – (változó) délután ½ 3-kor kezdődtek.

A pályaorientációs tréning által elérendő célok meghatározása:
A résztvevő növendék
- tisztában lesz saját érdeklődésével, képességeivel,
- értéknek tartja az emberi kapcsolatokat,
- tisztában lesz a személyes kapcsolatok fontosságával
- meglévő képességeik erősödnek és fejlődnek
- motivációjuk erősödik
- tisztában lesz saját érdeklődésével, képességeivel,
- ismeri a hatékony álláskeresés technikáit,
- tudja alkalmazni a meggyőző telefonálás módszerét,
- tudatában lesz a munkáltatóval való találkozó fontosságának,
- figyel az öltözködésére, a viselkedésére,
- tisztában lesz az első benyomás fontosságával,
- ismeri a munkáltató által feltett kérdésekre adandó helyes válaszokat, felkészült lesz,
- tudatosul benne az önéletrajzírás hatékonysága, ismeri az önéletrajzírás általános szabályait,
- tisztában lesz a tájékozódó beszélgetés lényegével,
- tudatosul benne, hogy a megszerzett állást meg is kell tartania, és ehhez el kell sajátítania a munkahelyi együttműködés szabályait,
- ismeri a munkahelyi beilleszkedés, a munkahelyi együttműködés és viselkedés legfontosabb szabályait,
- tudatában lesz annak, hogy az álláskereséshez nemcsak megfelelő képzettség és szerencse kell, hanem határozott fellépés, jó modor és megfelelő reagáló készség is,


A pályaorientációhoz kapcsolódó ismereteket élmény alapú, gyakorlat orientált csoportfoglalkozásokon sajátíthatták el a növendékek.
A csoport kettős csoportvezetéssel működött.
A csoportfoglalkozások felépítése minden esetben a következő elemekből állt:
- hangulatteremtés
- célkitűzés, ismeretfeldolgozás, személyes hozam
- kitekintés a következő foglalkozásra

A tréning tartalmának rövid ismertetése:

1.      alkalom: ismerkedés, célok ismertetése, elvárások feltárása, szerződéskötés
2.      alkalom: céljaink szerepe az életünkben, célok jellemzői, célok megfogalmazása, feldolgozása, megbeszélése, céljaink kézzelfoghatóbbá tétele.
3.      alkalom: célirányosság, célirányos tevékenység
4.      alkalom: rövid-, közép-, és hosszú távú tervek fontossága, adekvát, reális terveket megfogalmazása
5.      alkalom: munkaerő-piaci helyzet, a saját adottságok és munkaadók elvárásai
6.      alkalom: munkaadók elvárásai és a személyes adottságok találkozása
7.      alkalom: állásinformációk forrása
8.      alkalom: önéletrajz
9.      alkalom: önéletrajz
10. alkalom: álláshirdetések elemzése
11. alkalom: telefonos kapcsolatfelvétel a munkáltatóval, hatékonyságának fejlesztése
12. alkalom: személyes találkozó a munkáltatóval
13. alkalom: személyes találkozó a munkáltatóval, beilleszkedés a munkahelyre
14. alkalom: visszajelzések, lezárás

Elért eredmények:
A csoporttagok a lezáró foglalkozást követően beható ismereteket szereztek a társadalom munkaerő-piaci elvárásairól, valamint az abban való lehetőségekről. Az álláskeresési technikák nagymértékben nyújthatnak majd segítséget számukra az esetleges munkavállalások alkalmával.
Mivel a munkaáltatók egyre nagyobb elvárásokat támasztanak a munkavállalók elé, ezért különösen nagy hangsúlyt fektetett programunk a praktikus ismeretek gyakorlati alkalmazásának elsajátítására.
Fontos célként jelent meg az elhelyezkedés, mint a társadalmi reintegráció egyik kiemelt dimenziója, ami a jogkövető magatartást, a bűnismétlés minimalizálását tartotta szem előtt.
A csoport jól dolgozott és elérte célját.

Felmerült nehézségek
A csoportszervezés dilemmái között vezető helyen állt a tagok iskolai végzettsége, valamint intellektusának elemzése. Ezért kiemelt kérdés volt, hogy homogén, vagy heterogén csoport szervezése jöjjön létre.
Mivel a program kísérleti fázisában fontos információk és tapasztalatok megszerzése is kiemelt cél, ezért a heterogén szerkezet mellett döntöttünk. Az intellektuális, valamint  az abból adódó egyéni elvárások már a csoportfejlődés kezdeti szakaszában komplikációt eredményezett, ami legfontosabb aspektusként a motiválhatóságban jelentkezett. A későbbiekben a csoport képessé vált ezt funkcióival helyreállítani, ami a munka fázisát már jól támogatta.
Az önkéntesség elve alapján azokat a csoporttagokat engedtük el, akik motiválhatósága nagymértékben eltérést mutatott. Mivel a második modul indítása számukra nem, vagy csak kis mértékben jelentett adekvát ismeretszerzési lehetőséget.
Nyílt vagy zárt csoport dilemmája. A kezdeti stádiumban kérdés volt, hogy mennyire lehet nyílt, vagy zárt csoportot szervezni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szervezés, csoportindítás a kezdeti szakaszban megengedi egy-egy alkalommal a nyílt csoport lehetőségét. Ezt követően azonban zárttá szükséges tenni, mivel a ráépülő témák és azokkal való munka csak így képesek célt érni.
Tapasztalat, hogy a speciális igényű, ezen belül fokozott magatartásproblémákat mutató növendékek nem vonhatóak bele a program rendszerébe, mivel a csoport munkafázisában jelentősen gátolják az ismeretszerzést, tanulást.
Munkaszervezés problémái.
Kettős szakmai szerep problematikája. A csoportvezetés tapasztalata ebben a tekintetben az, hogy az időbeosztás – a szervezés mentén - , valamint a szerepek ütközése – az identitás mentén – olykor kiemelt jelentőséggel bíró dilemma. Objektív probléma a kettős szerep, de szubjektív gátakat is képes generálni.
Munkaszervezés. Ebben a tekintetben a csoportvezetők szervezőképességében merültek fel akadályok, akadályoztatások. Tapasztalat, hogy a szervezésben előfordult hiányosságokat hatékonyabb egyeztetésekkel talán áthidalhatók. Konklúzióképpen megállapítást nyert, hogy a zavartalan és hatékony csoport, csoportok jövőbeni szervezését külön erre a feladatra foglalkoztatott, szakember, szakemberek lássák el.

Prognózis a program jövőbeni működéséről
A pályaorientációs programok napjainkban kiemelt helyet foglalnak el, mivel a társadalomi változások egyre erősebb, és nagyobb elvárásokat támasztanak. Különösen nagy problémát jelent a leszakadt, marginalizálódott rétegek számára, akik a legnagyobb vesztesei a fejlődésnek. Hátrányaik, veszélyezettségük spontán kirekesztődésükből adódó lemaradás eredménye.
Különös fontossággal bírnak jelenünkben a szocializációs hiányokkal rendelkező fiatalok képzése, valamint képesítésének biztosítása. Ugyancsak objektív tapasztalat, hogy a társadalomban, a munkaerőpiacon megjelenő fiatalok az egyes képzésekkel nem képesek hatékonyan elhelyezkedni, ezzel tudásukat felhasználni, kihasználni. A pályaorientációs program lehetőséget biztosít és további esélyt ad a megszerzett szakképzettség felhasználhatóságának emelésére. Ezzel biztosítva, a hátrányok csökkentését, és az esélyegyenlőség emelését.



A pályaorientációs tréning az esélyteremtés eszköze!





Aszód, 2009. március 20.





[1] Lénárd Krisztina – Rácz Andrea: A javítóintézeti nevelés, mint támogató intézmény dezintegrációs hatásai www.pedagogia-online.hu

2011. január 22., szombat

Politika és Társadalom

A rendszerváltozást megelőzően nagy igény és persze elvárás mutatkozott arra, hogy a társadalom aktív részese lehessen a politikának. A paradigma váltás meghozta a a várva várt szabadságot, amely a demokrácia egy új korszakát ígérte. Az addigi biztonságot kiegészítette a szabadság nagymértékű lehetősége. A "földalatti" szervezkedések manifeszt egyletekké szerveződtek, a titkos szövetségek kinyilváníthatták dédelgetett eszméiket, akaratukat. Eljött a szabadság pillanata, amely felszabadította a gondolatokat, felszabadította a tenni kész emberek kreativitását.

Ünnepelt a társadalom minden szegmense, mivel eljött a régóta várt szabadság. A kialakult és megerősödött középosztály számára is hatalmas lehetőségnek ígérkezett a változás, mivel a 80-as évek polgárosodása ezen túl nyílt folyamatként folytatódhatott.

Örültek a munkát vállalni nem akarók, mert ezt követően legalizálhatták inaktivitásukat. Ugyancsak örültek a vastag pénztárcát hízlalók, akik ezen túl a fekete gazdaságot kvázi legalizálhatták, az elvtársi kapcsolatok átörökítésével.

Majd elindult a demokrácia gépezete, a maga különös szabadságával.

Az eltelt idő során azonban az egyes rétegek számára átértékelődtek az ígéretek.

A munkát vállalni nem akarók egy társadalmi tanulási folyamat által különös szubkultúrává váltak. Megtanította őket az új paradigma arra, hogy lehet másképpen is nyomorogni. A felső decilisek számára egy olyan környezet alakult ki, amely erősen védte a vagyont, annak sokszorozását. Ezt a mindenkori kormányok is preferálták természetesen.

A középosztály számára viszont igazi megpróbáltatások következtek. A mindig aktuális politika számára olyan bázist képeztek, amely nagy biztonsággal szolgálta a kiaknázható lehetőségeket. Ha húzni kell a nadrágszíjon, akkor mindig a középrétegnek kellett. Minden esetben a dolgozni akarók, a közszférára terhelt megszorítások által kívánták a társadalom és gazdaság homeosztázisát helyreállítani.

A centrum mindig hitt valamiben, mindig elhitte azt, hogy majd jobb lesz. Mindig úgy tekintett a jövő felé, hogy a lemondások meghozzák majd a várt eredményeket, a gazdaság megerősödik és utódaink már nem lesznek egyedüli kiaknázható elemi a stabilitásnak.

Eltelt 20 év és a teherhordó réteg hite lassan átalakul egy általános és kollektív társadalmi depresszióvá, mely magában foglalja majd a kilátástalanság bomlasztó elemeit.

Mikor és kiben bízzon már a sokszor becsapott, még többször kiszolgáltatott bérmunkás, közalkalmazott, köztisztviselő?

2010. szeptember 30., csütörtök

Szakdolgozat

Tartalomjegyzék

Bevezetés. 3

1 Deviancia fogalma, tárgya, jellemzői 5

2 Bűnözés, bűnelkövetés. 7

2.1 Bűnözés fogalma. 7

2.2 Bűnözés növekedése. 7

2. 3 Fiatalkori bűnözés. 9

2.3.1 Előzményei, okai 9

2. 3. 2 A fiatalkorú bűnözés hazai jellemzői 11

3. Kábítószer. 14

3. 1 Fogalmi meghatározások. 14

3. 2 A kábítószer-probléma fogalma. 16

3. 3 A kábítószerek története. 18

3. 3. 1 A kábítószer-probléma hazai története. 18

3. 4 Droghelyzet Magyarországon. 20

4. A kábítószer és a bűnözés kapcsolata. 22

4.1 A kábítószer-bűnözés elméleti kérdései 22

4.2 A kábítószer-bűnözés tendenciái Magyarországon. 25

5 A kutatás. 26

5.1 A kutatás helye. 26

5. 2 A kutatás célja. 28

5. 3 Vizsgálati eszköz. 28

6. A felmérés elemzése. 30

6.1 A droghasználók aránya. 30

6.2 A drogfogyasztó növendékek eloszlása település jellege szerint 31

6.3 A droghasználat gyakorisága a növendékek között 33

6.4 A használt kábítószerek fajtái 35

6.5 Az első kipróbálás életkor szerinti megoszlása és jellemzői 37

6.6 A kortárs csoport szerepe. 39

6.7 A drogfogyasztás anyagi vonatkozásai 41

6.8 A kábítószer és az elkövetett bűncselekmények összefüggései 43

7. Összegzés. 47

Záró gondolatok. 49

Mellékletek. 53


Bevezetés

Minden kornak megvan a sajátos devianciája. Korunkban ez az általános társadalmi problémát jelentő deviancia a kábítószer-fogyasztás. A XX. század történetét végigkíséri a kábítószer-visszaélés világjelenséggé válása, amely egyének, családok millióit sodorja tragikus élethelyzetbe. Hazánkban az utóbbi néhány évtizedben gyorsult fel ez a folyamat.

Magam is találkoztam mind személyes életem, mind munkám során olyan többre, jobbra érdemes fiatalokkal, akiknek életét, személyiségét tönkretette a kábítószer. Közülük többen kerültek, vagy kerülhettek volna a büntetés-végrehajtás intézményeibe. Így fordult érdeklődésem a kábítószer-fogyasztás és a bűnelkövetés összefüggései felé.

Kutatásomban azt vizsgálom, hogy mi jellemzi a fiatalkorú bűnelkövetők kábítószer-fogyasztását, és az milyen hatással van bűnelkövetésükre.

Drog és bűnözés együtt járása az elmúlt 4 év alatt miként változott, milyen tendencia figyelhető meg a kábítószer-bűnözés tekintetében.

Annak feltárására törekszem, hogy:

- van-e valamilyen oksági összefüggés a kábítószerek-használata és a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények között

- mi jellemzi a fiatalkorú bűnelkövetők kábítószer fogyasztását

- milyen jellegű kábítószer-visszaélés van jelen a fiatalkorú bűnelkövetők vizsgált csoportjában

- maguk a fiatalkorú bűnelkövetők miként értékelik kábítószer-fogyasztásuk és bűncselekményük kapcsolatát

Dolgozatom első felében a témával foglalkozó tudományok elméleti eredményeit foglalom össze. Kitérek a deviancia, a bűnözés és a kábítószer-fogyasztás általános és hazai jellemzőire.

Dolgozatom második felében az Aszódi Javítóintézetben végzett kutatásom eredményeit elemzem. Felhasználom dolgozatomban az intézet növendékeivel készített felmérésem eredményeit és a személyes beszélgetések során kapott információkat is.

A felmérés a fiatalkorú bűnelkövetőknek egy szűk rétegét érinti. Nem terjed ki a fiatalkorúak börtönében és előzetes letartóztatásban lévő, valamint szabadlábon védekező és a próbára bocsátott fiatalokra. Mégis úgy gondolom, hogy a felmérés eredményei sok értékelhető információt tartalmaznak a fiatalkori kábítószer-bűnözés tendenciáiról.


1 Deviancia fogalma, tárgya, jellemzői

A bűnözés és a kábítószer-fogyasztás két olyan viselkedési forma, amely a deviancia gyűjtőfogalmába tartozik. „A devianciák az átlagostól, az uralkodó normáktól, az elvárt és még tolerált viselkedési formáktól eltérő viselkedések halmazát jelentik.”[1]

Az, hogy mit tekintünk átlagos, elvárt és tolerált viselkedési formának, történelmi koronként, kultúránként változó. Minden társadalom, azon belül minden kisebb nagyobb közösség kialakította a maga normáit. Az emberek nagy többsége képes alkalmazkodni az elfogadott normákhoz, szabályrendszerekhez. Ez a képesség biztosítja társadalmi szintű együttélésüket. Mindig akadtak azonban olyanok, akik megszegték a kialakított normákat, viselkedési szabályokat. Ezeket, a társadalom által normálisnak tartott viselkedéstől eltérő magatartási formákat nevezzük tehát devianciának.

Ahogy a társadalmi normák térben és időben folyamatosan változnak, úgy változik az is, hogy milyen viselkedést tűr el, vagy tilt az adott társadalom. Ezért tehát, a deviancia fogalomkörébe térben és időben más-más cselekedetek és magatartási normák tartoznak.

Ma devianciának tekintjük, és súlyos szankciókkal büntetjük a gyermekét bántalmazó apát. Ez a viselkedés viszont az ókorban, és a középkorban teljesen normális és elfogadott volt. A zsidó-keresztény kultúrákban az alkoholizmus deviánsnak számít, ám ugyanez a kultúra az alkohol fogyasztását elfogadottnak tartja. Az iszlám világban viszont szigorúan tiltják, és súlyos szankciókkal büntetik a legkisebb mennyiségű alkohol fogyasztását is.

Lévai Miklós felhívja a figyelmet arra, hogy nem tekinthető minden átlagostól eltérő viselkedés deviánsnak: „valamitől- semmiképpen sem az átlagtól, inkább a normálisnak tartott viselkedéstől – eltérőt jelent.” Deviánsnak csak az a normasértő magatartás tekinthető, amely hátrányos következménnyel járhat az egyén és/vagy a társadalom számára.[2]

Jelenleg a szakirodalom a deviáns viselkedési formák öt nagy csoportját különíti el: bűnözés, alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, öngyilkosság és mentális betegségek.

„A deviáns viselkedési formák a társadalmi reprodukciós folyamatokban kölcsönösen erősítik egymást”[3]

Vizsgálatomban is figyelemmel kell lenni arra, hogy szoros összefüggés, kölcsönhatás mutatható ki a különböző devianciák között.

Dolgozatomban a kábítószer-használat és a bűnelkövetés összefüggéseit vizsgálom.


2 Bűnözés, bűnelkövetés

2.1 Bűnözés fogalma

A bűnözés gyűjtőfogalom, amely magába foglalja a legkülönfélébb bűncselekmények elkövetését. A bűncselekmények tehát a bűnözés alkotóelemei.

„Olyan problémamegoldó, szükséglet-kielégítő magatartások, eszközcselekmények, amelyekben a partikuláris érdek meg nem engedett módon jut kifejezésre, továbbá, amelyek a mindenkori társadalom fennálló erkölcsi normáiba, fejlettebb társadalmakban a büntető törvénykönyv paragrafusaiba ütköznek.”[4]

A magyar Büntető Törvénykönyv (Btk.) 10. §-a következőképpen határozza meg a bűncselekmény fogalmát: Bűncselekmény az a szándékos, vagy – ha a törvény a gondatlan elkövetést is bünteti – gondatlanságból elkövetett cselekmény, amely veszélyes a társadalomra, és amelyre a törvény büntetés kiszabását rendeli.

2.2 Bűnözés növekedése

Századunkban világjelenség a bűnözés növekedése, amely főleg az ún. fogyasztói társadalmakban figyelhető meg. Bár a bűnözés és bűnelkövetés minden társadalmi rétegben megtalálható, mégis különösen nagy a szociálisan és kulturálisan elmaradott, ún. marginális rétegekből kikerülő bűnelkövetők aránya. A szegénység azonban önmagában nem lehet magyarázat a bűnözés nagy számú megnyilvánulására, hiszen a történelem során mindig is voltak rendkívüli szegény, nyomorban élő tömegek, a bűnözés ilyen mértékű növekedése mégsem volt jellemző.

„Az antiszociális viselkedés csak akkor válik normális következménnyé, amikor a szegénység és a vele összefüggő hátrányok a társadalom összes tagja által elfogadott kulturális értékekért folyó versenyben együtt járnak azzal, hogy a kultúra a pénzfelhalmozást tekinti a siker szimbólumának.”[5]

Hazánkban a rendszerváltozás, és az azt megelőző, átmenetinek tekinthető nyolcvanas évek közepe óta figyelhető meg a bűncselekmények számának állandó, intenzív növekedése. „1990-ben 50 %-al több bűncselekményt követtek el, mint 1989-ben.”[6]A 90-es évek során a növekedés, ha nem is ennyire ugrásszerű, de egyenletes. (1. sz. melléklet)

A romló gazdasági viszonyok hatása tehát 1989-től jelentkezett hazánkban a kriminológia területén. A rendszerváltozás áldozatai a leszakadó, marginalizálódó rétegek. Magas arányuk a bűnözésben párhuzamot mutat a nyugati társadalmakban tapasztaltakkal. „Az összbűnözést alapvetően meghatározó vagyon elleni bűnözés mögött részben a szegénységből gerjesztett, de sokkal inkább a vagyoni különbségekből adódó feszültségek állnak.”[7]

Jelen társadalmunkra is jellemző tehát mindaz, amit Merton a fentebb idézett mondatában kifejtett. A társadalmi közmegegyezés hazánkban is a vagyont tekinti a siker fokmérőjének, „egyrészről az embereknek viselkedésüket a vagyongyűjtés felé kell orientálniuk, másrészt nagymértékben megtagadják tőlük annak tényleges lehetőségeit, hogy ezt intézményes módon tegyék.”[8]

A szegénység bűnözése tehát nem elsősorban megélhetőségi bűnözést jelent – bár bizonyos mértékben ez sem zárható ki - hanem sokkal inkább a sikert, mint társadalmi szükséglet elérését célozza.

A vagyon elleni bűncselekmények nagyobbik része tehát szükséglet szülte bűnözés, amely „mindenek előtt azokat a rétegeket mobilizálja, amelyeknek hiányos az alkalmazkodáshoz szükséges szellemi és/vagy anyagi tőkéje.”[9]

2. 3 Fiatalkori bűnözés

2.3.1 Előzményei, okai

Irwin Waller szerint a gyermekek szegénysége a bűnözést eredményező társadalmi faktorok között kiemelkedő jelentőséggel bír.

Hazánkban a rendszerváltozást követően drámai növekedés zajlott le a szegénységi küszöb alatt élő gyermekek arányában, ez az arány a korábbi 30%-ról több mint 40%-ra emelkedett.[10]

A hátrányos helyzetű, marginalizálódott családokban elő gyermekek nevelése mind a család, mind az iskola területén hiányosságokkal jár. A családok egy része már eleve rossz szocializációs mintákat közvetít a gyermekei felé: az alkoholizmusba, mentális betegségekbe menekülő, vagy bűnöző életmódot folytató szülő viselkedési mintáit követi a gyerek, így eleve deviánssá válhat.

Az ilyen gyerekek iskolába kerülve – ha egyáltalán megfelelő életkorukra bekerülnek valamilyen oktatási intézménybe – eleve hátrányos helyzetből indulnak mind szocializációs képességeik, mind az életkoruknak megfelelő tudás szempontjából.

Ezek a gyerekek az iskolában gyengén teljesítenek, sokuk funkcionális analfabétaként kerül ki az általános iskolából, vagy be sem fejezi azt. Ez utóbbi tényező hozzájárulhat ahhoz, hogy a társadalom perifériája felé sodorja a gyermeket, és összefüggésbe hozza a bűnelkövetővé válással.[11]

Nem véletlen tehát, hogy a fiatalkorúak bűnözése az összbűnözésnél is nagyobb mértékben összpontosul a leghátrányosabb rétegekben.

Tévedés lenne azonban azt gondolni, hogy bűnelkövető fiatal csak a hátrányos helyzetű családokból kerülhet ki. A társadalmi átalakulás folyamatával együtt járó értékválság minden rétegben érezteti hatását. Társadalmunkban ma az egyetlen általánosan elfogadott érték az anyagi jólét, a vagyon. A családok legnagyobb része minden energiáját ennek megszerzésére mozgósítja, és közben elhanyagolja nevelési feladatát. A gyermekek ezekben a családokban magányosan, érzelmileg elhanyagolva nőnek fel, így könnyen sodródhatnak a különböző deviáns csoportok felé.

A fiatalkori deviáns magatartás kialakulása szoros összefüggést mutat tehát a gyermekkori veszélyeztetettséggel. A szociálisan hátrányos helyzet, a család nevelési funkciójának hiányossága, az érzelmi elhanyagolás, az iskolai kudarcok, az iskolakerülés, mind olyan veszélyeztető tényezők, amelyek külön-külön, de legtöbbször egymással kölcsönhatásban hatnak a gyermek és a fiatal szociális fejlődésére.

A bűnelkövetés nem egyenes következménye a veszélyeztetettségnek, ugyanakkor minden fiatalkorú bűnelkövető múltjában megtalálható legalább egy, de legtöbbször több veszélyeztető tényező. Ezt bizonyítja az is, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők 60-70 %-a veszélyeztetettek köréből kerül ki.[12]

Fontosnak tartok a szakirodalomban fellelhető kriminalizáló tényezők közül még egyet kiemelni. Korinek László a Bűnözés visszatükröződése c. tanulmányában a következőkre hívja fel a figyelmet: „az első ízben botlott fiatalkorú vagy fiatal felnőtt korú elkövetők döntő többségéből nem lesz megrögzött bűnöző. Fiatalkorban a deviáns viselkedés úgyszólván „normálisnak” számít. Bűnözővé gyakran a megbélyegzés tesz. A fiatalkorú elkövető túl korai megbélyegzése gyakran lehet kriminális karrier kezdete.”[13]

2. 3. 2 A fiatalkorú bűnözés hazai jellemzői

A rendőrség által publikált statisztikák a következő képet mutatják:

„A fiatalkorú bűnelkövetők száma az elmúlt öt évet tekintve 2003. évben volt a legalacsonyabb, 2002-ben pedig a legmagasabb. A tavalyi évben ez az érték az előző évhez képest jelentősen emelkedett. A változás a közrend elleni és a vagyon elleni bűncselekmények, azon belül is a lopások bűnelkövetőinek számának emelkedésével magyarázható.

A házasság, a család, az ifjúság és a nemi erkölcs elleni bűncselekmény főcsoport kivételével az összes főcsoportra elmondható, hogy a 2003. évi mérséklődés után ismét növekedést figyelhetünk meg.

Jelentős az emelkedés a személy elleni bűncselekmények bűnelkövetőinek számában. Ennek oka, hogy egyre több fiatalkorú követ el testi sértés bűncselekményt. Ezen adatok alapján látszik, hogy e korosztály sem mentes a média által közvetített agresszió hatásától. Ehhez járul még hozzá, hogy a korcsoport esetében a szülői felügyelet is folyamatosan csökken, egyre többen járnak haza az iskolából egyedül, illetve a különböző játéktermekben és szórakozó helyeken töltik szabadidejüket kortársaik társaságában.

A vagyon elleni bűncselekmények 14 és 18 év közötti elkövetőinek száma is emelkedést mutat 2004-ben az előző évhez képest, azonban a növekedés ellenére sem érte el a 2001-ben regisztrált legmagasabb értéket. A főcsoporton belül ezt a tendenciát követi a lopás deliktumok bűnelkövetőinek száma is, azonban az ingadozás mértéke alacsonyabb. Ki kell emelni, hogy a rablás jogsértések esetében folyamatos emelkedés figyelhető meg az ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők számában. A betöréses lopások esetében 2001. és 2003. között csökkenő tendencia látható, majd a tavalyi évben is növekedett a fiatalok száma, ezzel együtt azonban nem érte el a 2000-ben regisztrált értéket.

A közrend elleni bűncselekmények esetében 2000. és 2002. között jelentősebb emelkedés figyelhető meg, 2003-ban ezen jogsértések bűnelkövetőinek száma nagymértékű visszaesést mutat, 2004-re azonban ismét növekedést regisztráltak. A változások hátterében a visszaélés kábítószerrel és a garázdaság bűncselekmények során ismertté vált fiatalkorú bűnelkövetők számának ingadozása áll.

Az erőszakos és garázda jellegű bűncselekmények körében említést érdemel, hogy csökkent a szexuális indíttatású jogsértések, ezzel szemben emelkedett a testi sértés, a rablás és a garázdaság deliktumok fiatalkorú bűnelkövetőinek száma. Az elkövetővé válás hátterében állhat a negatív családi minták követése, az otthoni italozás, agresszivitás, családon belüli erőszak, mely ennek a korosztálynak a szocializációs folyamatára jelentős, hosszútávon meghatározó hatással van.

A kiskorúak kriminalitásában – sértetti és elkövetői oldalon egyaránt – fontos tényező a sértett és az elkövető kapcsolatának vizsgálata. A gyermekkorú elkövetők a vizsgált időszakban jellemzően idegenek sérelmére követtek el bűncselekményt. A 2000-es évhez képest jelentősen emelkedett az iskolatársak ellen elkövetett cselekmények száma. A gyermekek körében jellemző még az ismerősök sérelmére elkövetett jogsértések nagyobb száma, ami a 2000-2004 közötti időszakban kis mértékben ingadozik.

A fiatalkorú bűnelkövetők a cselekményeiket leggyakrabban idegenek ellen követik el. Jelentős azonban az iskolatársak elleni jogsértések száma, melyek aránya a vizsgált időszakban emelkedést jelez. Szintén nőtt a barátok és egyéb ismerősök ellen elkövetett bűncselekmények száma is. A fiatalok áldozatává válhatnak azonban a távoli rokonok és gyakran követnek el bűncselekményeket a testvérek ellen is. Az utóbbi időben egyre nagyobb társadalmi problémaként jelennek meg a médiában az alkohol és kábítószer hatása alatt történő jogsértések, azonban a statisztikai adatok alapján nagymértékű eltérések nem mutatathatók ki a vizsgált időszakban a fiatalkorú bűnelkövetők ilyen irányú befolyásoltsága tekintetében.

A 90-es évek második felétől megjelent a kábítószerrel visszaélés bűntette a fiatalkorúak körében is. A statisztikák növekedést mutatnak. (2. sz. melléklet)

Ebben az esetben azonban különösen számolnunk kell a latenciával. Az egészségügyben nyilvántartott fiatalkorú drogfüggők és – fogyasztók száma ezen számoknak sokszorosa: a középiskolában végzett felmérések azt mutatják, hogy a fiatalkorúak egyre nagyobb százaléka próbálja ki a kábítószereket.”[14]

Az Aszódi Javítóintézetben készített felmérésem eredményei is azt mutatják, hogy az intézetben lévő drogfogyasztó fiatalok más bűncselekmény miatt kapták ítéletüket, s a kábítószerrel való kapcsolatuk az eljárás során nem derült ki.


3. Kábítószer

3. 1 Fogalmi meghatározások

A magyar köznyelv a kábítószer szinonimájaként használja a drog kifejezést. Az értelmező kéziszótár a következőképpen határozza meg ezen kifejezések tartalmát:

1) Drog: gyógyászati célra, ízesítésre stb. felhasználható szárított növényi vagy állati anyag,

2) Kábítószer: (kellemes) kábulatot okozó (mérgező) szer.

A drogok a régi magyar szóhasználatban gyógynövényeket vagy azok kivonatát jelentették, melyeket orvosi céllal alkalmaztak. Erre utal a szó eredete is: az angol drug szóból származik, amely gyógyszert is jelent.[15]

Dr. Lajtai László meghatározása szerint: drogok „mindazok a szervezetbe bekerülő anyagok, amelyek közvetlenül, még ha némileg átalakítódva, lebontódva is, de a központi idegrendszerbe kerülnek és annak működését befolyásolják.”[16]

A gyógyszerészet még ma is ilyen értelemben, míg a köznyelv ma már a kábítószerrel azonos jelentéstartalommal használja a drog kifejezést. A szakirodalom is gyakran összemossa a drog és az annál kisebb jelentéstartalmú kábítószer fogalmát.[17]

A kábítószer kifejezés jelentésére nincs szakmai megegyezés, a különböző tudományterületek más-más tartalommal használják. Mást jelent a kábítószer az orvostudományban, és mást a jogban.[18]

Kábítószernek tekintünk orvosi értelemben minden olyan anyagot, amely visszaélésre alkalmas. A visszaélés tartalmára az 1977-ben a WHO (Egészségügyi Világszervezet) által megfogalmazottak az irányadóak. Ennek kritériumai a következők:

1. A drog bármely anyag lehet, mely élő szervezetbe kerülve annak egy vagy több funkcióját módosítja;

2. a drogabúzus a drog excesszív használatának folyamatos vagy időszakos volta, mely az orvosi alkalmazás számára elfogadhatatlan, azzal ellentmondó vagy ahhoz nem kapcsolódik;

3. a drogabúzus viselkedésváltozáshoz vezethet, továbbá a tolerancia kifejlődésével az adagolás emelését vonja maga után.[19]

A kábítószer orvosi és jogi értelmezése sem azonos. A kábítószer fogalmát a Büntető Törvénykönyv (Btk.) nem határozza meg. Hogy jogilag mi minősül kábítószernek, azt az 1961. évi Egységes Kábítószer Egyezmény és az 1971. évi pszichotróp anyagok egyezménye hazai végrehajtását szolgáló törvények és rendeletek határozzák meg. Míg a különböző tudományok területén komoly vita folyik arról, hogy mely anyagok minősülnek kábítószernek, addig jogi szempontból kábítószernek tekinthető minden olyan anyag, amit a jogszabály annak nyilvánít. Felsorolásukat az 1/1968.(V.12.) BM-EüM számú rendelet mellékletei tartalmazzák. Továbbá az 1979. évi V. számú törvény erejű rendelet 23.§-a alapján kábítószernek kell tekinteni az ún. veszélyes, pszichotróp anyagokat is. Ezek listáján a 4/1980. (VI.24) EüM-BM számú együttes rendelet melléklete tartalmazza.[20]

Ahogy a kábítószer fogalmának orvosi és jogi értelmezése különbözik egymástól, úgy a visszaélés fogalmának a WHO általi meghatározása is különbözik a büntetőjogi meghatározástól. A Btk. 282§-a szerint kábítószerrel visszaélést követ el mindenki, aki kábítószert termeszt, előállít, megszerez, tart, az országba behoz, onnan kivisz, az ország területén átvisz, aki kábítószert kínál, átad, forgalomba hoz vagy azzal kereskedik, aki kábítószert fogyaszt vagy nagy nyilvánosság előtt kábítószer-fogyasztásra hív fel.

Továbbá a visszaélés fogalmát a Btk.-ban meghatározott tartalom szerint, a kábítószer és a drog kifejezéseket – az elterjedt köznyelvi használatnak megfelelően – egymás szinonimájaként használom, minden olyan anyag megjelölésére, amit a magyar büntetőjog kábítószernek minősít.

3. 2 A kábítószer-probléma fogalma

A kábítószer és a bűnözés összefüggéseinek vizsgálatakor elengedhetetlen még egy kifejezés, a kábítószer-probléma jelentésének meghatározása. Ezt a szakkifejezést a téma jelentős magyar képviselője, Lévai Miklós alkotta meg. Az új terminus bevezetésére azért volt szükség, mert a WHO által meghatározott kábítószerrel kapcsolatos szakkifejezések büntetőjogi értelemben nem fedik le a kábítószerrel visszaélés fogalmát.

Például a WHO által meghatározott narkománia egy olyan állapotot tükröz, amelyben már kialakult a súlyos dependencia (függőség). Ilyen esetben a hatékony beavatkozás nem a büntetőjog, hanem az orvostudomány kompetenciája. Természetes, hogy a WHO mint Egészségügyi Világszervezet a kábítószer témakörébe tartozó fogalmakat az orvoslás és az egészségügy nézőpontjából világítja meg. Ugyanakkor fontos egy olyan szakkifejezés létrehozása, mely átöleli a kábítószerkérdés kriminológiai tartalmát.

Eszerint a kábítószer-probléma a drogok nem orvosi célú, illegitim fogyasztásából eredő jelenségek gyűjtőneve.

Magába foglalja a drog termesztésétől, előállításától az általa okozott súlyos személyiség-változásig tartó folyamat minden aspektusát és azok következményeit.[21]

Lévai két területét különbözteti meg a kábítószer-problémának:

a) kínálati oldal jelenségei: illegitim fogyasztást szolgáló drogtermelés, termesztés, az illegális drogkereskedelem és az ezzel összefüggő bűnözés, a drogkereskedelemből származó hasznok tisztára mosását szolgáló pénzügyi, vállalkozói tevékenység, a kábítószerek, gyógyszerek szállítása, forgalmazása, értékesítése, valamint a felsoroltakra vonatkozó kontroll-intézményei (jogszabályok, hatóságok).

b) keresleti oldal jelenségei: a drogok orvosilag indokolatlan, illetve helytelen használata, fogyasztása, és ezzel szorosan összefüggő kérdések.[22]

A visszaélők három típusát különböztetjük meg a WHO Szakértői Bizottságának 1973. évi kategorizálása alapján:

a) kísérletezők: csak egy-két alkalommal próbálnak ki valamilyen drogot, a kipróbálás motívuma a kíváncsiság, illetve a kortársak ezzel összefüggő normái,

b) alkalmi fogyasztók: viszonylag hosszabb perióduson keresztül a kábítószerek bizonyos cselekményhez, alkalomhoz kötött fogyasztása, (pszichés függés már kialakulhat)

c) rendszeres fogyasztók: hosszú időn át a drogok heti több alkalommal, gyakran naponta történő fogyasztása. A pszichés függés mellett gyakran fizikai függőség is kialakul, szertől függően.[23]

3. 3 A kábítószerek története

A kábítószer-fogyasztás tulajdonképpen végigkísérte az emberiség történetét, több kultúrában elfogadott volt. Legtöbbször kultikus helyeken, rituális alkalmakkor használták. A sámánisztikus hagyományokat őrző népcsoportok körében máig használatosak a különböző hallucinogén szerek.

Az első írásbeli feljegyzés a drogokról Kr.e. 2700-ból származik: egy kínai gyógyszerészeti könyv a marihuánát említi. Az ópiumot már Homérosz is megénekelte az Odüsszeiában.

Középkori civilizációkban is gyakran használták az ópiumot fájdalomcsillapítóként. Valószínű, hogy ez volt az első károsan alkalmazott kábítószer. Ennek ellenére a szenvedélybetegek száma elenyésző volt.

A gyarmatosítás kezdetével, valamint a természettudományok, a laboratóriumi kísérletek fejlődésével indul el a drogok újkori karrierje. 1806-ban találják fel a morfiumot, 1874-ben a heroint, és négy évvel később már kokainnal próbálkoznak a morfium túladagolással szemben. 1890-ben megjelennek az első nyugtatók, 1898-ban heroint már kereskedelmi céllal állítanak elő. A XX. század első „vívmánya” a kábítószerek között az LSD, majd az 50-60-as évek során számos új drogot állítanak elő.[24]

3. 3. 1 A kábítószer-probléma hazai története

A hazai drogtörténet sem a jelenkor terméke. A kábítószer már az ezredfordulón visszaélés eszköze volt. „…A társadalom széles rétegei fogyasztották, termelték, árusították, jelen volt az éjszakai élet körében.” Az 1930-as években jelentek meg az első kábítószerrel kapcsolatos büntető szankciók, és a szaksajtó hasábjain a kábítószer-függőség gyógyításával kapcsolatos cikkek. Ekkor hazánkban a legelterjedtebb szer a nyers ópium volt, melynek termesztését Dér Endre kezdte meg 1933-ban Aszódon. Még ebben az évtizedben megkezdődött a morfin és a kokain előállítása szintetikus úton.

Az első világháborút követő hangulat, majd a gazdasági világválság okozta problémák kedvező talajt teremtettek a szenvedély kiterjedésére, bár a visszaélés - különösen a mai viszonyokkal összehasonlítva – szórványos volt. A kábítószerrel visszaélés minden társadalmi osztálynál előfordult, mégis inkább a felső és középosztálybeliek között terjedt, akik meg tudták fizetni, vagy egyéb úton hozzájuthattak. Jellemző, hogy számos orvos, gyógyszerész, egészségügyi alkalmazott használta e tiltott szereket.[25]

Az a folyamat, ami a kábítószer tömeges terjedéséhez vezetett, a 60-as években kezdődött. Lévai Miklós nyomán öt szakaszra osztható:

1) Az első szakasz a 60-as évek közepétől a végéig tart. A drogokkal való visszaélés ekkor még csak szórványosan előforduló deviancia Magyarországon. Viszont ebből az időből származik az első kábítószer-túladagolás esete, és az első rendőri jelentés drogfogyasztó csoportokról.

2) A második szakasz a 70-es évek elejére tehető. Ekkor éri el hazánkat a modern kori droghullám. A kábítószer jellemzően a fiatal korosztályok között terjed, egyre több közép, illetve alsó középosztályhoz tartozó fiatal fogyaszt drogot. Leggyakoribb a gyógyszer – alkohol kombináció, a gyógyszerek között a Parkán az uralkodó, legnépszerűbb drog. Ekkor még szinte kizárólag budapesti jelenség a drogfogyasztás.

3) A harmadik szakasz 73-tól a 80-as évek elejéig tart. Folyamatosan terjed a kábítószer-visszaélés vidéken is. Érezhető, hogy a kábítószer az ellenkultúrális mozgalom alapegysége. Az uralkodó kultúrával szemben álló, de nem bűnöző szubkultúra hirdetői terjesztik a kábítószert. A 80-as évekre tömegessé válik a vele való visszaélés. Tipikus jelenség a szipózás, majd egyre gyakoribbá válnak a kodein tartalmú gyógyszerek.

4) A negyedik időszak a 80-as évektől 89-ig tart. Folyamatosan terjed a drogabúzus, nő a visszaélők és a fogyasztott drogok száma. Ezzel szemben csökken a drogfogyasztók, de főleg az első kipróbálók átlagéletkora. Egyre veszélyeztetettebb a fiatal korosztály. Már megszerezhetők az ún. klasszikus kábítószerek (kokain, heroin), elterjedésük még nem tömeges. A nemzetközi kábítószer-kereskedelemben még csak tranzit országként jövünk számításba.

5) Az ötödik szakasz a 89-től napjainkig tartó időszakban a kábítószer-probléma minden olyan jellemzője megtalálható Magyarországon, amely nyugat-európában is megtalálható: házi előállítás, termesztés, terjesztés. Rendkívül széles a drogskála, már nincs olyan kábítószer, amely ne lenne hazánkban megkapható. Ennek következtében a hazai bűnözésre egyre nagyobb hatást gyakorol a kábítószerek terjedése.[26]

3. 4 Droghelyzet Magyarországon[27]

A Magyarországi droghasználat elterjedését a fiatalkorúak között elsősorban a középiskolákban végzett felmérések mutatják. Az ESPAD (European School Survay Project on Alkohol and other Drugs) nemzetközi projekt alapján rendszeresen készültek felmérések az európai országokban. Ehhez a felméréshez hazánk 1995-ben csatlakozott először.

A 2003. évi ESPAD vizsgálat adatai alapján Magyarországon:

- a megkérdezett 16 évesek 16,2%-a próbált már valamilyen tiltott szert az élete során

- a gyakorisági adatok arra utalnak, hogy a fogyasztás csupán néhány alkalomra korlátozódik, hat vagy több alkalommal próbált valamilyen tiltott szert a fiatalok 6,3%-a

- a legelterjedtebb a marihuána fogyasztás

- a lányok között a tiltott szert kipróbálók aránya már közelíti a fiúkon belüli arányt

- a tiltott szer fogyasztás első kipróbálásának leggyakoribb életkora fiúknál, lányoknál egyaránt 14-15 év

- az általános iskolában tanuló fiatalok között a legkisebb, míg a szakiskolákban a legnagyobb a kipróbálási arány

- a tiltott szer fogyasztás kipróbálása legmagasabb arányú a fővárosban, ennél kisebb a többi városban. Kiemelkedően magas ez az ország dél-nyugati részében (Baranya megyében)

- a korábbi vizsgálatokkal ellentétben, jelenleg már a szülők iskolai végzettsége nincs szignifikáns kapcsolatban a tiltott szer kipróbálásával. Hasonlóképpen nincs hatással a drogfogyasztásra a család anyagi helyzete

- változatlan azonban az, hogy az ép családban élőknél a legkisebb a tiltott szerek kipróbálása, az összes többi családtípusban ennél magasabb

- minél nagyobb a családon belül előforduló problémás viselkedések száma, annál nagyobb a tiltott szerek kipróbálásának valószínűsége

- szignifikáns szerepet játszik a tiltott szerek kipróbálásában a szülői kontroll, az iskolai hiányzások és különösen az idősebb testvér tiltott szer fogyasztása


4. A kábítószer és a bűnözés kapcsolata

4.1 A kábítószer-bűnözés elméleti kérdései

A kábítószer és a bűnelkövetés kapcsolata régóta foglalkoztatja a társadalomtudományokat. Kezdetben két különböző elmélet alakult ki a két deviancia oksági összefüggéseinek magyarázatára.

Az egyik feltételezés szerint a bűnözés növekedése magával hozta a bűnöző életvitel kialakulását, amelynek következménye a kábítószer-fogyasztás. Különösen igaz ez a jövedelemszerző, illetve a jövedelem felhalmozását célzó bűnözésre. Ebben az esetben a kábítószer, mint a bűnözéssel együtt járó feszültségek oldását szolgáló szer épül be ezen szubkultúra életébe.

A másik elmélet szerint a kábítószer-fogyasztás és a drogok árának alakulása juttatja el a fogyasztót a bűnelkövetéshez. Ilyenkor a bűncselekmény célja a drog megszerzését szolgáló anyagi fedezet megteremtése.[28]

Lajtai László szerint a drogfogyasztás kockázat és veszélykereső életformára predesztinál. Ennek egyik lehetséges formája a bűnözés, bűnelkövetés. Egyes kábítószerek, pl. az amfetamin-származékok hatására növekszik az agresszivitás, így megnő az erőszakos bűncselekmények elkövetésének esélye. Ugyanez a hatás, bár kisebb értékben, a kokainhasználat esetében is megfigyelhető.[29]

A különböző kutatások eredményei azonban azt bizonyítják, hogy nem lehet egyértelmű, ok-okozati összefüggés a kábítószer-fogyasztás és a bűnözés között. „Az azonban bizonyosnak látszik, hogy a bűnelkövetés gyakorisága és az elkövetett bűncselekmény súlyossága egyenes arányban növekszik a visszaélés súlyosabbá válásával. A kábítószerrel való visszaélés tehát nem oka a bűnözésnek, de erősítőleg hat a bűnelkövetésre.”[30]

A kábítószer bűnözés szociológiai szempontból két területre osztható:

a) Kínálati oldali bűncselekmények:

A drogok illegális előállításával és terjesztésével a kábítószer-fogyasztók ellátását szolgálják. Elkövetői maguk legtöbbször nem drogosok, nem önállóan, hanem szervezett bűnözés keretei között dolgoznak, céljuk az anyagi haszonszerzés.[31]

Magyarországon a kábítószer terjedésével nem járt mindig együtt a szervezett kábítószer-bűnözés. A 60-70-es években még nem jellemző a klasszikus kábítószerek használata, a drogokat gyógyszertári lopásokból, recepthamisításokból szerezték. A 90-es évek végére azonban „egyre szervezettebb, jelentős tőkével rendelkező, magyar és külföldi különböző csoportok látják el a fogyasztókat, kialakult egy hivatásszerűen kábítószer-kereskedelemből élő réteg.” A kiskorú elkövetőkre ez a bűnözési forma nem jellemző, legfeljebb a szervezet legalsó szintjén, mint utcai árusok jelennek meg. Közöttük is külön kell említeni azokat, aki azért árulnak kábítószert, hogy saját adagjuk beszerzéséhez pénzhez jussanak.[32]

b) Keresleti oldali bűncselekmények:

„A kábítószer-fogyasztók azon bűncselekményeinek összessége, amely bűncselekmények elkövetése révén szenvedélyüket kielégítik, a drogokhoz hozzájutnak, és amelyek közvetlen kapcsolatban állnak drogfogyasztó magatartásukkal.”[33]

Három típusa különböztethető meg:

· Direkt kábítószer-bűnözés: a drogtörvénybe ütköző kábítószer-fogyasztás.

· Indirekt kábítószer-bűnözés: a drog megszerzésére irányuló bűncselekmények, ezen belül:

a) beszerző bűnözés: pl. hígító lopás, recepthamisítás

b) jövedelemszerző bűnözés: a kábítószer vásárlásához szükséges anyagi javak törvénybe ütköző megszerzése

· Következmény-bűnözés: a kábítószer hatása alatt elkövetett, illetve a kábítószeres életmódból következő bűncselekmények.[34]

„A valóságban persze a drogszíntér egyes résztvevői több szerepben is feltűnnek, bűnelkövetésük nem korlátozódik egyetlen bűncselekménytípusra[35].”

Módszertani áttekintéshez és kutatásokhoz mégis célszerű ezt a felosztást használni.

4.2 A kábítószer-bűnözés tendenciái Magyarországon

A 90-es évek második felében váltak a fiatalkorúak kábítószer szempontjából leginkább veszélyeztetett csoporttá. A kábítószerrel visszaélés számának növekedése ugrásszerű, mind a felnőttkorú, mind a fiatalkorú bűnelkövetők esetében. (3.sz. melléklet)

Ezt mutatják az ismertté vált bűncselekményekről és elkövetőkről való statisztikák is.

1. ábra Forrás: Erübs.www.b-m.hu/rendor/bun


5 A kutatás

5.1 A kutatás helye

Az Aszódi Javítóintézet rövid bemutatása

A javítóintézet több mint 100 éves múltra tekint vissza. A kiegyezés utáni polgárosodott Magyarországnak szembe kellett néznie a polgári átalakulással együtt járó bűnözési hullámmal.

A liberalizálódó gondolkodásmód magával hozta az emberi szabadságjogok tiszteletben tartását a törvénykezésben és a büntetés-végrehajtásban is.

„A kiegyezés utáni magyar törvénykezés európai mértékekkel mérve is példamutató volt. Az élet minden területén a modern állam megteremtését szolgálta, az emberi szabadságjogokat tekintve pedig Európa élvonalába helyezte hazánkat.”[36]

Hasonló eszmék jegyében fejlődött a magyar oktatásügy is. A két tárca összefogásának, Pauler Tivadar igazságügy miniszter és Eötvös József majd pedig Trefort Ágoston közös munkájának eredménye a javítóintézet létrejötte, melyről az 1878.: V. tc. rendelkezik. A megalkotók szellemiségét és gondolkodását híven tükrözi az alapszabály következő részlete: „a javítóintézetek igazgatója és felügyelő személyzete tehát sohase tévessze szem elől azt, hogy az intézet nem büntetés-végrehajtásra rendelt hely, s hogy ennél fogva az ifjak nem bűnhődésre, hanem elhanyagolt, vagy megromlott erkölcseik javítása és fejlesztése végett vannak a felügyeletükre és őrizetükre bízva. Ezért az ifjak nem is foglyoknak, hanem növendékeknek neveztetnek.”[37]

1884-re készült el az intézet első épülete, ahová augusztus 14.-én költöztek be az első növendékek.

Működésének immár 122 éve alatt a fentebb idézett alapelve lényegében nem változott. Hasonló szellemiség jegyében készült a 30/1997 (X.11) NM. sz. rendelete a javítóintézetek rendtartásáról:

„23§ (1) Az intézetben folyó nevelés célja a fiatalkorú társadalmi beilleszkedésének elősegítése, ennek érdekében beilleszkedési zavarainak enyhítése, pszichés állapota rendezése, iskolázottsága, szakmai képzettsége fejlesztése, alapvető erkölcsi normák elfogadtatása, az egészséges életmódra való felkészítése.

(2) Az intézetben olyan kompenzáló és korrigáló nevelést kell a fiatalkorú számára biztosítani, amely egyidejűleg törekszik a fiatalkorú megelőző életútja hiányainak pótlására, és a fiatalkorú bűnelkövetésének hátterében rejlő hibás viszonyulási rendszer kijavítására.”

Az intézmény jelenleg az Ifjúsági, Családügyi, Szociális és Esélyegyenlőségi Minisztérium fenntartásában a gyermekvédelmi rendszer részeként működik közvetlenül a fenti minisztérium vezetőjének irányítása és felügyelete alatt, az Igazságügy Miniszter csak a bírósági határozatok végrehajtását illetően gyakorol felügyeleti jogot.

Tehát a mai működést szabályozó rendszer is azt hangsúlyozza, hogy elsősorban nem büntetés-végrehajtási, hanem nevelési intézményről van szó annak ellenére, hogy az intézetbe bírói ítélettel kerülnek a növendékek. Azokat a fiatalkorúakat küldik a bírák javítóintézeti nevelésre, akikről nagy valószínűséggel feltételezhető, hogy pozitív irányú változás történik személyiségük alakulásában, és pótolhatók mindazok a hiányok, melyek eddigi neveltetésük során felhalmozódtak.

5. 2 A kutatás célja

2002-ben felmérés készült az Aszódi javítóintézet növendékei körében a kábítószer-fogyasztás és a fiatalkori bűnelkövetés összefüggéseinek feltárása érdekében. A kutatást Gulyás Anna nevelőtanár végezte el. Célja az volt, hogy átfogó képet kapjon a fiatalok drogfogyasztási szokásairól, annak érdekében, hogy adekvát prevenciós programot valósíthasson meg a reszocializáció folyamataként.

Célom: a 2002-es kutatás és saját kutatásom eredményeinek egybevetése, a különbségek, változások feltárása.

Hipotézisek

1) A fiatalkorúak körében erőteljes növekedés tapasztalható a kábítószer fogyasztást illetően

2) Megnövekedett azon fiatalkorúak száma is, akiket drogfogyasztása „segített” hozzá a bűnelkövetővé váláshoz

5. 3 Vizsgálati eszköz

A vizsgálat módszeréül a kérdőívet választottam. Mellőztem a felmérés kérdései közül minden olyan információ kérését, amelyek lehetővé tennék az adatközlő azonosítását. Így kimaradtak a kérdőívről a családra, a saját, illetve a szülők szociális helyzetére, iskolázottságára, munkájára vonatkozó kérdések. Egyedül az életkorra, a településtípusra, valamint az intézetbe kerülés előtti nevelési színtérre kérdeztem rá.

A kérdőíven szereplő többi kérdést a drogfogyasztási szokások, a bűncselekményi kapcsolatok és attitűdök köré csoportosítottam. A kérdőív zárt kérdéseket tartalmaz. (4. sz. melléklet)

A minta

A felméréskor az állományban lévő növendékek száma 102 fő. A vizsgálat időpontjában, az intézetben 87 fő tartózkodott. A kitöltött kérdőívek száma ezzel egyező, ám a kitöltött kérdőívek közül 82 közölt használható adatokat. A maradék 5 kérdőív vagy hiányos volt, vagy egymásnak ellentmondó vagy komolytalan adatokat tartalmazott, ezért használhatatlannak találtam, felmérésem elemzésekor ezeket figyelmen kívül hagytam.

A kutatás menete

A felmérést 2006. március 14-16.-a között végeztem el az intézet valamennyi csoportjában.

Maga a kábítószer téma jellegénél fogva megnehezíti az információgyűjtést. Különösen igaz ez egy olyan zárt közösségben, intézményben, ahol bűncselekmények elkövetése miatt vannak a fiatalok. Többeknek vannak még függőben levő ügyei, így nem szívesen nyilatkoznak az őket terhelő dolgokról. Munkakörömből kifolyólag a növendékekkel napi kapcsolatban állok, ezért úgy ítélem meg, hogy a kérdőívre adott válaszok lényegesen jobban tükrözik a valóságot, mint egy számukra ismeretlen, és ezért bizalmatlanságot sugárzó idegen esetében történt volna.

A kérdőívek kitöltését követően 3 otthoncsoportban és a zárt részleg csoportjában beszélgetést kezdeményeztem a témával kapcsolatosan. Ezen témacentrikus beszélgetések ismeretanyagát a felmérés elemzésekor használtam fel. Így a növendékek saját élményeikről is számot adtak, megismerhettem személyes véleményeiket, a drogfogyasztási szokásaikat. Ezt fontosnak tartottam, mivel így sok esetben segédletet nyújtott, az amúgy zárt kérdéseket tartalmazó kérdőív feldolgozásához.

6. A felmérés elemzése

A felmérésben résztvevők életkor szerinti megoszlása:

A felmérésben részt vett növendékek iskolai végzettség szerinti megoszlása:

6.1 A droghasználók aránya

82 főből 25 fő bevallása szerint soha nem használt drogot és 57 fő érintett a kábítószer-fogyasztásban.

A felmérésben részt vevők megoszlása a fogyasztás vonatkozásában:

Ha ezt az eredményt összehasonlítjuk a 4 évvel ezelőtti adatokkal, akkor a következők a jellemzőek:

- az akkori 41 %-os érintettséggel szemben jelenleg ez 70 %.

- 4 év alatt a felmérés adatai alapján a növekedés a kábítószer-használat tekintetében 29 %

Egyértelmű növekedés látszik a drogfogyasztók arányában.

A kábítószer-használat változása 2002-2006

6.2 A drogfogyasztó növendékek eloszlása település jellege szerint

Mindössze 9 fő lakik községben vagy faluban a drogfogyasztó növendékek közül. A falvak közössége mindig zártabb, védettebb közösséget biztosított lakói számára. A gyermekekre, fiatalokra nem csak a család ügyel, hanem a szomszédság, az ismerősök is. A droghoz való hozzájutás lehetősége jóval korlátozottabb, mint a nagyvárosokban. Kisebb a lehetőség, hogy sajátos, fiatalokra jellemző szubkultúrák jöjjenek létre a falvakban, így kisebb a kortárscsoport drogozásra csábító hatása is.

A növendékekkel való beszélgetésekből az is kiderült, hogy a kis falvakban élőknek jelentős részt kell vállalni a család megélhetését jelentő munkából (állatok ellátása, mezőgazdasági munkák), így szabadidejük is kevesebb, mint a városlakó, hasonló anyagi körülmények között élő kortársaké.

A városokban élő fiatalok előtt több a városi életformával együtt járó veszélyforrás. A városi élet nagy lehetőséget teremt a különböző csoportosulások, ifjúsági szubkultúrák kialakulására, melyek tulajdonképpen nagyon szigorú normarendszert alakítanak ki maguknak.

Ezen csoportok értékrendjébe egyaránt beletartozhat a társadalom által elfogadott értékek, státuszszimbólumok jelentős köre, és a nem elfogadott, deviánsnak minősített drogfogyasztás.

A fiatalnak nehéz elkerülni a kábítószer kihívását. A csoportban csak úgy biztosíthatja helyét, ha igazodik annak szokásaihoz, elvárásaihoz. Így minden esély megvan rá, hogy előbb vagy utóbb, de kipróbálja valamelyik kábítószert.

Ritka az olyan biztos háttérrel, kellő önismerettel, döntésképességgel rendelkező, magabiztos fiatal, aki – bár a csoporthoz tartozik – képes ellenállni ezeknek a kihívásoknak. Különösen kevés ez a veszélyeztetett fiatalok között.

A drogfogyasztó növendékek eloszlásának változása a település jellege szerint:

A 2002-es és a jelenlegi felmérés összehasonlítása.

A drogfogyasztó fővárosiak aránya megduplázódott, az akkori 6% helyett ma 12%, a község, falu aránya 2%-os emelkedést mutat, és természetesen ezzel párhuzamosan a városi drogfogyasztók megoszlása 8%-os csökkenést mutat.

A fővárosi érintettség emelkedése azzal magyarázható, hogy az utóbbi időben megnövekedett a fővárosból a javítóintézetbe utalt fiatalok száma.

6.3 A droghasználat gyakorisága a növendékek között

A kísérletező drogfogyasztók közé sorolható 15 fő, alkalmi fogyasztónak 34 fő, rendszeres fogyasztónak 9 fő tekinthető.

A kísérletezők a marihuánás cigaretta egyszeri vagy néhány alkalommal történő kipróbálásáról, illetve arról számoltak be, hogy néhányszor kipróbáltak valamilyen amfetamin származékot (speed, extasy). 5 fő csak a ragasztót vagy hígítót próbálta ki, míg 1 fő a heroint és az LSD-t.

Az alkalmi drogfogyasztók nagyobb része már több szert is kipróbált. Közülük kivétel nélkül mindenki kettő vagy annál több szert használt alkalomszerűen. Ez az adat 2002-ben 65% volt.

Drogfogyasztásukra jellemző a csoportos használat, főként a hétvégi diszkók és egyéb összejövetelek a kábítószer-fogyasztás színterei.

Nem könnyű megmondani, hogy a magukat alkalmi fogyasztóknak vallók egy része vajon nem tekinthető-e már rendszeres fogyasztónak. Hiszen, az aki minden hétvégén nagyobb mennyiségű drogot fogyaszt, jó úton jár ahhoz, hogy rövid időn belül rendszeres fogyasztóvá váljon, illetve az abúzus már lehet olyan mértékű, hogy a pszichés függés kialakuljon.

A rendszeres fogyasztók közé azokat soroltam, akik bevallásuk szerint naponta, hetente többször és kivétel nélkül minden hétvégén fogyasztanak nagyobb mennyiségű kábítószert. Körükben mindenki három vagy annál több drogot használt.

A drogfogyasztók típusainak változása 2002-2006:

A kísérletező drogfogyasztók aránya 4%-al csökkent, ugyanez megfigyelhető a rendszeres fogyasztók körében is, ami 18%-os, viszont ezzel párhuzamosan az alkalmi fogyasztók aránya jelentősen emelkedett.

Vagyis az összehasonlító táblázat szerint csökkeni látszik a rendszeres fogyasztók aránya a fiatalkorú bűnelkövetők között. Véleményem szerint ez azzal magyarázható, hogy a kábítószerrel kapcsolatba kerülők nagy része nem válik rendszeres fogyasztóvá, hanem megmarad a kipróbálásnál, vagy hosszabb-rövidebb ideig tartó alkalmi használat után magától „leáll”.

A csoportbeszélgetések is azt támasztották alá, hogy a fiatalok megmaradnak az alkalomhoz kötött drogfogyasztás mellett, ami leginkább a baráti társasághoz, szórakozáshoz kapcsolódik. Úgy fogalmaztak a növendékek, hogy „ez az éjszakai szórakozás elmaradhatatlan kelléke”.

6.4 A használt kábítószerek fajtái

A nyolcvanas években vált általánossá a drogfogyasztásban, hogy a fiatalok mindent kipróbálnak, amitől kábító vagy euforizáló hatást remélnek.[38] (5.sz. melléklet) Ez a jelenség ma is jellemző és ezt tükrözik az aszódi növendékek által közölt adatok is.

Ezek szerint az 57 droghasználó közül mindössze 3 fő mondotta magáról, hogy csak egy fajta drogot használt. Közülük ketten marihuánát, egy fő, pedig gyógyszert. Mind a három fő a kísérletezők csoportjába tartozik.

A kétfajta szert kipróbálók száma is csak mindössze 9 fő. Ők is előnyben részesítik a marihuánát, de megjelenik náluk még a ragasztó és a speed használata. Ők a kísérletezők és alkalmi fogyasztók csoportjába tartoznak.

A fennmaradó 45 fő arról számolt be, hogy 3 vagy annál több féle szert is kipróbált, használt már.

Az alábbi diagramm arra vonatkozólag tartalmaz adatokat, hogy a fentiek hogyan változtak meg az elmúlt 4 év során.

A változást a fiatalok elmondása szerint annak tudhatjuk be, hogy a jogszabályok által egyre erősebben szankcionált droggal kapcsolatos cselekmények, fordítottan arányosak az egyre könnyebben megszerezhető szerek tekintetében. Mára az lett a jellemző, hogy a kábítószerek megszerzésében, nem maga az „anyag” elérése jelent problémát, hanem az érte kifizetésre szánt pénz megszerzése. Ez is mutatja azt, hogy a „drogpiacon” egyre színesebb a választék, ami nagyobb lehetőséget kínál több szer kipróbálására, fogyasztására

.

A drogok „népszerűségi listája” a felmérés alapján:

A felmérésből kiderült, amelyet alátámasztottak a csoportbeszélgetések is, hogy a fiatal bűnelkövetők körében legnépszerűbb szerek a speed, a marihuána, és a gyógyszerek.

A drogok „népszerűségi listáján” az első két helyen ugyanaz a két drog található, mint 2002-ben. Az LSD fogyasztás minimálisan hátrébb szorult, míg a szerves oldószerek ma népszerűbbek lettek.

Láthatjuk, hogy a cannabis származékok népszerűsége töretlen.

A növendékek között előfordult olyan aki hangsúlyozta, hogy használt füvet, de azt nem tekinti kábítószernek. A beszélgetések alkalmával kiderült, hogy ezt a nézetet többen is osztják.

Az összes drogfogyasztó növendék közül 37 fő (65%) jelezte hogy használt cannabist.

A szipózás az illegális drogok terjedésével nem szorult vissza, a droghasználó növendékek 39%-a, azaz 22 fő használta. Ez is növekedést mutat a 2002-es felmérés óta, ez a növekedés 22%. Azonban jelentős hányaduk más szerekkel is próbálkozott már. A növendékek elmondása alapján úgy vélem, hogy a szipózás akkor kerül elő mostanság, ha nem tudnak beszerezni más szereket, vagy olyan körülmények között élnek, ami nem teszi lehetővé más drog megszerzését.

Nagyon magas a gyógyszereket akár alkalmanként, akár rendszeresen használók aránya. Sok esetben nyugtató és alkohol kombinációja, ami a legelérhetőbb drog. Itt ismét arról számoltak be, hogy abban az esetben fogyasztják a gyógyszereket, ha nem tudnak megfizetni más szert.

Az egyéb kategóriát a fiatalok 18%-a jelölte be a kérdőíven. Ez a kategória volt az, amely szinte minden drognak mondható, és használható anyagot, szert tartalmazott. A csoportbeszélgetések alkalmával feltártak olyan lehetőségeket a növendékek, amelyek okozhatnak kábító hatást. Ilyenek voltak a pl.: a mákgubótea, különféle gázok, gombák, termések. Csak érdekességként említem meg azt, hogy banánhéjból is készíthető bódító hatású szer.

6.5 Az első kipróbálás életkor szerinti megoszlása és jellemzői

A drogfogyasztó növendékek zöme, 83%-a 12-14 éves kora között fogyasztott először drogot. Legtöbben, az összes fogyasztó 34%-14 éves korában használt először valamilyen kábítószert, de elég magas, 33% a 15 éves korukban először kipróbálók aránya is. Mindez azt jelzi, hogy a fiatalkorú bűnelkövetők között most már jó egy évvel korábban kezdődik a drogfogyasztás, mint 4 évvel ezelőtt. Viszont ebből a szempontból még mindig a 14 éves korosztály a legveszélyeztetettebb.

Az első kipróbálás életkor szerinti változása 2002-2006:

Érdekes tendenciát mutat, ha megnézzük, hogy a korai kipróbálók hányféle drogot használtak a későbbiekben:

10év

12 év

13 év

14 év

15 év

16 év

Egyféle drogot használók

1

1

1

2 vagy annál több drogot használók

1

6

9

19

17

2

A többféle drogot fogyasztók 61%-a 15 éves kora előtt kezdett el drogozni. Úgy tűnik ki a felmérésből, hogy aki 15 éves kora után kezd el kábítószerezni, kisebb a valószínűsége annak, hogy a későbbiekben megmarad egyfajta drognál.

A korábbi kutatás ennek némileg ellentmond. Akkor ugyanis a gyermekek 83%-a kezdett el drogozni 15 éves kora előtt.

A 35 főből ma már 30 három vagy annál több drogot használ.

A rendszeres fogyasztók átlagéletkora az első kipróbáláskor 14,4 év. A kísérletezők és alkalmi fogyasztók átlagéletkora nem tér el ettől jelentősen. Az előbbinél 14,5 év, az utóbbinál 14,2 év az átlagéletkor az első kipróbáláskor.

Az első kipróbálás átlagéletkora a drogfogyasztók típusai szerint 2002-2006

6.6 A kortárs csoport szerepe

A felmérés kérdései között nem volt olyan, amely célzottan rákérdezett volna a kortárscsoport hatására a kábítószer-használat kialakulásában. Mégis a 11-13-as kérdésre adott válasz hangsúlyozta ezt.

Arra a kérdésre, hogy kitől kaptál először drogot, a növendékek 87%-a (50fő) jelölte meg kortársát: barátokat, haverokat. 2 fő családtagtól kapott először kábítószert, és 5 fő ismeretlentől. 2002-ben, az akkori kutatás alapján a kortársi meghatározottság valamennyivel alacsonyabb, 72%-os volt.

„Az említett korosztály tagjai a kortárscsoport normáit elfogadva szoktak rá a kábítószerre.”[39]

Amikor a serdülő eljut önállósodási szakaszába, még nem elég érett ahhoz, hogy önállóan találja meg helyét a világban. A szülőktől való leszakadás igénye mindig együtt jár valami más, biztonságot és támaszt nyújtó közösség keresésével. Ezt a közösséget a kamasz a vele hasonlóan gondolkodó, hasonló problémákkal küzdő kortársak csoportjában találja meg. A csoport ekkor mindennél fontosabbá válik – különösen ha a családi háttér rendezetlen, diszharmonikus. A csoportba kerülés és maradás feltétele viszont a csoporton belüli normák, viselkedési formák elfogadása, alkalmazása. Előfordul, hogy néhányan csupán azért próbálnak ki drogokat és válnak használóvá, „hogy elkerüljék azt a kínos élményt, amit a kortárscsoport normáinak megszegése okozna.”[40]

A csoporthoz tartozás fontosságát hangsúlyozzák az arra adott válaszok is, hogy miért próbálta ki a kábítószert. Itt 15 fő hivatkozik arra, hogy mert rábeszélték, vagy is a haverok unszolására használt először drogot.

A válaszadók 46 %-a kíváncsiságot jelöli meg motivációként. A megismerés vágya, – különösen a „tiltott gyümölcs” iránti kíváncsiság – ugyan csak életkori sajátosság. A tiltott dolgok kipróbálásában megnyilvánul a felnőttekkel szembeni ellenszegülés, dac is.

Ugyanakkor ebben az életkorban jellemző az is, hogy a világnak ilyen felfedezésére ritkán vállalkozik egyedül a fiatal, szüksége van a társak bátorító támogatására.

Mindössze 4 fő jelzi azt, hogy a drog kipróbálásának motívuma a problémás léthelyzetből való menekülés, a feszültség oldása. Egy esetben a válaszadó arról számolt be, hogy őt az első alkalommal kényszerítették.

Itt szeretném megjegyezni azt is, hogy a válaszadók 68 %-a haverokon keresztül jut a drogokhoz.

A személyes beszélgetések is azt erősítik meg, hogy az intézet növendékeinek drogfogyasztása erősen csoporthoz kötött. Elenyésző a magányos drogosok jelenléte az intézetben. Legtöbbször ugyan azzal a csoporttal követik el bűncselekményüket is, amely a kábítószer fogyasztásuk színtere.

6.7 A drogfogyasztás anyagi vonatkozásai

Ha kábítószer fogyasztásról beszélünk, akkor nem mellékes annak anyagi vonzatának tárgyalása sem, sőt sok esetben generálhatja a bűncselekmények elkövetését. Ennek feltárása fontos információkat szolgáltathat a kábítószer-használat és a bűnelkövetés vonatkozásában.

Minden bizonnyal motivációt jelent a fiatalok számára egy-egy bűncselekmény elkövetése kapcsán. Az élvezeti cikkek általában magasabb kategóriájú árakon érhetőek el, mint az alap, megélhetést biztosító cikkek. Itt úgy értem a drogokat, mint a mai fiatalok éjszakai szórakozásának részelemét.

A fiatalokkal történt beszélgetések alkalmával sok esetben a drogokat, mint a szórakozás elemeit mutatták be, és szinte nélkülözhetetlen kellékként tettek említést a használatukról.

Elgondolkodtató válaszok születtek arra a kérdésre, hogy havi szinten milyen összegű kiadás merül fel a szerek használata miatt.

Leolvasható a diagrammról, hogy a fogyasztók 32%-a 10 és 50 ezer forint közötti összeget költ drogokra. Emellett azok száma sem elhanyagolható, aki kevesebbet ugyan, de még mindig 5 és 10 ezer forint közötti összeget „szánnak” az „anyagra”.

A legmeghökkentőbb eredményt számomra mégis az adta, hogy az érintettek 26%-a (15 fő) ötvenezer forintnál is többet költ, ebből heten a százezer forintot is túllépik.

Kiben ne merülne fel az a kérdés, hogy ezeknek a fiataloknak honnan van ennyi pénzük, mi a fedezete a drogoknak? Ennek feltárását célozta meg a következő kérdés, amely az erre vonatkozó információkat hivatott feltárni.

9 fő vallotta azt, hogy a pénzt szüleitől kapja, 7 fő a saját zsebpénzét költi el, szintén 9 fő a munkájával megszerzett pénzéből vásárol.

10 növendék nyilatkozta azt, hogy egyéb módon, pl. üzletelésből, kölcsönből, saját dolgai eladásából, játékgépezésből származik a ráfordított összeg.

A növendékek 38%-a nyilatkozott úgy, hogy a rávaló pénz bűncselekmények elkövetéséből származott. Ezt az adatot a csoportbeszélgetések is megerősítették, sőt kiderült, hogy a fiatalok által említett üzletelések is kimeríthetik a bűnözés kategóriáját. Ennek tudatában bátran ki merem jelenteni, hogy az amúgy is magas 38 % nem teljes, mivel az üzletelések számos esetben illegális dolgok forgalmazásáról szólnak.

A drog beszerzéséhez szükséges pénz bűncselekményből való megszerzése 2002 évhez viszonyítva 13 %-s növekedést mutat. Ezzel összefügg az a tény, miszerint a 2002-es adatfelvételkor az intézetbe nem kábítószerrel összefüggő bűncselekmény miatt kerültek javítóintézeti nevelésre. Vagyis a bekerült növendékek között nem volt kábítószerrel összefüggő bűncselekmény miatt beutalt. Azonban ma már, ha nem is nagy százalékban, (2%) de megjelentek olyan fiatalok is, akiket kábítószerrel való visszaélés miatt ítéltek javítóintézeti nevelésre. Elképzelhetőnek tartom, hogy ez a tendencia az elkövetkező időszakban emelkedni fog.

6.8 A kábítószer és az elkövetett bűncselekmények összefüggései

Érdekelt az, hogy maguk a fiatalok látnak-e valamilyen jellegű összefüggést a kábítószer-fogyasztásuk és bűnelkövetővé válásuk között.

27 fő nem lát összefüggést, 30 viszont igen.

Hasonlítsuk össze a 2002-es felméréssel ezt az adatot.

Úgy tűnik ma valamivel nagyobb arányban látnak összefüggést a növendékek droghasználatuk és az általuk elkövetett bűncselekményük között. Ez betudható annak, hogy az utóbbi években egyre nagyobb hangsúlyt kap a drogprevenció, vagyis egyre inkább tudatosul bennük ennek bűncselekmény vonatkozása.

A 30 főből 18 jelölte azt, hogy pénze a kábítószerre, bűncselekmény elkövetéséből származott. Ugyanezen 30 főt tekintve 7 nyilatkozott úgy, hogy a kábítószerhez bűncselekmény elkövetésével jutott hozzá. Közülük 23 fő követett már el bűncselekményt drog hatása alatt, megszerzéséért, pedig 12 fő szegte meg a törvényeket.

A növendékek között 27 fő nyilatkozta, hogy nincs semmiféle kapcsolat a drogfogyasztásuk és a bűnelkövetésük között. Ezek között azonban 4 kérdőív adataiból kiderült, hogy bizony a kábítószerre való pénzt ők is különböző bűncselekményekből szerezték. Véleményem szerint ők nem akarják tudomásul venni a két dolog kapcsolatát. Mégis egyértelmű, hogy ők is azon jövedelemszerző bűnelkövetők számát növelik, akiknél az elkövetés motívuma a kábítószerhez való hozzájutás lehetőségének megteremtése.

5 fő nyilatkozott úgy, hogy a kábítószerhez bűncselekmény elkövetéséből jutott hozzá, mégsem látnak összefüggést a két dolog között. A legellentmondásosabb eredményt viszont az mutatja, hogy a 27 fő közül 13 azt közölte, hogy drog hatása alatt követte el bűncselekményét.

Azaz kiderült, hogy bár ezek a növendékek nem látnak összefüggést, ez más válaszokból látszik.

Lát összefüggést

30

Pénz

18

Hozzájutás

7

Hatás

23

Megszerzéséért

12

Nem lát összefüggést

27

Pénz

4

Hozzájutás

5

Hatás

13

Megszerzéséért

6

Összesen 46 fő esetében található összefüggés. Ezek a fiatalok, tehát 80% kábítószerrel összefüggő bűncselekményt követtek el, cselekményük tehát beletartozik a kábítószer-bűnözés kategóriájába. Ez az intézet jelenlegi állományának 45%-a.

A drogokhoz kapcsolódó bűncselekmények megoszlása a felmérés alapján:

Direkt kábítószer-bűnözés: 57 fő, 70 %

Indirekt kábítószer-bűnözés:

- beszerző bűnözés: 12 fő 21%

- jövedelemszerző bűnözés: 22 fő 39%

Következmény-bűnözés: 36 fő 63%

A drogokhoz kapcsolódó bűncselekmények változása 2002-2006


7. Összegzés

1) A felmérés alapján a következők jellemzik az intézet növendékeinek drogfogyasztását és annak tendenciáit:

· A kábítószer-fogyasztás egyre meghatározóbban van jelen a növendékek között, 70%. Ez 29%-os emelkedés 2002-es évhez viszonyítva.

· A városi fiatalok sokkal veszélyeztetettebbek, mint a falvakban, községben élők. A fővárosiak érintettsége az elmúlt 4 év alatt megduplázódott.

· A kísérletezők és rendszeres fogyasztók aránya csökkent, viszont jelentős növekedés tapasztalható az alkalmi droghasználók körében.

· Tizedére csökkent azok aránya, akik egy fajta szert próbáltak ki. Közel duplájára emelkedett azonban azoké, akik több félét is kipróbáltak.

· A speed és marihuána ugyanolyan közkedvelt a fiatal bűnelkövetők körében, mint 4 éve, a cannabis népszerűsége töretlen. A szerves oldószerek ma népszerűbbek.

· Az első kipróbálás életkora jó egy évvel korábban kezdődik. Még mindig a 14 éves korosztály a legveszélyeztetettebb. Míg 2002-ben 17-18 évesen is próbáltak még ki először drogot, addig felmérésemben az érintettek mindegyike ennél korábban „ismerkedett meg” a kábítószer hatásával.

· A 2002-es felmérés kimutatta, hogy minél alacsonyabb az első kipróbálás életkora, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy a fiatal rendszeres fogyasztóvá váljék. Jelenlegi kutatásommal az eredmények tükrében ezt nem tudom alátámasztani.

· Ugyanúgy, mint korábban, most is dominál a csoportos kábítószer-használat. A kipróbálás motívumai között a kíváncsiság és a kortárscsoportnak való megfelelés jellemző.

Helyesnek bizonyult tehát az a felvetésem, hogy a fiatalkorú-bűnelkövetők között megnövekedett a kábítószer-fogyasztás.

2) A fiatalkorú bűnelkövetés és kábítószer-használat között a következő összefüggések állapíthatók meg:

· A bűnelkövetés nem egyenes következménye a kábítószer fogyasztásnak, de a fogyasztás erősen megnöveli annak esélyét, hogy a fiatal bűnelkövetővé váljon.

· A drogfogyasztó növendékek több mint fele állította azt, hogy a drog-használata és a bűncselekménye között kapcsolat van. Ma valamivel nagyobb arányban látnak összefüggést a növendékek droghasználatuk és az általuk elkövetett bűncselekményük között.

· 2002-ben a drogfogyasztók között 48%-ban volt megállapítható az összefüggés a fogyasztás és az elkövetett bűncselekmény között, addig ma ez az arány már 80%-ban kimutatható.

· A fenti összefüggés 2002-ben az intézet növendékeinél 20%, jelenleg ez már 45%.

· A beszerző bűnözés nem emelkedett jelentősebb mértékben, mindössze 2% az eltérés a két felmérés között, a jövedelemszerző bűnözés 13%-al emelkedett, és a kábítószer hatása alatt elkövetett bűncselekmények aránya drasztikus változást mutat: 8%-ról 63%-ra emelkedett.

· Ma is, mint 4 évvel korábban mind a direkt, mind az indirekt kábítószer-bűnözés legtöbbször látens jelenség. A 2002-es kimutatás szerint nem volt olyan növendék, akit kábítószerrel visszaélés miatt ítéltek el, viszont a jelenlegi felmérés időpontjában ez 2%.

A vizsgálat eredményei feltételezésem helyességét bizonyítják: a kábítószer terjedésével növekszik a bűncselekmények elkövetésének veszélye, mivel a kábítószerhez való hozzájutás biztosítása elsősorban jövedelemszerző bűncselekmények elkövetésére motivál.

Záró gondolatok

A kábítószerek elterjedése egyre veszélyesebbé válik mind a társadalom, és mind az egyén számára. Hatása megmutatkozik a családok, a közösségek egészséges működésének veszélyeztetésében, az egyes személyekre gyakorolt káros hatásában, valamint a drogokkal kapcsolatos bűnözés elhatalmasodásában.

Társadalmunk egyre inkább versengésre épül, és ez az egyéni célok hangsúlyozásában válik nyilvánvalóvá. Ezzel párhuzamosan gyengülnek a tradicionális értékek, és a szociális kötelékek.

A fiatalokra egyre erőteljesebben hat az ifjúsági kultúra és a tömegkommunikáció, amely sokszor hiányos és félreérthető üzeneteket közvetít, de akkor is identitásformáló hatással bír.

Sok, és egyre több fiatal fejletlen problémamegoldó és feszültségoldó készséggel rendelkezik, ők a legveszélyeztetettebbek a droghasználat kialakulása, és állandósulása szempontjából. Ugyanakkor jellemző ezen fiatalokra és csoportjaikra, hogy cselekvéseiket nem fontolják meg kellőképpen, nem mérlegelnek megfelelően. Ez a deficit így könnyen juttathatja el a fiatalt olyan szituációkba, amelynek már szinte egyenes következménye a bűnelkövetés és/vagy a kábítószer fogyasztás.

Mindezek jól érzékelhetőek kutatásom helyszínén az Aszódi Javítóintézetben, ahol a növendékek körében hatványozottan is kimutatható a fenti készségek hiánya. Az intézet egyben a munkahelyem is, ahol nevelőtanárként dolgozom, és napi kapcsolatban állok a fiatalokkal. Csoportbeszélgetések alkalmával figyeltem fel arra, hogy a drogprobléma egyre jobban előtérbe kerül. Szinte alig volt olyan „gyerek” aki nem volt valamilyen kapcsolatban a kábítószerrel. Sok esetben beszéltek arról, hogy elkövetett bűncselekményeiket éppen a droggal, vagy azzal kapcsolatosan hajtották végre.

Ezért gondoltam arra, hogy vizsgálatom fókuszába éppen a kábítószer használat és a bűncselekmények összefüggéseit állítom. Kíváncsivá tett a beszélgetések tapasztalata, ami az volt, hogy ez a tendencia emelkedett.

Úgy gondolom, hogy ki kellett használnom azt a helyzeti előny, amelyet a növendékek ismerete és a velük való közeli kapcsolat biztosított, és biztosít is az elkövetkezendő időkben. Tapasztalatom, hogy „külső”, számukra ismeretlen személyekkel szemben bizalmatlan és zárkózott magatartást mutatnak, mivel sokuknak folyamatban levő ügyeik is vannak.

Fontosnak tartottam a csoportbeszélgetéseket, mert így a kérdőív értékelésekor sok esetben megerősítést nyertek a kapott információk. Többségükben teljes nyitottsággal beszéltek drogfogyasztási szokásaikról, problémáikról, elkövetett bűncselekményeikről egyaránt. Ezek a beszélgetések hiszem, hogy alkalmasak arra, hogy a felmerülő problémákat önmaguk is lássák, és szembesüljenek azokkal, gondolkodjanak, és törekedjenek a megoldásaikon.

Az a mód, hogy ezek a fiatalok kifejezik igényüket a megértésre, a velük való törődésre, foglalkozásra reményt ad arra, hogy sikeres lehet a reszocializációjuk.

Bizalommal tölt el, hogy nem egy példát láttam arra, mi módon a fiatal meg tudott állni, mind a drog, mind a bűnelkövetés útján, és változtatni tudott életmódján. Ők az óta a társadalom hasznos tagjaivá váltak.

Ehhez azonban megbélyegzés helyett gondoskodásra, kirekesztés helyett elfogadásra, tartalmas emberi kapcsolatokra és céltudatos nevelésre van szükség.


Felhasznált irodalom

1. A gyermek-, és fiatalkori bűnözés 2004 évi adatai. Rendőrségi Portál. www.orfk.hu

2. Donkó Erzsébet: A hazai drogproblémák a századfordulótól a II. világháborúig In.: A kábítószer kihívása Szerk.: Gerevich – Veér Gondolat 1992

3. Dr. Lajtai László: A drogok a kulturális és a pszichiátriai antropológia szemszögéből Belügyi Szemle 1996/6.

4. Dr. Sárik Eszter: A társadalmi környezet és a gyermekkori kriminális deviancia összefüggései Belügyi Szemle 1999/6

5. Drész Gábor – David M. Robinson – Mergl Éva: (szerk.) Kapcsolat és jellemépítő aids- és drogprevenciós program. Timóteus Társaság. Budapest. 2000.

6. Egészség testben, lélekben Személyiségfejlesztő drog-, és alkoholmegelőző program – Tanári Kézikönyv 7.-8. osztály CHEF – Hungary Alapítvány 1992

7. Gönczöl Katalin: A bűnözés társadalmi összefüggései In.: A deviancia szociológiája Szerk.: Gönczöl-Kerezsi Hilschr Rezső Szociálpolitikai Egyesület Bp. 1996

8. Gönczöl Katalin: Devianciák, devianciakontroll, bűnmegelőzési stratégiák. In.: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll – Szerk.: Gönczöl – Korinek – Lévai, Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1998.

9. Jelentés a Magyarországi kábítószerhelyzetről 1999. Szerk.: Ritter Ildikó. Ifjúsági és Sportminisztérium Kábítószerügyi koordinációért felelős államtitkárság, Bp. 2000.

10. Kisváros a Galga mentén. Szerkesztette: Dr. Asztalos István. Aszód város Önkormányzata, 1998.

11. Kisszékelyi Ödön: A fiatalkori narkománia újabb tendenciája. Belügyi Szemle 1985/12.

12. Korinek László: A bűnözés alakulása Magyarországon és jövőbeli kilátások In.: A deviancia szociológiája Szerk.: Gönczöl – Kerezsi Hilschr Rezső Szociálpolitikai Egyesület Bp. 1996

13. Korinek László: A bűnözés visszatükröződése In.: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll Szerk.: Gönczöl-Korinek Lévai Corvina Bp. 1998.

14. Lévai Miklós: A kábítószerek és a bűnözés In.: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll Szerk.: Gönczöl-Korinek-Lévai Corvina Bp. 1998

15. Lévai Miklós: A kábítószer-visszaélés és a bűnözés összefüggései egy empirikus vizsgálat alapján. In.: A kábítószer kihívása. Szerk.: Gerevich-Veér. Gondolat, 1992

16. Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1992

17. Magyar Törvények. Budapest Grill Károly Könyvkiadó Vállalat. 1909.

18. Nemzeti Drog Fókuszpont: 2005-ös éves jelentés az EMCDDA számára. www.drogfokuszpont.hu

19. R. K. Merton: Társadalmi struktúra és anómia In.: A deviancia szociológiája Szerk.: Gönczöl – Kerezsi Hilschr Rezső Szociálpolitikai Egyesület Bp. 1996

20. Várnagy Elemér - Várnagy Péter: A hátrányos helyzet pedagógiája Corvinus 2000.


Mellékletek



[1] Gönczöl Katalin: Devianciák, devianciakontroll, bűnmegelőzési stratégiák. In.: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll – Szerk.: Gönczöl – Korinek – Lévai, Corvina Könyvkiadó, Budapest, 1998. 120.o.

[2] Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1992. 35.o.

[3] Gönczöl Katalin: Devianciák, devianciakontroll, bűnmegelőzési stratégiák. In.: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll Szerk.: Gönczöl-Korinek-Lévai Corvina Bp. 1998 122. o.

[4] Várnagy Elemér-Várnagy Péter: A hátrányos helyzet pedagógiája Corvinus 2000 101. o.

[5] R. K. Merton: Társadalmi struktúra és anómia In.: A deviancia szociológiája Szerk.: Gönczöl – Kerezsi Hilschr Rezső Szociálpolitikai Egyesület Bp. 1996 25. o.

[6] Korinek László: A bűnözés alakulása Magyarországon és jövőbeli kilátások In.: A deviancia szociológiája Szerk.: Gönczöl – Kerezsi Hilschr Rezső Szociálpolitikai Egyesület Bp. 1996 125. o.

[7] ua. 131. o.

[8] R. K. Merton: Társadalmi struktúra és anómia In.: A deviancia szociológiája Szerk.: Gönczöl – Kerezsi Hilschr Rezső Szociálpolitikai Egyesület Bp. 1996 24. o.

[9] Gönczöl Katalin: A bűnözés társadalmi összefüggései In.: A deviancia szociológiája Szerk.: Gönczöl-Kerezsi Hilschr Rezső Szociálpolitikai Egyesület Bp. 1996 154. o.

[10] ua.

[11] Gönczöl Katalin: A bűnözés társadalmi összefüggései In.: A deviancia szociológiája Szerk.: Gönczöl-Kerezsi Hilschr Rezső Szociálpolitikai Egyesület Bp. 1996

[12] Dr. Sárik Eszter: A társadalmi környezet és a gyermekkori kriminális deviancia összefüggései Belügyi Szemle 1999/6 87-92 o.

[13] Korinek László: A bűnözés visszatükröződése In.: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll Szerk.: Gönczöl-Korinek Lévai Corvina Bp. 1998 78. o.

[14] A gyermek-, és fiatalkori bűnözés 2004 évi adatai. Rendőrségi Portál. www.orfk.hu

[15] Drész Gábor – David M. Robinson – Mergl Éva: (szerk.) Kapcsolat és jellemépítő aids- és drogprevenciós program. Timóteus Társaság. Budapest. 2000.

[16] Dr. Lajtai László: A drogok a kulturális és a pszichiátriai antropológia szemszögéből Belügyi Szemle 1996/6 34. o.

[17] Dr. Lajtai László: A drogok a kulturális és a pszichiátriai antropológia szemszögéből Belügyi Szemle 1996/6 34. o.

[18] Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1992

[19] Lévai Miklós: A kábítószer-visszaélés és a bűnözés összefüggései egy empirikus vizsgálat alapján. In.: A kábítószer kihívása. Szerk.: Gerevich-Veér. Gondolat, 1992 113.o.

[20] Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Bp. 1992

[21] Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1992

[22] Lévai Miklós: A kábítószer-visszaélés és a bűnözés összefüggései egy empirikus vizsgálat alapján. In.: A kábítószer kihívása. Szerk.: Gerevich-Veér. Gondolat 1992

[23] ua.

[24] Egészség testben, lélekben Személyiségfejlesztő drog-, és alkoholmegelőző program – Tanári Kézikönyv 7.-8. osztály CHEF – Hungary Alapítvány 1992

[25] Donkó Erzsébet: A hazai drogproblémák a századfordulótól a II. világháborúig In.: A kábítószer kihívása Szerk.: Gerevich – Veér Gondolat 1992

[26] Lévai Miklós: A kábítószerek és a bűnözés In.: Kriminológiai ismeretek, bűnözés, bűnözéskontroll Szerk.: Gönczöl-Korinek-Lévai Corvina Bp. 1998

[27] Nemzeti Drog Fókuszpont: 2005-ös éves jelentés az EMCDDA számára. www.drogfokuszpont.hu

[28] Jelentés a Magyarországi kábítószerhelyzetről 1999. Szerk.: Ritter Ildikó. Ifjúsági és Sportminisztérium Kábítószerügyi koordinációért felelős államtitkárság, Bp. 2000.

[29] Dr. Lajtai László: A drogok a kulturális és a pszichiátriai antropológia szemszögéből. Belügyi Szemle, 1996/6.

[30] Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1992. 69.o.

[31] Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1992.

[32] Jelentés a Magyarországi kábítószerhelyzetről 1999. Szerk.: Ritter Ildikó. Ifjúsági és Sportminisztérium Kábítószerügyi koordinációért felelős államtitkárság, Bp. 2000.

[33] Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1992. 60.o.

[34] Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1992.

[35] Lévai Miklós: Kábítószerek és bűnözés. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Bp. 1992.61.o.

[36] Kisváros a Galga mentén. Szerkesztette: Dr. Asztalos István. Aszód város Önkormányzata, 1998. 688-690.o.

[37] Magyar Törvények. Budapest Grill Károly Könyvkiadó Vállalat. 1909.

[38] Kisszékelyi Ödön: A fiatalkori narkománia újabb tendenciája. Belügyi Szemle 1985/12. 27. o.

[39] Lévai Miklós: A kábítószer-visszaélés és a bűnözés összefüggései egy empirikus vizsgálat alapján. In.: A kábítószer kihívása. Szerk.: Gerevich-Veér. Gondolat, 1992. 132. o.

[40] Lévai Miklós: A kábítószer-visszaélés és a bűnözés összefüggései egy empirikus vizsgálat alapján. In.: A kábítószer kihívása. Szerk.: Gerevich-Veér. Gondolat, 1992. 132. o.