Rendszeres olvasók

2007. december 19., szerda

Cigányság és bűnözés

Cigányság és a bűnözés
Ez az etnikum a történelem mostoha gyermekének tekinthető. Diszkrimináció, üldöztetés jellemezte történelmüket.
Az Európába érkező cigányság több évszázados lemaradottsággal, más kultúrával érkezett.
A társadalmi feltételek konzerválták az elmaradottságot, sőt a legtöbb európai országban a cigányság és a társadalmi átlag közötti különbség még nőtt. A cigányság mindenütt marginalizálódott, a legszegényebb és legtöbb gonddal küszködő rétegek közé került.
A cigányok bűnözése
1974 és 1989 között Magyarországot kivéve nincs hivatalos statisztika. Három jelentősebb kutatás ismeretes ebben a témában.
1970-ben, Franciaországban 275 család vizsgálata, 1977-979 között Csehszlovákiában a fiatalkorú cigányok bűnözése, Finnországban a cigányok körében előforduló vérbosszú vizsgálata.
Magyarországon: Az összes elkövetőknél a cigányok kétszer, a fiatalkorúaknál majdnem háromszor magasabb a cigányok bűnözési gyakorisága
Eltér a két népesség bűnözési struktúrája is. A cigányok körében 2,5-szer nagyobb az erőszakos bűncselekménnyel gyanúsítottak aránya, mint a nem cigányoknál.
A cigányság bűnözésének okai
A magyarországi kutatások szerint a cigányok bűnözése alapvetően összefügg a cigányság történeti fejlődésével. A cigányság bűnözése részben szubkulturális csoportok bűnözése is.
Kulturális, értékrendi konfliktusok
A magyar kutatás szerint a kriminalitás a cigányság beilleszkedésben lévő csoportjait érinti a leginkább. Ha egy tradicionális belső norma- és értékrendszer által irányított csoport felbomlik, akkor ezek az értékek elvesztik szabályozó funkciójukat, emiatt a csoport tagjainak egy sor konfliktusszituációt kell átélnie.

2007. december 14., péntek

Jelen

Nincsen jelen, sem másnak, sem nekem. Már csak azért, mert a jelen nem is létezik. A jelen nem más mint a múlt jövőbefordulása.

2007. december 7., péntek

Hit és tudás II.

Még egy kis hit.

Nem tudom hogy, van ez, de nekem mindig az jut eszembe a vallásosságról, hogy nem az Istenben való hit dominanciája a mérvadó. Aztán most előzetesen is megkövetem az igaz, hívő embereket, akikkel azonban Nagymamám halála óta nem volt szerencsém találkozni.
Vagy ha igen, akkor viszont nem értem az egész vallásosságot. Egyébként, ha számvetést kellene készíteni, a keresztény emberektől és ehhez a történelmet használnánk, nem nagy statisztikai tudásra lenne szükség bizonyítani történeti embertelenségüket. Nem a ma keresztényeiről beszélek természetesen, hanem azokról a régmúltban harcoló Istenszolgákról, akik minden eszközzel képesek voltak a saját érdekeiket képviselni. A régmúlt vallásos meggyőződései azonban a ma tevékenykedő igaz hittel rendelkezők személyiségében is megtalálható elemek.
Mint írtam a Nagymamámról, akinek a biblia valóban szentírás volt. Mindig gondoskodott arról, hogy a szerint éljen, az abban megfogalmazott evangéliumok alapján tevékenykedjen.
Nagymamámat eltemettük, és vele a sok szeretetet, tiszteletet, valamint a vallásosság addigi egyetlen példaértékét számomra. Attól a naptól egy teljesen új dimenzióban kezdtem megtapasztalni mi rejlik az imádságok mögött, amit büszkén vállalnak sokan. Ráébredtem, hogy a vallásosság nem teszi jóvá az embert, csak megbocsát számára. A bűnös meggyónhatja bűneit, és feloldozást nyer, ezáltal nem nyomasztja a lelkiismeret szikrája sem már. Viszont ha ez így van, akkor ebben a világban nem is szükséges példásan élni, mert hiszen majd ott a másikon lesz rá mód.
Ami több, azt is leszűrtem, hogy aki Isten imádója manapság, abban maradt egy jó adag rosszakarás az ősi mentalításból. Ezt úgy értem, hogy a keresztény ismerőseim sokkal nagyobb számban követnek el objektív bűnöket, mint akik ateisták, vagy esetlegesen nem hangoztatják rákényszerített vallásukat. Itt most megállok, és ismételten elnézést kérek azoktól, a becsületes emberektől, akik fedhetetlenek, akik e sorokat elolvasva magukba fordultan érzik jogos megsértettségüket.
(TOM)

Hit és tudás II.

Hit és tudás

Egy kis vallásosság.

Mindig is szerettem elfilozofálni a vallással kapcsolatos nézetek terén. Megjegyzem, hogy soha nem néztem le egyetlen templomba járó embert sem. Ateista vagyok, és rá kellett jönnöm, hogy az ateista is vallásos, mivel a vallás egy hiten alapuló tevékenység. Amennyiben én elhiszem azt, hogy e világot a természeti erő irányítja, és legyen annak a neve akármi is, akkor az én hitem is megfogalmazható, sőt vallássá is emelhető.
Mindig akadtak olyan idealista filozófusok, akik megfogalmaztak, sőt bizonyítottak soha nem látszó, nem látható dolgokat. Ők igaznak hirdetik azt, ami nincs bizonyítva és minden vitán felülállónak tekintik.
Pascal: minél kevésbé ésszerű egy hit, annál nagyobb érdem elfogadni. Tehát véleménye szerint az igazi érdem a lehetetlenben való hit, és a hihetetlen elfogadása. Ennek a felfogásnak fontos eleme az ellenbizonyítékok megsemmisítése. Gondoljunk az inkvizícióra, vagy egy hindu pap esete, aki összetörte a mikroszkópot, amelyben megmutatták neki a Gangesz vizében nyüzsgő kórokozókat. Ha nem veszek tudomást róla, akkor nem létezik, tehát a hitemet megőriztem, ha nem veszek tudomást az igazságról, akkor az nem is létezik. Kissé ellentétes dolgok ezek. Tehát Isten létezését nem kell igazolni, de amit képesek vagyunk bizonyítani, azt elvetjük.
Tehát akkor kérdezem: Hinni vagy tudni kell? Nézzük meg a középkortól.
A középkor óta: VERITAS DUPLEX, vagy is hitigazság, és észigazság. Egymástól azóta jól megkülönböztethető. Azonban a tudás és a hit szembeállítása túl szélsőséges volna, mivel funkcionális helyettesítők. Na de hagyjuk a mély filozófiát.
Descartes: Cogito ergo sum!
Tudás nem más, mint bizonyos megismerés, minden ami tudományosan bizonyítható. Legfőbb eleme a gondolkodás.
Hit ezzel szemben „csak” is valószínűség, tehát szubjektív vélemény, amely a tapasztalatokat nem képes használni.
Hume:
Tudás: Bizonyos ismeret
Hit: Valószívű ismeret, tehát idea.

Kant: az igaznak tartás fokozatai.
Vélekedés: se szubjektív, se objektív nézőpontból nem igaz.
Hit: Szubjektív szempontból igaz, fő komponense a meggyőződés.
Tudás: Objektíve és Szubjektíve is igaz, amely fő komponense a bizonyosság.

Viszont akkor miért ér a hit többet, mint a tudás, miközben sokkal kevesebbet számít? Mert az ember többet hisz, mint amennyit tud. Figyeljük meg ezt a saját gondolkodásunkban, és megláthatjuk, hogy a tudásunk sokszorosan csekélyebb a hitünknél.
Azért hiszünk többet, mert biztonságérzetet nyújt. Mmondhatjuk azt, hogy hitünk az ösztönösség motivációs kiegészítője. Érthetővé teszi az emberek számára a kevésbé áttekinthető viszonyokat.
(TOM)

ingatlan apróhirdetés


Eladó Budapest környéki, kertvárosi ingatlan. Jól megközelíthető, kerékpárral, sár esetén azzal nem. Maga a telek egy lenyűgöző környezetben helyezkedik, amelyet nem zavarja a civilizáció megjelenése. Az épület tákolt stílusú, jól visszaadja a letünt kor építészetének sufnikultúráját. Ugyanakkor tökéletesen egyszerű motívumok alkotnak a szemnek éppen nem tetszetős elemeket. A főépülethez tartozó gazdasági épületegyüttes, a mai kor számára tanulmányt jelent. Használhatatlan jellege, nem feltételez semmilyen tevékenységnek való hodolás látszatát sem, azonban stílusában harmónizál környezetével. Ajánlom mindazon ingatlanpiaci befektetőknek, akik hosszútávú befektetésben gondolkodnak, mivel továbbadhatósága kétséges. Megtekinthető mindennap, azonban ajánlanám az esti órákat, mivel sötétben tetszetősebb.

2007. december 6., csütörtök

rendszerszemlélet parasztosan

Probléma megoldás magas szinten.

Minden rendszerben kialakulnak gondok, problémák, amelyeket elengedhetetlenül szükséges megoldani. Ezek a nehézségek, amelyek egy rendszer egészséges működését veszélyeztetik. Természetesen a rendszer minden szintje törekszik arra, hogy számára megfelelő, és a rendszer számára is elviselhető módon működjön. Ez a „normális”mechanizmus. Erre gondolom mindenki bólogat, mert a biológiai szervezetek is így képesek funkcionálni. A társadalomban, és annak minden szintjén hasonlóan megy végbe, hasonlóan kellene végbe mennie. A biológiai szervezet a rendszerén belül észlelt problémákat azonnal közli, és ezzel a „cselekedetével”azonnal megkezdi a problémamegoldást. A társadalomban működő rendszerek már nem ilyen aktívak, és hatékonyak. A társadalmi rendszerek kifejlesztettek egy sokkal megélhetőbb mechanizmust, ami a problémák észre nem vételével stabilizálják egységüket. A problémamegoldás ezen „magasabb”szintje, azonban csak véges ideig képes megoldást imitálni, és csak is non profit alappal.
Talán egyszerűbb volna megérteni a rendszer, alrendszerei problémát, ha a társadalmi rendszereket minden esetben egy biológiai rendszerben képzelnénk el. A homeosztázist ugyancsak kivetítenénk egy élő szervezet fenntartásának harcára. Megjelennek társadalmi drive-ok amelyek ismételten a szükséglet kielégítésre hivatottak, és mindenkor a rendszer stabilitásáért képződnek.

Képzeljünk el egy biológiai szervezetet. Éhes, szomjas vagyok, már nem ettem és ittam napok óta. A megoldás ebben az esetben érdekes volna, ha nem vennék tudomást az ingerekről, tudatosan nem érzékelném azt, hogy ez a jelenség károsítja az egész szervezetem. Napok multán a szervezetem megszűnne, véget érne.

Társadalmi szervezet.
Kialakul egy alrendszeri szükséglet. Megoldást csak színlelek, mert nem érzékelem a hatását, még. A végső kimenetel hasonló lesz, akárcsak a biológiai szervezet, a társadalmi is hasonlóan fejezi be tevékenységét.

Kérdésem. Miért jó az, ha egy szervezet nem képes tudomást szerezni arról, hogy problémái vannak. Miért jó az, ha nem érzékeli a gondjait, és nincsen szándéka sem a megoldások számbavételére.
Kérdésem. Kinek jó az, ha egy rendszer nem képes már működni kellő hatékonysággal? Mi az oka annak, hogy ezt preferálja a rendszer minden egysége?

Talán soha nem kapok választ.
Talán az életem szerencséje, hogy nem kapok erre választ.
(TOM)

Gyermekszegénység

Volt szerencsém meghívást kapni egy a gyermekek szegénységéről tartott konferenciára. Nagy örömömre, olyan szaknagyságok jelentek meg ott, akik már többször is kivívták a szakma elismerését, mivel önzetlen odaadással publikáltak a fiatalok nyomasztó sorsáról. Nagy várakozással érkeztem, mert egy jó alkalomnak ítéltem ezt a helyzetet, arra, hogy akikre ez idáig csak könyveik hasábjai által nézhettem fel, most élőben is meghallgathatom, láthatom nem mindennapi törekvéseik megnyilvánulását.
A várakozásom már az első előadást követően elmaradt, mint értékközvetítés. Valamiért most is kihallottam a nagy szavak mögül az érdektelenséget, azt az ok okozati problémát, amely a világ működését behálózta. A könyvek utópiáit hivatott megerősíteni ez a fórum. Nagyon vártam már a végét, és szinte megbántam azt a pillanatot, mikor delegáltak erre a számomra semmit nem érő ülésre. A végén még sem deficites lett ez a nap, mert volt szerencsém meglátni, hogy a gyermeki szegénység ellen küzdő szakemberek minden földi jóban résztvevő lakomát csaptak. Kicsit groteszk elem számomra mikor látom azt, hogy a gyermekek táplálkozását féltő tudósasszony informális előadása közben egy fél pulykát is képes lenyelni, és még szerencse, hogy egy jó pezsgővel ezt meg is tudja csúsztatni.
A lakoma végeztével mindenki elköszönt egymástól, és indulhatott hazafelé beszámolni a nagy konferencia adta új irányvonalakról.
Nem is tudom mi itt a tanulság. Talán az lehet, hogy üres gyomorral nem képes gondolkodni még az sem, aki annak megtöltésén fáradozik. (TOM)

2007. december 5., szerda

Volentics Anna

Volentics Anna által elképzelt reszocializációs metodika szakít a hagyományos, kategorizáló diagnosztikával, a kognitív szféra „bombázására” épülő nevelési-oktatási gyakorlattal, a tömegesített, uniformizált neveléssel, a kényszernevelés filozófiájával, s mindezekkel szemben az egyediséget, a komplex fejlesztést, az egyén számára optimális hatásrendszert, az inadaptálódás folyamatát és az esélyt nyújtó szolgáltatásokat helyezi előtérbe. A körvonalazott metodika alapfilozófiája a népességcsoportokra kimunkált nevelési rendszer helyett az adott fiatal egyedi szükségleteit állítja a középpontba.
A reszocializációs gondozás korszerűsítéséhez nemcsak a fejlesztési módszerek megújítása szükséges, hanem olyan megfelelő környezet és nevelési légkör, amely lehetővé teszi a fejlesztő hatások érvényesülését. Ennek következtében – Volentics Anna szerint – megújításra szorul a reszocializáció bentlakásos rendszere is. Nyugat-Európában már bebizonyosodott, hogy a bentlakásos intézmények humanizált formájukban is megtartják „totális” jellegüket, nem igazán képesek pozitív nevelő hatások kifejtésére. Ezért a szerző a zárt és a nyitott bentlakásos intézménytípus közül az utóbbit tartja alkalmasabbnak a reszocializációs célok megvalósítására.

Tedd a dolgod

Oszkár már tíz éve dolgozik egy üzemben. Örökké emlékében él Apja jótanácsa: fiam mindig tedd a dolgod. Oszkár azóta is úgy folytattja pályafutását, hogy minden esetben megfelelkjen Szüleinek. Még akkor is ha történetesen ellnent mondanak nézeteivel. Igen. mivel nem teheti dolgát, ki eleve dologtalan. Akkor mit tehet? Járjunk utánna.
Hogy mi a feledatom nem az határozza meg, hogy milyen hasznot hajtok végre, vagy hogy éppen értelmet jelenhet e valaki, vagy valami számára. Nem erről van szó. Ezt Oszkárunk nagyon megtanulta. A feledatot majd az értékelés passzintja a tevékenységhez, és ezzel tökéletesen beleilleszti a hatékonysági statisztikába. Mivel utólag minden tevékenységet meg lehet magyrázni, vagy éppen el lehet magyarázni. Nem fontos az, hogy milyen a teljesítmény, csak is az lehet a lényeg amilyen módon ezt előtárjuk. Tehát a látszatra értelmetlen munka, nagyon is hatékony lesz azáltal, ahogyan azt közzé tesszük. Milyen szép is az élet, mikor minden jól megy, és büszkék lehetünk arra amit itt produkáltunk.
Ha ezt Oszkár megérti boldog semmitevő emberré válhat. Mindenki jól jár, mert seki semmit nem kell tennie, a főnökei örülnek majd a látszattevékenységnek, ami a statisztika által kicsit kozmetikázott. És jól jár az üzem, mert mindenki egy cél érdekében henyél. Így tedd a dolgod, és baj nem érhet.

igazság

Mondj igazat. Hát jah. Amennyiben ez a szándékod kedves barátom, abban az esetben mindig meg kell küzdened érte. Milyen érdekesek vagyunk mi Magyar emberek. A mi nyelvünkben az iazságért kell megküzdeni mindig, és ezt igy is használjuk gyakran. Ki hall olyant, hogy a hazugságomért kell megküzdenem? Ilyen nincsen, mivel nekünk minden esetben a valóságokért szükséges harcolnunk, ami hazug és becstelen az elfogadott minden bizonyítás mentesen. Csak azt nem értem, ha már így is van, akkor milyen az az igaz, és milyen az a valótlan, hazugság, amiért érdemes olykor versenyhelyzetbe kerülni.

2007. december 3., hétfő

fontos munkatárs

Na végre egy értelmes munka. most érzem azt igazán, hogy megérte tanulni. Remélem ha egyszer újraszületek már egy olyan világban fogom találni magam, ahol nem az informális kapcsolatok determinálják a formális rendszer működtetését. És persze ott végre a tudás is kaphat valami kis, csekély helyet. Na de arra még várnom kell egy kicsit, vagy ki tudja mennyit.
Nekem amúgy egészen el is menne, hogy egy darab szar vagyok ebben a világban, amelyet ugyan csak szarok irányítanak. Tehát akkor ez az egész egy nagy fos. Most is ebben a pillanatban nagyon nélkülözhetetlennek érzem magam, mivel egy haszos tevékenység, annál is hasznosabb tagja vagyok. Ha ezt tudom, akkor a kedves tanáraimnak elmondhattam volna még anno, hogy basszátok meg a tudományotokat, hiszen soha nem a szakmai tudás fogja meghatározni egy faszkalap ember munkásságát. ja és a munkánk termékei amúgy is oda kerülnek ahonnan jöttek.

2007. november 23., péntek

Egy kis történelem

Tudod fiam én már sok mindent áttam, és sok mindent megtapasztaltam. Halgass rám, mert sokat tanulhatsz tőlem. Én egy globális tudástár vagyok az univerzumban. Ma elmondok neked egy olyan információt, amelyet soha nem hallottál senkitől. Én minden területen otthon vagyok, és ezt nem is titkoltam soha senki előtt. Mindenki tisztel is ezért. Ha esetleg összenevetnek a hátam mögött, hát fiam az a tisztelet legmagasabb fokaként jelenik meg az én tudatomban.
Na de nem szaporítom tovább a szót magam tömjénezésével, mert már nem is tudnék mit hozzá tenni.
Na figyelj Barátom.
Először volt az ösközösség, majd lett a feudalizmus. Eddig tudsz követni ugye. Majd lett az ami most is van. Na figyelj, elmondom én neked. Tudd meg, hogy akár mi is van, legyen az ösközösség, vagy az ami ma van, akkoris és most is mindig megvoltak azok akik pofáztak.
na ehhez mit szólsz kis Barátom. Mondom. Halgass rám, mert globálokos vagyok.

2007. november 17., szombat


Lánykoromban:)

Ezzel szeretném érzékeltetni azt, hogy miképpen nőneműként jöttem volna e világra, rettenetes csapást eredményeztem volna az emberiség számára. Azért ha valakit mégis vonzalom töltene el ezen kép láttán, akkor mindenképpen keresse fel kezelőorvosát, gyógyszerészét.

Olvass vicceket

http://www.vicc.net


Ime egy jól sikerült kép rólam. Ezt csak is azért közlöm le, mert szerintem -végre-sikerült megörökíteni személyemet a legtökéletesebb beállításban. A kép jól tükrözi általános állapotom, mikor egybeesik a tudásszom, és a feladatcentrikus problémamegoldás. A kép címe lehetne talán az is: na bazzeg, ez meg mi a f.sz? És tényleg mi is?

2007. november 14., szerda

Ez aztán a földi paradicsom.

Ki belekóstolna ebbe a villaéltbe. Háááááát komám, innen nem mennél el soha. Valahogyan így tudom elképzelni a paradicsomot, vagy a paradicsomföldet.
Egy bizonyos, hogy ebben a meghitt kis kertecskében is születtek már nagy dolgok, és azt hiszem fognak is. Minden földi jó megtalálható, mint a chilisbab, és a jó tablettásbor. Nem is volna kedved másfelé tekinteni, mikor kényelemben eltöltheted itt kevéske idődet.
Regenerálódj, és kezd a következő napodat felfrissülve.




2007. november 10., szombat

Tökéletes társadalom.

Sok bunkó ember megfér egymás mellett! Ezt nem tudum,hanem látom! Azonban egyetlen pozitív aspektusa van a helyzetnek. Mégpedig az,hogy a bunkóság nem állít intelektuális korlátokat,nem emel falakat a müveltségi szintek között. A legszebb az egészben,hogy a bunkók között létrejött így a teljes elfogadottság! Igy megalkothatnãnak.egy ultra-tökéletes társadalmat!

2007. november 9., péntek

Zárás

Kilépés, vagy befelyezés. A mai nappal befejeztem egy olyan tevékenységet, amely 3 éve még nagy lendületet tudott adni munkámban. Sőt azt gondolom -nem nagy túlzással-,hogy életpályaként értékeltem. nem számított-sajnos- semmi, csak is egy vezérelt, hogy tegyek valamit egy olyan rendszerért, amiben még volt hitem. Azután mint minden történrtben természetesen ebben is a pofonok hatása károsan érvényesült hosszútávon. Az első kudarcok még erősítettek, de be kellett látni, hogy egy fecske nem csinál nyarat alapon működtem ebben a szervezetben. Mindig is éreztem, hogy számomra nem lesz siker, azonban nem voltam hajlandó ezt elfogadni senkinek. Kitartottam elveim mellett, és ez volt a végzet. Végt ért egy korszak, megtört egy hatalmas lendület. Aki ismer tudja, komolyan gondoltam, és ezért szinte mindent megtettem. Felvállaltam olykor a leg népszerűtlenebb feladatokat, kitettem magam a megosztó szerepének. Még talán a nyáron éreztem azt, hogy tehetünk valamit, az ügyünk érdekében, de ez már akkorra csupán illuzió maradt. Nem gondolom, hogy kár volt megpróbáln, mert vallom azt, hogy amit az ember nem próbál ki, azt nem is értékelhet majd soha. én próbáltam, és most azthiszem jöhet az értékelés. Nem merem most kijelenteni, hogy publikálni is merem, mert sokan szerintem nem is értik meg okfejtésimet. jah és még egy , vannak szép számmal akik nem is akarják ezt megérteni. Lehet hogy ebben a rendszerben ténylegesen nekik áll a zászló, és ténylegesen ők érnek majd célba. Legyen, de ebben nem társsulok. (szt)

Kazántól a szuprvízióig(ajánlás)

Ismerd meg egy sikeres életpálya minden megállóját, az összes sikert, amely övezte e zseniális elme feltörekvő ambiciózusságát.
A gigászi életmű-regény bepillantást enged nyerni egy zseni sokszor meg-nemértett gondolatvilágába. Megvillannak a karrierépítés stratégiai elemei, amelyek sok esetben Diogenészi cinizmust sejtető motívumokkal gazdagítják az egyébként is színes olvasnivalót. Az ostobaság és tehetetlenség harmóniája kiváló képet fest főhősünk törekvéseinek szélmalomharcáról. A megpróbáltatások széles skálája önti drámai köntösbe az egyébként groteszk komikumot. Az olvasó várakozás feletti élményekben vehet részt a fordulatoktól mentes kalandok olvasása közben. A drámát fokozza az állandó megfelelési kényszer, melyet főhősünk képtelen feldolgozni az idők folyamán. Cselekmények glédája alakít ki zilált, és olykor megoldhatatlannak bizonyuló, azonban autentikus pillanatképeket.
A meg nem érthető ember, küzdelme folyamatos impressziót varázsol azok számára, akik nem csupán hányaveti módon kísérik nyomon e hatalmas intellektus szerepeit.

12 lakás, avagy álom, vagy valóság

Milyen szép is, mikor a 12 lakásos társasház három generációja vívja mindennapi ügyes-bajos csatáit. Megható és megszokott reggeli kép, amiként Mancika néni fejét tüntetőlegesen veti félre, azonban csak is annyira, hogy szeméből világosan kiolvasható legyen a felénk áradó, fokozhatatlan gyűlölete. Kellemes reggel, talán még a madarak csivitelését is élvezhetné a szerzet, ha nem foglalkoztatná a lelkiismeret furdalás. Igen. Ez az, ami megront mindent ezen a pazar reggelen. Sokszor gondoltam már arra, hogy talán változtatni kellene az életemen, ahogy mondták is valamikor, esetleg le kell állni. Meg kell követni eddigi viselkedésemet, át kell értékelni a cselekedeteimet. Töprengek. Ezt megtenni, nem is elvetendő tett, de mindig ott van a belső kényszeredett kérdésem: de miért, és kiért?. Miért gondolja azt más, hogy silány életem egyre mélyebbre húzza a nyomorúságot.
Milyen ínség ez, amely mások észjárásában jelenik meg, viszont bátran kijelent bensőséges, láthatatlan ismeretelemeket mások világából. Tegyem ezt én magam is, és legyek felettébb képzett autodidakta pszichológus, aki minden pillanatát annak szenteli, hogy kivonja a megfigyelt egyén modorából a negatív tapasztalatokat. Nem teszem, mivel számomra nem cél mások megfigyelése, és nem érdek mások kibeszélése.
Lelépek a lépcsőn, és megállok egy pillanatra. Hidegség tölt el, fázom e meleg nyári reggelen. Egyedül vagyok veletek, magányos vagyok értetek.
A ház is olyan furcsán mogorva ma. Az emeleti korlátok, mint alkalmi bástyák zárnak körbe, rabságot közvetítenek nekem.
Ilyenkor mindig kellemes emlékek jutnak eszembe, és ezzel próbálom átvészelni e nyomasztó pillanatokat.
Gondolok a tegnap estére, mikor szabadon szárnyaltak gondolataim és a bor mámorában megalkottam életfilozófiám újabb tételeit. Nevetem persze, mert elképzelem, miként változna a világ, ha például képtelen, lenne hazugságokra az ember. Mindenkor megmondaná az igaz gondolatát, nem titkolná el álláspontját. Ebben a világban szinte minden jól működne, mert ami rossz, azt is megtenné a halandó, és tanulságos lenne saját és mások számára. De ébredek a lépcsőházba, és mint egy szép álomból a pokoli valóságra nyílik szemem, mint egy ódon kastély elrozsdásodott csapóhídja. Hatalmas robajjal, és félelmet keltő lármával. A valóságos lét félelmet kelt bennem? Teszem fel magamnak a kérdést. Töprengek, de mire belemélyedek képzeletembe, és behatóan elmerülök az elmémben, kizökkentenek a jó szomszédok.
Pillanatok alatt visszatérek az evilági történetbe, és már nem is csalódok Béla bátyám fontoskodó megnyilvánulásán. Végre itt a valóság, végre ismét itt vagyok közöttetek kedves együgyű, de szánalomra teremtett barátaim.

2007. november 8., csütörtök

Célok

Hogyan tevékenykedj, ha nincsen birtokodban annak a hite, amit teszel. Persze nem azt állítom, hogy a bizonyos hit nélkül nem is végezhető el a tevékenység. Természetesen a cselekvés nem zárható ki a cél hitének nélkülözésével, azonban értelmét veszítheti a valóságos hivatottságában. Ok okozat, ami ezekben az esetekben fellelhető. Mivel a világ is ok okozati tekintetben értékelhető és értelmezhető. Mindennek a valós okát kutatja a racionális ember, és ha nem talál valóságos okozati rendszert benne, akkor teremthet magának. De ebben az esetben a cél megváltozik, a valós és az eredeti racionalitás egy alternatív célt jelöl ki, amely lényegében eltér az eredeti elgondolásoktól. A látszat természetesen fennáll, de a látszat-célmechanizmus eltakarja a valós célprofilt. Ekkor merül fel a kérdés, amely azt kutatja, hogy az eredeti célok átalakultak e lényegükben, vagy csupán módosultak. Az átalakulást tarthatjuk problematikusabbnak, mivel ekkor az eredeti célok teljes, cseréjéről beszélhetünk. Viszont a cél-mutáció is sok esetben elégtelen átalakulást jelenthet, amely állandó és ismétlődő formálódáson megy keresztül. Itt kialakul az alternatív cél, és az elkezdődött változást több tényező ráhatása folyamatosan alakítja. A folyamatos alakítás felveti azt a problematikát, hogy elveszik az eredeti, priori célmódosító tett. Ezáltal szinte kezelhetetlen és korrigálhatatlan automatizált mutáció jön létre, amely ellenőrizhetetlen láncreakciót indíthat be. A célok cseréje körüljárható és leírható minden esetben, viszont a beindult cél mutáció szinte soha sem. A célcsere tekinthető racionális tettnek, viszont a cél mutáció-láncolatok már elveszítik a kezelhetőségek formális lehetőségét is. Ezen elgondolás alapján kimondható az az álláspont, hogy a célracionalitás minden esetben objektív, mivel ez a racionalitás megköveteli minden esetben a gondolkodás pozitív formáját, amely szinte ösztönös cselekvéseket generál. A célok mutáció-láncolatai is egy objektív alappal indulnak, de elkerülhetetlen, hogy egyéni célmódosító elvek is beférkőzzenek, és ezek a módosítások folyamatában nem dinamikusan formálódnak, hanem a hatások pillanatnyi alternatíváit kínálják. Ezeket a válaszhatóságokat nem egyértelműen objektív racionalitások szelektálhatják ki, hanem a szubjektív pillanatnyi érdekek, amelyek párhuzamos érdekellentéteket emelnek minden esetben. A cél modulokra hatást gyakorló tényezők meggátolják az objektív racionalizációs célképzetet. Valós közös elérhetőségek nem alakulnak ki, hanem részegységek érdekszféráiban kialakított fázishipotézisek mentén árnyékegyenlőségi szabályozás lép fel. Tehát a cél elérése nem minden fázis, és nem minden egység látószögében zárja be ugyanazon lehetőségek szándékolt megvalósítását.
A cél cseréje, mivel objektív, ezért nem feltételezi a fázisok és egységek ellentétes érdekképződési mechanizmusát. Az egységek számára ez az állapot centrális változást jelent, azok teljes egyetértésével, vagy látszat-érdekegyetértése következtében. Ebben az esetben nem képződnek módosító modulok, és nem lépnek kölcsönhatásba ellentétes célracionalitások. Itt a cél minden esetben közösségi szintű érdekképviseletként megy végbe. Ennek is lehet problematikája, mivel célcsomagváltás lép fel, és az egységek nem egyéni érdekeik mentén módosulnak. Ha a célcsomagok egységekre bontása nem történik meg, akkor a diszfunkcionális részek beékelődése megmaradhat. Viszont a részegységekre bontás kialakíthat olyan módosításokat, amelyek érdekegyeztetéseket von maga után.
Hát nem érdekes?:) (szt)

A postaláda

A postaláda (MoTi)

Lassan, nagyon lassan lépdelek,
Életem fájdalma,
Testem áthatja a remegés, utam célja a postaláda.
Mi lehet ma benne?
Kérdem magamtól, és izzadságcseppek sugara ömlik le arcomon, mikor lépek tovább.

A fényt már régen láttam.

Sötét ómenek jelzik a kis zöld kazettát a falon
Sápadt vagy mondják.
És közben a zsebembe nyúlok a kis kulcs után.
Kis, kerek kulcs, a szenvedések dobozát nyitja,
De nincs irgalom.

Ki kell nyitnom, ki kell nyitnom!
Bíztatom magam,
De lábam megremeg, megállok, mert tudom minden nyitás egy kis halál.

Egy nagy sóhaj, és indulok tovább.
A szorongás szomja, dülöngélek az erőlködéstől.
A kis kulcs ólomként húz le nedves tenyeremmel a mélybe.

Odaértem,
Gondolkodás nélkül nyitok.
A remény vad csatája ez, a kulcscsörgés moraja,
A csatazaj, és a remény csillaga is.

És kihullnak a halál fegyverei.

Hopp egy csekk, hopp egy másik, hopp egy harmadik,
És tovább számolatlanul.
A végén két felszólítás, négy reklámújság, és egy bírósági végzés.

Erős szorítás a mellkasban, szúrás a bordák között,
Légszomj.
Majd az alagút, és a fehér fény.

Fingológia

A fing történeti korszakai
A fing, kialakulásának etikai és társadalmi alapjai.
A fing, mint dogma
A fing, mint érték és norma.
A fing, mint a metakommunikáció eszköze.
Fingológia.


„ Már az ősember is emésztett!” /Ammonyus/

A tudomány jelenlegi állása azt a kérdést veti fel, hogy miért is halt ki a Neandervölgyi ember? A Neandervölgyi emberről tudjuk, hogy agyának térfogata sokkal nagyobb volt a mai ember ősénél, a Cro Magnoni emberénél, mégis korán kihalt és fiatalon.

Vajon miért?

Burkina Fasói tudósok bizonyították először, hogy az élettartam hossza nem az értelmi fejlettségtől függ, hanem a szervezetben végbemenő biokémiai reakciók kielégítésének sűrűségétől. Tatto Mahidi ( a Szellentés fizikai és kémiai paraméterei című könyv megalkotója) több fejeztet is szentelt az őskor emberének, melyben hangsúlyozottan kifejti, hogy az emberré válás minden pillanatában meghatározó szerepe volt az egészséges gázképződés folyamatának.

Fk Tatto Mahidi természettudós, botanikus és a gasztronómia nagydoktora, továbbfejlesztette apja axiómáit. Még idősebb Mahidi két dimenzióban látta megoldottnak a problémát, addig fk. Mahidi binális, dupladimenziós figszióma-elméletét alkotta meg, mely a mai napig tudományos viták alapját képzi, de mindeddig megdöntetlennek látszik. Előtérbe helyezte azon feltételezését, hogy az intelligencia és a nemiség is fontos szerepet játszik a megoldás tekintetében. Az intellektus kérdése, amely közel hozta a megoldást a tudomány számára.
Ifjabb Tatto Mahidi fingintelligencia vizsgálatának első tétele:

Fp=(f1xfn)6xpx476
f6

(476 mindig változó szám)
Ahol: fp= fingpresszió,
f1= első fing
fn= sokadik fing
f6= a hatodik fing ami mindig meghatározó
p= presszió, az első és a hatodik fing nyomásának átlagából adódik

Egy kettes pressziójú ember esetében 20 fingásnál a következő:

Fp== (2x20)6x2,5x476= 122880000476
. 12

Tehát látjuk, hogy kettőnél a 476 állandó, de fk Mahidi szerint a normálisan fingó embernél ennek a számnak szükségképpen el kellene érni a minimum a 146000000000, tehát a kettes presszójú ember (fk Mahidi) „silánynak számít, úgy is mondhatnánk, hogy alulfingalizált ember – aki előtt semmilyen jövőkép nem áll.”
Fk Mahidi szerint az ősember kvótája az általa felállított képletben, f1= 0,5 és 2,5 között mozgott.
Ezt támasztja alá az őskori mondás is Bundutól (i.e. 36 millió 489):„bogyótól és mamutszartól nem lehet rendeset fingani!” ( ezt a mondást több száz éven keresztül tartó kutatómunkával sikerült megfejteni 265 tudósnak, amiből a Bundu név 150 évet vett igénybe.)

Dr. Fundzsuskas, az albán élettani kutatóközpont (Ramayasi) baranatológia adjunktusa, fk. Mahidi kortársa és egyben legnevesebb kritikusa szerint a fingást nem lehet csupán matematikai képletekbe szorítani, mert a fingás, mint szubsztancia: apriori elven is megközelíthető, és mint fogalom: nem pozitív tudomány, hanem dimenzionális alteregóját képezi a metafizikának.
Fundszuskas megfogalmazott kérdése Mahidi számára: a fingást, mint szubjektumot, lehet-e képletekbe szorítani, és ezen fingológiai viszonyszámok alapján kiszámítható-e az egyes emberek születéskor várható élettartama?

Fundzsuskas metafizikailag alátámasztott kritikájára sokáig nem érkezett tudományos reakció. De korántsem azért, mert e Mahidi-elmélet megdönthető lenne, hanem azért, mert a mahidizmus, természettudományi dogmává emelkedett a 21. században. Ennek megdöntése olyan irracionális téziseket feszeget, amelyek dilettánsak, és tudománytalanok. A 21. század megteremtette az emberarcú biokémiai mahidizmust, mely tudományos alapon szolgáltatott okfejtést az őskor fingológiai hiányosságainak és megfejthetetlen téziseinek alátámasztásaira. A kialakult mahidizmus-szemlélet lineáris, mivel biológiailag cáfolhatatlan (eddig) matematikai tényezőket feltételez, és túlmutat a metafizikán.

Alternatív kutatások :

Alexender Puzo: ( 1894- 1944)

Első tétel:Alexander Puzo, aki Tato Mahidi kortársa volt, megalkotta a puzológia reflexió elméletét. Puzo munkássága az általa megalkotott krízisállapotból eredeztethető. Puzo az emberek által átélt stresszhatások számát próbálta arányosítani az általuk kibocsátott fingrátákkal.
Pfr= Srt1xStrn
f1xfn
->Str+f.: nem lehet egyenlő nullával

Pfr= Pozo fingrátája
Str1=első stressz
Strn= utolsó stressz
F1=első fing
Fn= utolsó fing

Puzo konklúziója: a stressz nem egyenesen arányos a finggal, mert az idő mint szubjektum létezik és nem objektiválódhat, ezért a képlet sem használható. ( Puzo első tételével 16 évig foglalkozott, lásd Memoárom című önéletrajzi ihletettségű kalandregénye, 1926.)


Második tétel: A széklet halmazállapoti reakcióelmélete
Minden széklet fing, de nem minden fing széklet. Kivétel: hasmenés, másnaposság, orvostechnikai kutatások( gyomortükrözés, beöntés, végbéltükrözés és végbélrák).
I. Fing mint első megnyilvánulás
II. Fing mint kísérő „n”-ik típusú megnyilvánulás
I. Már Mahidi rámutatott arra, hogy a végbél horizontális és vertikális agressziója, formabontó képlékenysége eredményezhet légnemű székletet. Ez, mint gázképződés determinálja az emésztési folyamatot. Indeterminisztikus hatásként ítéli meg a végbél paradox jelenségeit, amit sohasem tudott megmagyarázni, de még fk. Mahidi sem, mégis a tudomány egy új ágát nyitotta meg, amely örök tudatlanságot eredményezett fingológiai megközelítésben.
II. Fing mint kísérő „n”-i megnyilvánulás. A teória kihangsúlyozza a székelés termékét. A fingot lealacsonyítóan melléktermékként fogalmazza meg. Jelentőségét azonban szemelvényében nem tudja kizáró okként meghatározni. Kompromisszumot köt a széklet halmazállapotai közötti hierarchiában: elismeri, hogy fing nélkül nem képes a végbél székletet produkálni. Ezen tézisét Mahidi is elismerte, és soha nem is döntötte meg.

Theodor Lukus (1896-1965)
Fing-profing elmélet
Lukus üzletember volt, Benz különös barátja. Benz nem foglalkozott a finggal, bár egyszer, mint hajtóanyagot megemlítette. Lukus hitt a fing tőkeépíttő erejében. A fingot, mint gazdasági elmélet profit-nonprofit viszonyában vizsgálta, felmérve a külöböző fingok összetételét. Lukus elméleteit cáfolja az a megállapítás, amely pályafutásáak végeredménye: ami a szegényházi halál volt.
Poszthumusz pozitív gondolkodó, mivel kutatásait repülőgépek és hajók technikai kivitelezésénél eredménnyel hasznosították. A Lukus család kárpótlási kereset nyújtott be a Benz a családhoz, amit Puzo is támogatott. A per napjaink sztárpere lett.

A fingkutatások tovább folynak és szinte minden kutató az őskori kialakulások tekintetében látja a hőn áhított megoldásokat.
Talán áttörést jelent majd az a nap, mikor feltárhatóvá válik az előember ammonia háztartásának rejtélyes feltérképezése. Ez azonban várat magára, mivel Tasmánia még nem az európai unió tagja. Itt mindjárt látszik a probléma gyökere.

A magyar fingológia megalapítója: Kutyabőrös Tompori Szellentő Oszkár.
Munkásságára esősorban FK Tatto Mahidi hatott. Azonban Mahidit tovább gondolta, és ezért vált világhírű fingológiai gondolkodóvá.
Élete során több tételben is bizonyította a fingás bioszonikus mivoltának fontosságát. Azonban Ő maga sem tudta igazán, hogy mi is az. Azért megalkotta a fingszonikus fekalizáció kettősségének bionyítását, ami áttörésével kialakította a fingszonista elméleti kutatásokat. A fingszonista elmélet nem feltételez empirikus bizonyításokat, mivel mérhetetlen és értelmetlen, még is sok tudós bújt a kutatások gyanánt ezen elmélet mögé. Értelmetlenségét azonban nem mondhatja ki senki, mivel elméleti szinten nem cáfolható.

(moti-ganna-szt)

Kezdet

Üdvözlet minden kedves látogatónak.
Miért hozam létre ezt a blogot?
Azért, mert minden egyes alkalommal, mikor barátaimmal, vagy csupán magam kigondolunk, kigondolok valamit, amit papírra is kerül meg szeretnénk osztani azokkal az emberekkel, akik szeretnének képet kapni gondolkodésmódunkról. Ez a lehetőség talán segít megértetni mindenkivel, hogy mi nem haramiái vagyunk egy csodálatos világnak, hanem egyszerű túlélői a számunkra olykor színes, és olykor szürke valóságnak. Nem szeretnék bonyolultnak tűnő filozófiai eszmefuttatásokba kezdeni, mert akkor olyan hatással indulna ez a blog, mintha megkeseredett emberek érzelmi megnyilvánulásainak nyomata volna.
Mint azt majd remélem megláthatja bárki, inkább humoros, igaz olykor irónikus, vagy talán cinikus hangvételűvé is válhat egy egy gondolat.
Mindent egybevetve minden olvasónk számára kellemes időtöltést szeretnék kívánni a használat során. Különösen ajánlom azok számára, akik értik is miről van szó. Látó emberek.