Rendszeres olvasók

2015. május 17., vasárnap

Fiatalkorú bűnelkövetők reszocializációjának pedagógiai lehetőségei az Javítóintézetben












Fiatalkorú bűnelkövetők reszocializációjának   pedagógiai lehetőségei az Javítóintézetben
/nem pályázati anyag/






Készítette: Szokodi Tamás
                                          Szociál -, kriminálpedagógus





Aszód, 2007.12.04




 Tisztelt Igazgató Úr!

Hosszas gondolkodás után jutottam arra az elhatározásomra, hogy nekilássak megírni – igaz dióhéjban – szakmai-pedagógiai, szociálpedagógiai elképzeléseimet. Elhatározásomban lényegesen erősített, az ebben az időszakban közzétett pályázatok megismerése.
Mivel évek óta aggodalommal figyelem intézményünk szakmai működését, - ennek több alkalommal hangot is adtam -, ezért úgy gondolom, hogy felelőtlenség volna, ha a megszerzett szakmai tudásom, és a gyakorlati ismereteim ötvözésének gondolatokba való szerveződését nem vetném papírra.
Fontos megjegyeznem, hogy nem arra hivatott ez a levél, hogy ismételten a hibákra hívjam fel a figyelmet, viszont nem tehetek javaslatot hatékonyabb működésre azok elhallgatása mellett. Mint mindig ebben a pillanatban is csatolnom szükséges azt a kijelentésemet, hogy a változások, változtatások szándéka nem személyek és csoportok ellen irányuló ellenséges megnyilvánulás részemről. Motivációm más szemszögből indítatott, azonban ebben a dimenzióban kap helyet. Ha nem lenne kritika, akkor tanult szakmám megtagadásával vádolhatna mindaz, aki ismeri nézőpontom, gondolkodásom. Ugyanakkor célom az, hogy a lehetőségek ismeretében, mindenkor a rendszerünk, intézményünk legmegfelelőbb működését tartsam szem előtt. Ezt azok tudják, akik a szakmát is felismerik, és képesek a változásokat észlelni, megérteni, és követni. Ők, akik nem az önmagáért fennmaradó rendszerben temetik el a hivatás lehetőségeinek halmazát. Ők, akik igazán tisztelik a múltat, amely megteremtette a jelen lehetőségeit, és ez által esélyt mutat a jövő egyre nehezebb elvárásainak.
Az „esélyt adunk és utat mutatunk” jelmondatunk nekem többet jelent, mint egy frappáns szlogen, amely intézményünk jellegét szimbolizálja. Számomra érezhető benne a tenni akarás és cselekvésre való buzdítás, amely a lehetőségek ismeretében is rengeteg remény rejt magában. Ezeket kell kiaknázni, felhasználni céljaink elérésére.

Hosszas ideje figyelemmel kísérem az intézet részlegeinek működését, a bennük folyó szakmai munkát. Ezen időszak alatt megfogalmazódtak bennem konkrét elképzelések, amelyekkel hatékonyabbá tehető a javítóintézeti nevelés folyamata.
11 éve dolgozom a javítóintézetben. Az áthelyezések során alkalmam volt kipróbálni magam több területen is:
  • Éjszakás gondozó
  • Nappalos gondozó
  • Szakoktató
  • Otthon csoportnevelő
  • Helyettesítő nevelő
  • Zárt csoportnevelő

Minden terület más-más feladat elé állított, azonban közös pontjuk volt a növendékekkel való kapcsolat, és közös részük volt az állandó pozitív változás szem előtt tartása.
A különböző területeken való megjelenésem, az idők folyamán előnyömre vált, mivel átfogó képet kaptam a működésről, annak esetleges deficitjeiről. A különböző területek időben és térben való változása kialakított bennem egy globális képet, amely kontúros hatást gyakorolt gondolkodásomra, amelyet közben elméleti háttér erősített meg. Így már nem csupán az évek alatt megszerzett rutin használatával tettem dolgom, hanem egy kriminálpedagógus szemével láttam rá az esetleges hibaforrások megoldhatóságára. Képes voltam érzékelni azokat a hibákat, amelyeket elkövetünk az elméletek nem ismerete miatt. Úgy gondolom, hogy ezeket a hibákat ki lehet javítani, és ki is kell javítani, hogy ne csak szépen megfogalmazott programokban köszönjenek ránk a szakma elvárásának kritériumai. Ehhez viszont szaktudásra van szükség. Konkrét elképzeléseim vannak, amelyek tapasztalatok és az elméletek mentén haladva megoldásokat nyújthatnak metszéspontjaikban. Amennyiben nem kap teret a szakma, úgy egyre kiégnek azok a lelkes pedagógusok, akik nem mechanikus másodállásnak tekintik hivatásukat.















I. A múlt, jelen, jövő – ahogyan én látom

  1. A tradíció, a szokások tiszteletben tartása

A múlt nélkülözhetetlen és mindig is szem előtt tartandó aspektusa intézményünk működtetése számára. Ez megnyilvánul minden alapvető vezetési mechanizmusában, természetesen az irányítás mindén szintjének megadott standardjának megfelelően. Azonban ez a fontos kategória nem jelenti számomra a legfontosabb célt. Mivel a múlt tiszteletben tartásával nem lehet innovatív módon gondolkodni a jövőben.
„Őseink” által meghatározott és megvalósított elvek, célok megbecsülése számomra nagyon központi elv. Ennek mibenléte azonban magyarázatot kíván. Úgy gondolom, hogy a múlt tisztelete nem abban mutatkozik meg, hogy az 50-100 éves meggyőződéseket folytatjuk tovább, hanem éppen azok továbbfejlesztését célozzák meg. Gondoljunk azokra a szakemberekre, akik a semmiből teremtettek elméleteket, és azokat szinte próbára bocsátott módon volt lehetőségük elemezni. Elődeink is bizonyos fokú tradíciókba kapaszkodva, viszont az újítás és fejlődés köré szervezték mindennapi gondolataikat.
Miért fontos ez? Mert ha nem ezt tették volna, akkor ma nem létezne gyermekvédelem, javítóintézet, úgy, mint számos színtere sem a segítői munkának.
Elődeink akkor volnának büszkék igazán ránk, ha nem az Ö munkájukat folytatnánk tovább, hanem az Ö elveik fundamentumaiból táplált modernizáció, és szakmai fejlődés kihasználásával, mindenkor a legjobb, és legmegfelelőbb megoldásokra törekednénk. Hiszen Ők ezt tették, és méltán emlékezhetünk ma rájuk szakmai szemmel is tisztelettel. Ez a tisztelet és megbecsülés számomra mindenekelőtt a szakma tradíciójának, az előtt történő tisztelgés.

  1. A jelen tapasztalatai

Fontos a tradíció, - azonban mint a fentebb említett okok elmélkedésében meglátható – azonban nem a legelemibb szempont. Lényegibb a jelennel történő fokozott gondolkodás. Kicsit sarkosan azt is mondhatnánk, hogy a régmúlt emlékei nem, vagy csak alig jelenhetnek meg az aktualitásunkban, azt nem képesek támogatni jogszabályi, valamint szakmai szinten. Miért? Mert paradigmaváltás történt, ami átformált gondolkodást követel, mind szakmai, mind szakmai-moralitás szintjén.
A mai gyermekvédelem átlépett és ez által meghaladott szinte minden régi elvet, lehetőséget. Ebben a nagy változásban természetesen – mint minden változásban – megtalálható negatív előjellel visszaigazolt helyzet is. Azon is el lehet vitázni, hogy globálisan milyen értéket, értékrendszert kaptunk. Mennyire használható és mennyire eredményes az új irányvonal, amelyből kénytelenek vagyunk táplálkozni. Véleményem az, hogy anómiás állapotot eredményezett javítóintézetünkben, és ennek hatása megfigyelhető a mindennapok munkájában. Természetesen ez nem kritika, mivel ha nem tudatos cselekmények okoznak hibákat, nem is tekinthető szándékosságnak, ezáltal nem gyakorolhatunk bírálatot szinte senki felett. A jelen nevelési tevékenységek, amelyekkel ma dolgozunk, nem mutathatnak már a múlt felé, és nem látszik bennük még a jövő iránya sem. A múlt nevelési lehetőségeinek elvetése objektíváldott a törvények, jogszabályok folytán, azonban a jelen lehetőségei ismeretlenek, a múltban szerzett szaktudásokban nem jelennek meg. Ez önmagában nem jelentene gondot, mivel ezen ismeretek megszerzése előtt nem állítanak gátakat. Az elsajátított ismeretek önmagukban nem jelentenek megoldást, sőt azok értelmezése sem. Az értelmezés nem jelent megoldást, viszont feltárja a hibákat, érzékelteti az elszalasztott lehetőségeket. Ami által sikereket érhetünk el, az a bensővé vált, és meggyőződéssé alakult elmélet, gyakorlat együttes hatása.

  1. Jövőlátás

A múltban való gondolkodás, vagy éppen a jelen látása nem okozhat problémát, azonban az értékelése, hatásuk feldolgozása annál inkább. Itt szeretném ismételten megemlíteni azt, hogy a múlt hatása, mindenkor visszatekint, velünk él, és ez így helyes. Hasonlóképpen a jelen is szükségképpen a jövő felé mutat. Ezt nem lehet meggátolni, és hatásait képtelenség lenne elbagatellizálni. A mai feladatok megoldása, vagy éppen megoldatlansága, megjelennek majd a jövő feladatainak felbecsülésében is. A múltban történteket nem másíthatjuk meg, elfogadottnak kell tekintenünk, a jövőt azonban aktívan manipulálhatjuk. Úgy alakulhat ki szakemberi testület, mely aktívan érti és értelmezi a feladatokat, hogy a jelenben meghatározó lépésekkel utat kell mutatni. Meg kell határozni a cselekedeteket, és ami több, ezeket meg is, el is kell magyarázni, hogy érthetővé téve beépülhessen a mindennapi munkák folyamatába. Az új generáció akkor képes ezt megtenni, ha a régi gyakorlatias ismeretek mellett megkapja az elméleti hátteret. Erre azonban nem, vagy csak csekély lehetőség mutatkozik. Aki az Intézetbe jön dolgozni elméleti tudás nélkül, és egy régi rendszerben kezdi el a javítóintézeti nevelő pályafutását, nagyon kis eséllyel fog hatásos jövőt teremteni. Aki viszont egy megfelelő elméleti tudástárral lép be, annak megvan az esélye egy megfelelően működtethető rendszert építeni. A jövő nem más, mint a szakma ismerete, és annak tudatos, önzetlen használata. Ebben látom a javítóintézet nem önmagáért való fennmaradását.








II. Elképzelés

Célmeghatározás

Célom elérni azt, hogy a lehetőségeknek színvonalasan megfelelő pedagógiai intézménnyé váljon intézetünk, ahol a szakma is elismeri az ott dolgozók tevékenységét. Ehhez egy új felfogás szükséges pedagógiai tekintetben, amely képes használni az új módszereket. Mindezt egy megújult szakmai programmal van lehetőségünk elérni, amely folyamatosan fejlődik általunk, és érhetően artikulálva mutat irányt.

Beavatkozási irány

A hatékonyság fokozásának érdekében két fő beavatkozási területre osztom programom.
 1. Jelenleg működő mechanizmusok vizsgálata, korrigálása, hatékonyabbá tétele.
  • Csoportfoglalkozások
  • Szabadidő strukturálás, programszervezés
  • Oktatás
  • Munkaszervezés, munkáltatás
  • Pedagógiai kerek asztal, információáramlás
  • Házirend
 2. Új mechanizmusok beültetés a hatékonyabb működés érdekében.
·         Szakmai előadások, értelmezések
·         Új módszerek bevezetése
·         Team munka
·         Konzultáció
·         Szupervízió
·         Esetmegbeszélés, esetkonzultáció
·         Pedagógiai laboratórium

A célok megvalósításának időterve, a végrehajtandó feladatok megoldhatóságának tárgyi, személyi feltételeinek függvénye. Az általam elgondolt programterv három időintervallumra osztja a megvalósítás ütemét. A szakaszok egy célrendszert képeznek, ezért egymásra épülve képesek hatást gyakorolni. Az elért pedagógiai időszak sikeres teljesítése után, elindulhat a tényleges pedagógiai reform, amely a régi módszertan alapjaiból, de már az új irányvonalak medrében haladhat.

Időintervallumok
  • Rövidtávú célok
  • Középtávú célok
  • Hosszútávú célok

A) Rövidtávú célok

Ebben a részben működő mechanizmusokat kell számba venni, vizsgálni. Az értékelések igazolják, hogy az egyes eszközök miként fejtenek ki hatást növendékeinkre, mennyire illenek bele a korrekciós nevelés rendszerébe.
-          Egy-egy nevelési színtér aktív figyelése, az ott folyó munka, pedagógiai aspektusainak elemzése, koordinálása, esetleges korrekciója.
-          A gyermekekkel foglalkozó dolgozók munkájának támogatása, ezzel kapcsolatos fórumok szervezése, lebonyolítása.
Cél, hogy a gyakorlat során megjelenő pedagógiai kérdésekre, dilemmákra elméleti síkon magyarázatot találjon mindenki.
-          Új módszerek elméleti átadása, megértetése, használata.
-          Terápiás légkör kialakításának elősegítése.
Az új koncepció kialakításához olyan látásmód, szakmai értékrendszer szükséges, amely képes integrálni egy totális intézményben a pedagógiai módszerek alkalmazását a növendékek és környezetük közötti konfliktusok megoldására. Ezt egy színvonalas „pedagógiai kerekasztal” beindításával, létrehozásával látom elérhetőnek, ahol a felmerülő kérdések megtárgyalása megoldás-centrikus, és ehhez felhasználja a gyógypedagógia, szociálpedagógia, és kriminálpedagógia ismeretanyagát.
A korrekciós nevelés hatásközpontja a személyiség, ezért annak fejlesztése, formázása elsőszámú tevékenység, ami speciális ismeretek – (direkt, indirekt) - nélkülözésével elképzelhetetlen. Véleményem az, hogy ezeket, a speciális szükségleteket fel kell ismerni, értelmezni elengedhetetlen. A szükségletek kielégítése, általános pedagógiai, valamint speciális pedagógiai módszereket igényelnek, amelyeket hangsúlyozottabban bele kell építeni a nevelési programokba.
A Javítóintézeti nevelés alapjaiban használja az általános nevelés-pedagógiai ismereteket, azonban erősen különbözik is a nevelési folyamat alanyaiban, pedagógiai szituációkban és a körülményekben a nevelés egyéb színtereitől. Ehhez a reszocializációs folyamatban a pedagógia egyéb szakágai nyújtanak adekvát módszertani irányvonalakat.
A szakpedagógiai módszertanok adaptációja folytonosságot követel, amely a változó szükségletek fókuszában áll.

1.) Csoportfoglalkozások
A komplex nevelés lényegi és meghatározó része a csoportmunka. Úgy gondolom, hogy a csoportfolyamatok aktív megfigyelése és értelmezése, azok irányítása a legelemibb tevékenység. Itt a kellő ismereteket szükséges megszerezni a csoportos munkavégzés alkalmazásának lehetőségeiről, a bennük rejlő lehetőségekről. A csoportvezetés módszertani ismereteit szükségképpen el kell sajátítani.
A csoportmunka keretén belül számos lehetőség nyílik növendékeink, szükségletinek manifesztálódására, valamint a csoportok egységgé alakítására, a csoportidentitás kialakítására.
A javítóintézeti csoportok, azon belül az otthon nyíltcsoportjai számára speciális programmal rendelkezem, amely képes megteremteni az egységes, azonban differenciált működést.
A csoportnevelő tevékenységi körében nyomatékosítani kell, hogy az általa végzett munka nem ér véget a fizikai szükségletek kielégítésével, és az adminisztráció végrehajtásával.
Általam elképzelt, és alkalmazni kívánt csoportfoglalkozások:
  • Értékfeltárás
  • Konfliktuskezelés
  • Életúttervezés
  • Önismereti csoport
A csoportfoglalkozások kiemelt célja a szociális készségek fejlesztése. (2006. évi kutatás vizsgálta a növendékek szociális készség szintjét több dimenzió mentén. A kutatás eredményéből is kitűnik, hogy ezen fejlesztési területeknek is hangsúlyosabbnak kell lennie.)
A szociális munka eszközeit felhasználva jelentősen javítható, módosítható a szociálisan kompetens viselkedés.



2) Szabadidő strukturálás, programszervezés
A szabadidő és a pedagógia kapcsolata a zárt korrekciós nevelés egységében elválaszthatatlan, mivel a totális intézmény korlátokat szab. A javítóintézeti nevelés keretein belül azonban számos lehetőség kínálkozik, amelyet a szabadidő szervezésében ki szükséges használni. (is ki kell használni)
A nevelőtanár feladata, hogy a rábízott növendékei körében kialakítsa a szabadidő értelmes eltöltésének igényét. Ez elemi részt képez a személyiségfejlesztés, kommunikációs-készségfejlesztés és az integrációs szint fejlesztése terén. Ennek eredményeként finomodik a találékonyság, a kulturális szint, és a közösségi morál.
A szabadidő megfelelő strukturálása fontos részegysége a nevelés folyamatának.
(2006-ban végzett nem hivatalos kutatásunk azt az eredményt hozta, hogy növendékeink nagy része unatkozik, nem találja fel magát, és ebben nem kap támogatást sem. Ezzel magyarázom azt, hogy az informális struktúra adta másodlagos szabályrendszer egyre erősebben határozza meg a növendékek cselekedeteit.)

3) Oktatás
Az oktatás, mint iránytű, tájékozódás a világban.
-          Az oktatás kiszélesítése, koncentráltan a praktikus tudásra.
-          A környezet jelenségeinek megismerése, élethelyzet gyakorlatok.
Az intézetbe kerülés előtt már kialakult egy kép a világról, annak működéséről, ebből hiányzik a társadalmi adaptáció proszociális mintája. Nem volt lehetőség növendékeink számára a társadalmilag hasznos magatartásformák megfigyelésére, elsajátítására, gyakorlására.
-          Adottságok, képességek fejlesztése, valamint új képességek kialakítása.
-          Olyan tudás iránti igény kialakítása, amelyet a növendékek használni képesek a mindennapi életük során.
Cél, hogy olyan ismeretek átadása is megtörténjen, amelyet a jövőben használni képesek, amelyekkel eligazodhatnak a társadalomban.
(Véleményem az, hogy például egy-egy vetélkedő által átadhatóak olyan információk, amelyek nélkülözhetetlenek növendékeink mindennapi élete során. Pl., hogy hová fordulhatnak az egyes problémáikkal. Itt jelzem, hogy a Zárt csoportba érkező növendékek halvány fogalommal sem rendelkeznek az életvezetésükhöz elengedhetetlen társadalmi normákkal, szociális ellátó-, és segítő rendszerrel, amelyekkel „szabadulásuk” után nagy valószínűséggel találkoznak majd.)
A praktikus ismeretanyag átadását a nevelési programba bele kell illeszteni, valamint a lehetőségek figyelembevételével az iskolai oktatás keretein belül is meg lehet jelennie.

4) „Pedagógiai kerekasztal”, információáramlás
Olyan fórum létrehozása, ahol közzé lehet tenni mindenki számára elérhető módon a javítóintézeti nevelés pedagógiai problémáit. Itt lehetőség nyílik vitás kérdések megtárgyalására, a szakmai programunk értelmezésére, továbbgondolására.
A pedagógiai kerekasztal lehetőséget biztosít minden szakmai kérdés tisztázására. Ennek kapcsán kialakul egy szakmai szemlélet, ahol aktív részesként élheti meg minden pedagógus az esetlegesen tisztázatlan szituációk mögöttes cselekményeit.
Ez a fórum hivatott arra, hogy folyamatosan felügyelje a pedagógiai munkát, valamint kövesse a változó igényeknek való megfelelhetőséget.
Itt cserélhetnek gazdát az ideológiák, valamint a sokéves tapasztalatok konzekvenciái, amely az új generáció számára iránymutató fontosságú.

5) Nevelés
A társadalmilag releváns egyéni képességek intenzív fejlesztése.
A javítóintézeti nevelés szocializációs tevékenysége kettős. A beutalt fiatalok nagy számban elakadt, vagy megkésett primer szocializáltságúak. A családból kiemelt tizenéves megjelenése intézményünkben nem jelenti azt, hogy véget ért számára egy lépcsőfok a szocializációjában.
Az elsődleges társadalmasítási folyamat ebben az időszakban nem véget ért, hanem egy új színhelyen folytatódik tovább. Viszont ezzel párhuzamosan megjelenik a másodlagos szocializációs hatás, amelyet tovább bonyolít a már korrekció alapú reintegrációs reszocializáció.
Ezért az intézetünk növendékeivel foglalkozó munkatársaknak pontosan ismernie kell a fiatalok szociálizáltsági szintjét, valamint a kialakult hiányosságok okait. Ennek tudatában kell és lehet kialakítani az egyéni nevelési programot, gondozási tervet. Ha a fiatalnak egyéni pszichológiai gondozásra is szüksége van, a pszichológus is egyéni gondozási tervet készítsen.
A visszailleszkedés segítése az elsőszámú cél. Úgy vélem, hogy jelenleg a büntetés hangsúlyozása meghatározóbb. Ezt következtetem a növendékekkel való beszélgetésekből, ugyanis számukra az elzárás, mint büntetés erősebben érvényesül.
Cél, hogy a növendékek érezzék az értük való tevékenységeket, hogy nem a deviáns életútjuk egy állomásaként töltik itt el az adott időszakot.
A nevelő feladata a proszociális magatartás fejlesztése, a társadalmi konform kialakításának elősegítése. (Önkontroll, személyközi problémamegoldás, döntéshozatal, társadalmi felelősség.) Nem elég az előadás a gyerekeknek, hanem olyan módszerek használata szükséges, amellyel elérjük a bevonódását.
Az intézetben működtetett pedagógiai kerekasztal segítséget nyújt nevelőinek, hogy a fenti feladatokat elláthassa, (Szociális ismeretek, problémakezelési technikák, kommunikációs ismeretek, csoportvezetés.) - egyéni és csoportos foglalkozások keretében.
A jelenlevő fiatalkorúak elsőszámú problémája, a konfliktus. (intra, inter, társadalom)
A konfliktuskezelés szakfeladat, amelyet ismerni kell, és használni szükséges.
Konstruktív életvezetés kialakítása, önfejlesztő tevékenységi formák megerősítése.
Áldozat – sértett helyzetének tudatosítása.

6) Házirend
Szükségesnek tartom a házirend újraértelmezését, mivel az utóbbi időszakban jelentősen visszaesett annak betartása, betartatása.
Az intézeti rendben bekövetkezett negatív irányú változásokat fontosnak tartom átértékelni, a fegyelemhez való viszonyunkat újragondolni. Ki kell alakítani egy egységes intézeti képet, amely a múltból, a tradíciókból eredeztethető.


B) Középtávú célok

1) Szakmai előadások, értelmezések
A szakmai megújulást és fejlődést hosszútávon támogató és erősítő lehetőségek kiaknázása. A belső szakemberek tevékeny és tevőleges bevonásával. Az ehhez szükséges tárgyi feltételekkel rendelkezünk, ehhez hozzá kell rendelni a személyi feltételeket is.

2) Új módszerek bevezetése
A rövidtávú célok megvalósulása folyamán a szakemberek képessé válnak adaptálni a különböző nevelési módszereket, amelyeket már hatékonyan tudnak alkalmazni. Ezek a módszerek beépülnek a mindennapi munka gyakorlatába, és szerves részét képezik a nevelési tevékenységnek.

3) Új lehetőségek
A nevelés folyamatában olyan eszközök lehetnek amelyeket meg kell ragadni. Ez feltételez egy kreativitást, ami mindig innovatív. A folytonos ötletes gondolkodás, számtalan lehetőséget biztosít. Ezért az ötletbörzéket, javaslattételeket elengedhetetlennek tartom.
Konkrét tervekkel rendelkezem.

4) Prevenciós programok
A prevenciós programok kiszélesítése. (pl. a jelenleg folyó drogprevenciós program kidolgozása)

5) Team munka
Kell egy vezérfonal, amely mentén egységesen tudunk működni. Erre a legmegfelelőbb lehetőség a team munka, aminek a beindítása elengedhetetlenné vált mára. Ez a fórum magában foglalja annak lehetőségét, hogy egységes, általános tevékenységek jöjjenek létre.

6) Esetmegbeszélés, esetkonzultáció
A „Sárga falak” szakmai program szerinti működtetése, és ezek dokumentálása.

7) Pedagógiai laboratórium
Pedagógiai helyzetek elemzése az elméleti ismeretek alkalmazásával. Módszertani eljárások kidolgozása és kipróbálása. A már máshol kipróbált módszerek adaptálhatóságának vizsgálata. Mivel intézményünk speciális létesítmény, ezért folyamatos kísérleti bázisául szolgálhat a fiatalkorú bűnelkövetők társadalmi reintegrációjához.


C) Hosszútávú célok

A jövő kiemelkedő feladata, hogy a javítóintézeti nevelés valóságos alternatíva legyen a szakma előtt. Valamint kétséget kizárva tudja megmutatni nélkülözhetetlenségét, hatékonyságát, amely nem csak az elmélet síkján képes sikereket elérni.
Ehhez szükséges a Moor-i gondolat:
„Először megérteni, azután nevelni…”.
Továbbgondolásaként ezt úgy ítélem meg, hogy először meg kell tanulni megérteni, aztán meg kell tanulni nevelni.
Ezt nem rosszindulattól vezérelten próbálom közzétenni, hanem egy jövőben hatékonyságáról nevezetes gyermekvédelmi intézmény jelenleg aggódó résztvevőjének szavaival leírni.


III. A rövidtávú célok megvalósulása - Mindennapi működés
(azaz, hogyan működünk ha megvalósultak)

Jól kidolgozott pedagógiai értékrendből levezethető pontos cél és feladatok. Olyan nevelési vezérelvek kivitelezése, amelyek megteremtik a cél megvalósulás optimális feltételeit.
Munkatársak azonosulnak a programmal (Sárga falak), annak alapelveivel.
Tudják mi az elvárás, és mit várhatnak el egymástól. A szakmai programban közzétett elvrendszer pontos ismerete elengedhetetlen a nevelői munka hatékonyságához.

1) A szervezeti működés hatékonyságának emelése

-          A működtetés folyamatainak pontos feltárása, és leírása, amelyek egyértelművé válnak.
-          Jól értelmezhető személyi kompetenciák.
-          Tisztázott feladatkörök, lehetőségek biztosításával.
-          Feladatok ismertetése, segítségnyújtás, szakmai támogatás.
-          Határidők megtárgyalása, betartatása.

2) Ellenőrzés hatékonysága

-          Dokumentált ellenőrzés és értékelés.
-          A munkavégzés értékelésének egyéniesítése, amely több szempontú, objektív és egyenlő.
-          Az értékelés több szempontúsága, feltáró jellegű, és problémamegoldó, mindenkor megoldásközpontú.
-          Egyéniesített értékelés, teljesítményarányos elismerés.
-          Az értékelés a munkatársak bevonásával történik dekádonként.

3) Információáramlás.
Az információ minden esetben érthető, egyértelmű, megbízható és torzítatlan, amely mindenki számára elérhető. A félreértett, és félreértelmezett információk negatív hatást gyakorolnak a mindennapi munka teljesítményére.

4) Jó szervezeti klíma, szervezeti kultúra.
Az együttműködés, és a bizalom erősítése. Cél egy kiszámítható rendszer megteremtése, ahol ismertek az intézmény által közvetített pedagógiai célok.
A kapcsolatok irányelve a nyíltság és a konstruktivitás, amely erősíti a nevelőtestület stabilitását.

5) Színvonalas nevelői munka.
-          Szakmai szempontok alapján kialakított növendék-nevelő közötti személyes kapcsolat.
-          Személyre szabottan kialakított nevelési módszerek.
-          Rendszeres szabadidős, és kulturális programok, amelyek csökkentik a hiányukból adódó hátrányokat.
-          Fontos a régi hagyományok megőrzése, valamint új elemek megjelentetése. A bevált, jól működő, kipróbált folyamatok hagyománnyá történő emelése.

6) Oktatás
A tanulmányok mellett bevezetésre kerül a praktikus tudás megszerzésének lehetősége. Ezt egyrészt a nevelési tervbe épített foglalkozások keretében, másrészt fakultatív programok keretében, az érdeklődési kör által kialakított formában.
Kialakítani a részlegspecifikus, csoportspecifikus nevelési-oktatási irányokat.
Cél, hogy a munkafoglalkoztatás keretei között megtanulják növendékeink a munkafolyamatok fontosságát. Érintse meg őket az alkotás öröme. Ugyanakkor a hasznos tevékenységekre való áttérés felébresztheti bennük a munkavégzés által megvalósuló sikert. A munkavégzés csakis abban az esetben segítheti a társadalomba való sikeres visszailleszkedést, ha abban az egyén megtalálja a hasznosságot, vagy saját örömére cselekszik.
A munkának, mint motivációs lehetőségnek, generális szerepe van egy totális intézményben.
(Kísérleti jelleggel végeztettünk, értelmetlen, és haszontalan büntető munkát, valamint alkotó, értelmes tevékenységet fiatalkorúakkal. A teljesítmény a fokozott felügyelet ellenére is jelentősen alulmaradt az értelmetlen vasreszelés következtében.)

7) Nevelési klíma
Centralizáció, decentralizáció
A csoportok központi célok mentén, de nem feltétlenül azonos módszerekkel dolgoznak. Bizonyos napirendi pontok egységesített, formalizált módon, mások sajátos szervezésben tudják kifejteni az optimális hatást. Ez kialakít egy csoportidentitást, amely elengedhetetlen a megfelelő nevelési klíma kialakításában. Azonban ez csakis egy központi vezérelv által megvalósítható módszer, amely már rövidtávon is hatásos, és eredményes. (Régen gondolkodtam már azon, hogy a csoportokat nem a számukkal kellene megnevezni, mert nem kötődik semmihez, az csak egy szám. Helyette minden csoport találna számára megfelelő elnevezést, amely tükrözné identitását. Ha lett volna lehetőségem ezt a 8-as csoportban bemutattam volna, ott ugyanis kész programtervvel vártuk a szeptembert. Növendékeink akkor büszkék voltak csoportjukra, a közösségükre.)



Záró gondolatok

Az emberiség fejlődése mindig kiemelt példa előttem. Amennyiben őseink nem innovatív gondolkodással bírtak volna, abban az esetben ma is egy barlangban pingálnánk a freskóinkat, és csak annak örülnénk, hogy nem bánhatjuk azt, amit nem ismertünk meg. Amiről nincsen tudomásunk, attól nyugodtan aludhatunk, mivel soha nem tudjuk meg miről maradtunk le.
Úgy vélem, hogy intézményünk kiaknázatlan terület, amely számunkra ezer lehetőséget nyújt, és határait mi szabhatjuk meg. Arra kell törekednünk, hogy ezek a határok ne szoruljanak egy szűk látótérbe. Igaz, hogy amit átlát az ember, abban lehet igazán biztos, azonban ez a bizonyosság leszűkítő megismerést adhat. El kell gondolkodni, hogy a jelenlegi „jól bevált” ismereteink elegendőek e számunkra, vagy azokat merjük e továbbélni.
Számtalan lehetőség között válogathatunk, igaz nekünk kell dönteni a helyes alternatívákról. A döntés súlyozottan felelős, és ezért hivatott hozzáértést feltételez, mivel nem tárgyak a végtermékei munkánknak, hanem emberek, akik halmozottan hátrányos helyzetük folytán szinte utolsó reményeik között tartanak számon bennünket. Hogy méltán jó reménynek tartsanak, ezért a tudásunknak megfelelően mindent meg is kell tennünk értük. Ezt azonban csak is szakmai ismereteink, és az erre épülő elfogadással tehetjük meg.
Évek óta tenni akartam intézményünkért és ezt ma sem gondolom másként. Azonban az évek során mindig úgy éreztem, hogy meg van kötve a kezem. Nagy fájdalmam volt annak érzete, hogy szakmám nem sokat jelent ebben a rendszerben, mivel a szociális szaktudás nem preferált intézményünkben. Még akkor sem, ha éppen az ellenkezőjéről próbálnak meggyőzni folyamatosan szakmám nagyságai, mint Volentics Anna is. Remélem egyszer lesz alkalmam megjegyezni számára, hogy talán nem jó nyomon jár gondolkodása, hiszen a reszocializáció végrehajtása nem feltételez szakirányú elméleti és gyakorlati tudást. Ez olyan iróniával átszőtt mondatnak tűnik, de kicsit sem ezzel a szándékkal jegyeztem meg. Ez amolyan hangos gondolkodás papírra vetése csupán.
Miért írtam ezt a pár oldalt? Azért tettem, mert noha soha nem pályáznék ilyen posztra, még is folyamatos elmélkedésem középpontja a Javító hatékonyságának javítása. Ezt azonban csakis elméletben tudom megtenni, mivel lehetőségeim erősen korlátozottak voltak, lesznek. Másrészt, ha nem tenném most meg ezt, akkor soha nem is lehetne még elméleti címen sem jogom az esetleges jövő értékelésére, elemzésére.
Lesz, ahogy lesz. Nem szép ilyet leírni, de másként nem tudom kifejezni most a javítóintézet jövőjéről való aggódásom. Az utóbbi évek eredménye ez az aggodalom, mert a szemem előtt válik semmivé mindaz, amit 120 év munkája emelt országos elismerés szintjére.
Növendékeink szeretete nem megfelelő pedagógiai irány, és még talán romboló is lehet számukra. Nem szerethetjük őket egy életen át, mivel meghatározott idő áll rendelkezésükre. Az iskolai végzettség, amit adunk nekik nem ér semmit, ha nem mondjuk meg azt, hogy hogyan használják ki annak lehetőségeit, és miként hasznosítsák életük során. Egy kollégám azt tartja legfontosabb célnak, hogy megtanítsuk Őket a helyes toalett használatra, miközben otthonukban, sok esetben még udvari illemhely sem található. Másik kollégám nem érti, hogy miért lopott a fiatal, mikor az Ő fia ezt soha nem tenné meg. A harmadik azt mondja nekem, hogy jó itt, mert két másodállást is fenntarthat mellette. És sorolhatnám oldalakon át a további, számomra elszomorító ötleteket. Természetesen nem haragszom olyan emberekre, akik nem hallottak ezekről soha, és gondolkodásukat nem formálhatta a szociális elméletrendszer, így a társadalmunk által generált sztereotípiákra, előítéletekre hagyatkoznak.
Tisztelt Igazgató Úr arra kérem Önt, hogy e levelemet ne tekintse rosszallásnak, mivel én nem megsérteni kívánok senkit. Nem rémeket látok, csak jobbá kívánom tenni intézményünket, mert ez fontos számomra, és még fontosabb a növendékeink számára. Ön nem is képzeli mennyire elszomorít a látszattevékenységek sodrása.
Reménykedem abban, hogy nem sértettem meg ezzel a pár gondolattal, reményem abból fakad, hogy lelkiismeretem nem nyomasztja a szándékolt rosszakarás, rosszallás.
Azért is gondoltam, hogy papírra vetem gondolataimat, mivel úgy érzem, hogy nem csak informális körökben kell megbeszélni az esetleges pedagógiai, vagy morális hiányosságainkat. Természetesen bármikor és bármely fórumon hajlandó vagyok az általam leírtakat megvédeni.

Tisztelettel:
Szokodi Tamás
szociál - kriminálpedagógus







Szokodi Andrea, Szokodi Tamás: Pályaorientációs foglalkozások tapasztalatai.

Pályaorientációs foglalkozások tapasztalatai

A javítóintézeti nevelés kettős szerepet tölt be a magyar jogrendszerben, egyrészt büntetőjogi intézmény, joghátrány, melyet a bűncselekmény elkövetője szenved el, de nevelő hatásának kiemelkedő szerepe miatt egyfajta visszaterelő mechanizmus is. Fő célja a társadalmi együttélés készségének sikeres kialakítása, a reszocializáció elősegítése bűncselekményt elkövető fiatalkorúak esetében.
A javítóintézeti nevelés kiemelt célja a társadalomba való visszaillesztés előkészítése, a fiatal intézeti életének figyelemmel kísérése, szükség és lehetőség szerinti utógondozása.[1]


Pályaorientáció, mint reszocializációs alternatíva

A pályaorientáció szükségessége – miért kell foglalkozni a pályaorientációval kiemelt módon?
Elengedhetetlen, hogy az elbocsátott növendékek rendelkezzenek a munkavállaláshoz szükséges készségekkel, (kulcsképességek, álláskeresési ismeretek, munkához jutás, a munkahely megtartása) ill. birtokában legyenek a foglalkoztatással kapcsolatos információknak.

A pályaorientáció eszköze:
- különféle érdeklődés és képességvizsgálatok, tesztek alkalmazása
- strukturált csoportfoglalkozások






A megvalósított tréning megnevezése:
Pályaorientációs technikák elsajátítása és fejlesztése javítóintézeti nevelés alatt álló növendékek társadalmi beilleszkedésének elősegítése érdekében.

Tréningfelelős:
Szokodi Andrea

A tréning időtartama:
2008. szeptember – 2009. január

A tréning időbeosztása:
14 alkalommal, összesen 25 óra.
A foglalkozások szeptember - november hónapban pénteki napokon, majd december hónaptól egyik hétköznapi napon – (változó) délután ½ 3-kor kezdődtek.

A pályaorientációs tréning által elérendő célok meghatározása:
A résztvevő növendék
- tisztában lesz saját érdeklődésével, képességeivel,
- értéknek tartja az emberi kapcsolatokat,
- tisztában lesz a személyes kapcsolatok fontosságával
- meglévő képességeik erősödnek és fejlődnek
- motivációjuk erősödik
- tisztában lesz saját érdeklődésével, képességeivel,
- ismeri a hatékony álláskeresés technikáit,
- tudja alkalmazni a meggyőző telefonálás módszerét,
- tudatában lesz a munkáltatóval való találkozó fontosságának,
- figyel az öltözködésére, a viselkedésére,
- tisztában lesz az első benyomás fontosságával,
- ismeri a munkáltató által feltett kérdésekre adandó helyes válaszokat, felkészült lesz,
- tudatosul benne az önéletrajzírás hatékonysága, ismeri az önéletrajzírás általános szabályait,
- tisztában lesz a tájékozódó beszélgetés lényegével,
- tudatosul benne, hogy a megszerzett állást meg is kell tartania, és ehhez el kell sajátítania a munkahelyi együttműködés szabályait,
- ismeri a munkahelyi beilleszkedés, a munkahelyi együttműködés és viselkedés legfontosabb szabályait,
- tudatában lesz annak, hogy az álláskereséshez nemcsak megfelelő képzettség és szerencse kell, hanem határozott fellépés, jó modor és megfelelő reagáló készség is,


A pályaorientációhoz kapcsolódó ismereteket élmény alapú, gyakorlat orientált csoportfoglalkozásokon sajátíthatták el a növendékek.
A csoport kettős csoportvezetéssel működött.
A csoportfoglalkozások felépítése minden esetben a következő elemekből állt:
- hangulatteremtés
- célkitűzés, ismeretfeldolgozás, személyes hozam
- kitekintés a következő foglalkozásra

A tréning tartalmának rövid ismertetése:

1.      alkalom: ismerkedés, célok ismertetése, elvárások feltárása, szerződéskötés
2.      alkalom: céljaink szerepe az életünkben, célok jellemzői, célok megfogalmazása, feldolgozása, megbeszélése, céljaink kézzelfoghatóbbá tétele.
3.      alkalom: célirányosság, célirányos tevékenység
4.      alkalom: rövid-, közép-, és hosszú távú tervek fontossága, adekvát, reális terveket megfogalmazása
5.      alkalom: munkaerő-piaci helyzet, a saját adottságok és munkaadók elvárásai
6.      alkalom: munkaadók elvárásai és a személyes adottságok találkozása
7.      alkalom: állásinformációk forrása
8.      alkalom: önéletrajz
9.      alkalom: önéletrajz
10. alkalom: álláshirdetések elemzése
11. alkalom: telefonos kapcsolatfelvétel a munkáltatóval, hatékonyságának fejlesztése
12. alkalom: személyes találkozó a munkáltatóval
13. alkalom: személyes találkozó a munkáltatóval, beilleszkedés a munkahelyre
14. alkalom: visszajelzések, lezárás

Elért eredmények:
A csoporttagok a lezáró foglalkozást követően beható ismereteket szereztek a társadalom munkaerő-piaci elvárásairól, valamint az abban való lehetőségekről. Az álláskeresési technikák nagymértékben nyújthatnak majd segítséget számukra az esetleges munkavállalások alkalmával.
Mivel a munkaáltatók egyre nagyobb elvárásokat támasztanak a munkavállalók elé, ezért különösen nagy hangsúlyt fektetett programunk a praktikus ismeretek gyakorlati alkalmazásának elsajátítására.
Fontos célként jelent meg az elhelyezkedés, mint a társadalmi reintegráció egyik kiemelt dimenziója, ami a jogkövető magatartást, a bűnismétlés minimalizálását tartotta szem előtt.
A csoport jól dolgozott és elérte célját.

Felmerült nehézségek
A csoportszervezés dilemmái között vezető helyen állt a tagok iskolai végzettsége, valamint intellektusának elemzése. Ezért kiemelt kérdés volt, hogy homogén, vagy heterogén csoport szervezése jöjjön létre.
Mivel a program kísérleti fázisában fontos információk és tapasztalatok megszerzése is kiemelt cél, ezért a heterogén szerkezet mellett döntöttünk. Az intellektuális, valamint  az abból adódó egyéni elvárások már a csoportfejlődés kezdeti szakaszában komplikációt eredményezett, ami legfontosabb aspektusként a motiválhatóságban jelentkezett. A későbbiekben a csoport képessé vált ezt funkcióival helyreállítani, ami a munka fázisát már jól támogatta.
Az önkéntesség elve alapján azokat a csoporttagokat engedtük el, akik motiválhatósága nagymértékben eltérést mutatott. Mivel a második modul indítása számukra nem, vagy csak kis mértékben jelentett adekvát ismeretszerzési lehetőséget.
Nyílt vagy zárt csoport dilemmája. A kezdeti stádiumban kérdés volt, hogy mennyire lehet nyílt, vagy zárt csoportot szervezni. A tapasztalat azt mutatja, hogy a szervezés, csoportindítás a kezdeti szakaszban megengedi egy-egy alkalommal a nyílt csoport lehetőségét. Ezt követően azonban zárttá szükséges tenni, mivel a ráépülő témák és azokkal való munka csak így képesek célt érni.
Tapasztalat, hogy a speciális igényű, ezen belül fokozott magatartásproblémákat mutató növendékek nem vonhatóak bele a program rendszerébe, mivel a csoport munkafázisában jelentősen gátolják az ismeretszerzést, tanulást.
Munkaszervezés problémái.
Kettős szakmai szerep problematikája. A csoportvezetés tapasztalata ebben a tekintetben az, hogy az időbeosztás – a szervezés mentén - , valamint a szerepek ütközése – az identitás mentén – olykor kiemelt jelentőséggel bíró dilemma. Objektív probléma a kettős szerep, de szubjektív gátakat is képes generálni.
Munkaszervezés. Ebben a tekintetben a csoportvezetők szervezőképességében merültek fel akadályok, akadályoztatások. Tapasztalat, hogy a szervezésben előfordult hiányosságokat hatékonyabb egyeztetésekkel talán áthidalhatók. Konklúzióképpen megállapítást nyert, hogy a zavartalan és hatékony csoport, csoportok jövőbeni szervezését külön erre a feladatra foglalkoztatott, szakember, szakemberek lássák el.

Prognózis a program jövőbeni működéséről
A pályaorientációs programok napjainkban kiemelt helyet foglalnak el, mivel a társadalomi változások egyre erősebb, és nagyobb elvárásokat támasztanak. Különösen nagy problémát jelent a leszakadt, marginalizálódott rétegek számára, akik a legnagyobb vesztesei a fejlődésnek. Hátrányaik, veszélyezettségük spontán kirekesztődésükből adódó lemaradás eredménye.
Különös fontossággal bírnak jelenünkben a szocializációs hiányokkal rendelkező fiatalok képzése, valamint képesítésének biztosítása. Ugyancsak objektív tapasztalat, hogy a társadalomban, a munkaerőpiacon megjelenő fiatalok az egyes képzésekkel nem képesek hatékonyan elhelyezkedni, ezzel tudásukat felhasználni, kihasználni. A pályaorientációs program lehetőséget biztosít és további esélyt ad a megszerzett szakképzettség felhasználhatóságának emelésére. Ezzel biztosítva, a hátrányok csökkentését, és az esélyegyenlőség emelését.



A pályaorientációs tréning az esélyteremtés eszköze!





Aszód, 2009. március 20.





[1] Lénárd Krisztina – Rácz Andrea: A javítóintézeti nevelés, mint támogató intézmény dezintegrációs hatásai www.pedagogia-online.hu