Fiatalkorú bűnelkövetők reszocializációjának pedagógiai lehetőségei az Javítóintézetben
/nem pályázati anyag/
Készítette: Szokodi Tamás
Szociál -,
kriminálpedagógus
Aszód, 2007.12.04
Tisztelt Igazgató Úr!
Hosszas
gondolkodás után jutottam arra az elhatározásomra, hogy nekilássak megírni –
igaz dióhéjban – szakmai-pedagógiai, szociálpedagógiai elképzeléseimet.
Elhatározásomban lényegesen erősített, az ebben az időszakban közzétett
pályázatok megismerése.
Mivel évek óta
aggodalommal figyelem intézményünk szakmai működését, - ennek több alkalommal
hangot is adtam -, ezért úgy gondolom, hogy felelőtlenség volna, ha a
megszerzett szakmai tudásom, és a gyakorlati ismereteim ötvözésének
gondolatokba való szerveződését nem vetném papírra.
Fontos
megjegyeznem, hogy nem arra hivatott ez a levél, hogy ismételten a hibákra
hívjam fel a figyelmet, viszont nem tehetek javaslatot hatékonyabb működésre
azok elhallgatása mellett. Mint mindig ebben a pillanatban is csatolnom
szükséges azt a kijelentésemet, hogy a változások, változtatások szándéka nem
személyek és csoportok ellen irányuló ellenséges megnyilvánulás részemről.
Motivációm más szemszögből indítatott, azonban ebben a dimenzióban kap helyet.
Ha nem lenne kritika, akkor tanult szakmám megtagadásával vádolhatna mindaz,
aki ismeri nézőpontom, gondolkodásom. Ugyanakkor célom az, hogy a lehetőségek
ismeretében, mindenkor a rendszerünk, intézményünk legmegfelelőbb működését
tartsam szem előtt. Ezt azok tudják, akik a szakmát is felismerik, és képesek a
változásokat észlelni, megérteni, és követni. Ők, akik nem az önmagáért
fennmaradó rendszerben temetik el a hivatás lehetőségeinek halmazát. Ők, akik
igazán tisztelik a múltat, amely megteremtette a jelen lehetőségeit, és ez
által esélyt mutat a jövő egyre nehezebb elvárásainak.
Az „esélyt adunk
és utat mutatunk” jelmondatunk nekem többet jelent, mint egy frappáns szlogen,
amely intézményünk jellegét szimbolizálja. Számomra érezhető benne a tenni
akarás és cselekvésre való buzdítás, amely a lehetőségek ismeretében is
rengeteg remény rejt magában. Ezeket kell kiaknázni, felhasználni céljaink
elérésére.
Hosszas ideje
figyelemmel kísérem az intézet részlegeinek működését, a bennük folyó szakmai
munkát. Ezen időszak alatt megfogalmazódtak bennem konkrét elképzelések,
amelyekkel hatékonyabbá tehető a javítóintézeti nevelés folyamata.
11 éve dolgozom
a javítóintézetben. Az áthelyezések során alkalmam volt kipróbálni magam több
területen is:
- Éjszakás gondozó
- Nappalos gondozó
- Szakoktató
- Otthon csoportnevelő
- Helyettesítő nevelő
- Zárt csoportnevelő
Minden terület
más-más feladat elé állított, azonban közös pontjuk volt a növendékekkel való
kapcsolat, és közös részük volt az állandó pozitív változás szem előtt tartása.
A különböző
területeken való megjelenésem, az idők folyamán előnyömre vált, mivel átfogó
képet kaptam a működésről, annak esetleges deficitjeiről. A különböző területek
időben és térben való változása kialakított bennem egy globális képet, amely
kontúros hatást gyakorolt gondolkodásomra, amelyet közben elméleti háttér
erősített meg. Így már nem csupán az évek alatt megszerzett rutin használatával
tettem dolgom, hanem egy kriminálpedagógus szemével láttam rá az esetleges
hibaforrások megoldhatóságára. Képes voltam érzékelni azokat a hibákat,
amelyeket elkövetünk az elméletek nem ismerete miatt. Úgy gondolom, hogy ezeket
a hibákat ki lehet javítani, és ki is kell javítani, hogy ne csak szépen
megfogalmazott programokban köszönjenek ránk a szakma elvárásának kritériumai.
Ehhez viszont szaktudásra van szükség. Konkrét elképzeléseim vannak, amelyek
tapasztalatok és az elméletek mentén haladva megoldásokat nyújthatnak
metszéspontjaikban. Amennyiben nem kap teret a szakma, úgy egyre kiégnek azok a
lelkes pedagógusok, akik nem mechanikus másodállásnak tekintik hivatásukat.
I. A múlt, jelen, jövő – ahogyan én látom
- A tradíció, a
szokások tiszteletben tartása
A múlt
nélkülözhetetlen és mindig is szem előtt tartandó aspektusa intézményünk
működtetése számára. Ez megnyilvánul minden alapvető vezetési mechanizmusában,
természetesen az irányítás mindén szintjének megadott standardjának
megfelelően. Azonban ez a fontos kategória nem jelenti számomra a legfontosabb
célt. Mivel a múlt tiszteletben tartásával nem lehet innovatív módon
gondolkodni a jövőben.
„Őseink” által
meghatározott és megvalósított elvek, célok megbecsülése számomra nagyon
központi elv. Ennek mibenléte azonban magyarázatot kíván. Úgy gondolom, hogy a
múlt tisztelete nem abban mutatkozik meg, hogy az 50-100 éves meggyőződéseket
folytatjuk tovább, hanem éppen azok továbbfejlesztését célozzák meg. Gondoljunk
azokra a szakemberekre, akik a semmiből teremtettek elméleteket, és azokat
szinte próbára bocsátott módon volt lehetőségük elemezni. Elődeink is bizonyos
fokú tradíciókba kapaszkodva, viszont az újítás és fejlődés köré szervezték
mindennapi gondolataikat.
Miért fontos ez?
Mert ha nem ezt tették volna, akkor ma nem létezne gyermekvédelem,
javítóintézet, úgy, mint számos színtere sem a segítői munkának.
Elődeink akkor
volnának büszkék igazán ránk, ha nem az Ö munkájukat folytatnánk tovább, hanem
az Ö elveik fundamentumaiból táplált modernizáció, és szakmai fejlődés
kihasználásával, mindenkor a legjobb, és legmegfelelőbb megoldásokra
törekednénk. Hiszen Ők ezt tették, és méltán emlékezhetünk ma rájuk szakmai
szemmel is tisztelettel. Ez a tisztelet és megbecsülés számomra mindenekelőtt a
szakma tradíciójának, az előtt történő tisztelgés.
- A jelen
tapasztalatai
Fontos a
tradíció, - azonban mint a fentebb említett okok elmélkedésében meglátható –
azonban nem a legelemibb szempont. Lényegibb a jelennel történő fokozott
gondolkodás. Kicsit sarkosan azt is mondhatnánk, hogy a régmúlt emlékei nem,
vagy csak alig jelenhetnek meg az aktualitásunkban, azt nem képesek támogatni
jogszabályi, valamint szakmai szinten. Miért? Mert paradigmaváltás történt, ami
átformált gondolkodást követel, mind szakmai, mind szakmai-moralitás szintjén.
A mai gyermekvédelem
átlépett és ez által meghaladott szinte minden régi elvet, lehetőséget. Ebben a
nagy változásban természetesen – mint minden változásban – megtalálható negatív
előjellel visszaigazolt helyzet is. Azon is el lehet vitázni, hogy globálisan
milyen értéket, értékrendszert kaptunk. Mennyire használható és mennyire
eredményes az új irányvonal, amelyből kénytelenek vagyunk táplálkozni. Véleményem
az, hogy anómiás állapotot eredményezett javítóintézetünkben, és ennek hatása
megfigyelhető a mindennapok munkájában. Természetesen ez nem kritika, mivel ha
nem tudatos cselekmények okoznak hibákat, nem is tekinthető szándékosságnak,
ezáltal nem gyakorolhatunk bírálatot szinte senki felett. A jelen nevelési
tevékenységek, amelyekkel ma dolgozunk, nem mutathatnak már a múlt felé, és nem
látszik bennük még a jövő iránya sem. A múlt nevelési lehetőségeinek elvetése
objektíváldott a törvények, jogszabályok folytán, azonban a jelen lehetőségei
ismeretlenek, a múltban szerzett szaktudásokban nem jelennek meg. Ez önmagában
nem jelentene gondot, mivel ezen ismeretek megszerzése előtt nem állítanak
gátakat. Az elsajátított ismeretek önmagukban nem jelentenek megoldást, sőt
azok értelmezése sem. Az értelmezés nem jelent megoldást, viszont feltárja a
hibákat, érzékelteti az elszalasztott lehetőségeket. Ami által sikereket
érhetünk el, az a bensővé vált, és meggyőződéssé alakult elmélet, gyakorlat
együttes hatása.
- Jövőlátás
A múltban való
gondolkodás, vagy éppen a jelen látása nem okozhat problémát, azonban az
értékelése, hatásuk feldolgozása annál inkább. Itt szeretném ismételten
megemlíteni azt, hogy a múlt hatása, mindenkor visszatekint, velünk él, és ez
így helyes. Hasonlóképpen a jelen is szükségképpen a jövő felé mutat. Ezt nem
lehet meggátolni, és hatásait képtelenség lenne elbagatellizálni. A mai
feladatok megoldása, vagy éppen megoldatlansága, megjelennek majd a jövő
feladatainak felbecsülésében is. A múltban történteket nem másíthatjuk meg,
elfogadottnak kell tekintenünk, a jövőt azonban aktívan manipulálhatjuk. Úgy
alakulhat ki szakemberi testület, mely aktívan érti és értelmezi a feladatokat,
hogy a jelenben meghatározó lépésekkel utat kell mutatni. Meg kell határozni a
cselekedeteket, és ami több, ezeket meg is, el is kell magyarázni, hogy
érthetővé téve beépülhessen a mindennapi munkák folyamatába. Az új generáció
akkor képes ezt megtenni, ha a régi gyakorlatias ismeretek mellett megkapja az
elméleti hátteret. Erre azonban nem, vagy csak csekély lehetőség mutatkozik. Aki
az Intézetbe jön dolgozni elméleti tudás nélkül, és egy régi rendszerben
kezdi el a javítóintézeti nevelő pályafutását, nagyon kis eséllyel fog hatásos
jövőt teremteni. Aki viszont egy megfelelő elméleti tudástárral lép be, annak
megvan az esélye egy megfelelően működtethető rendszert építeni. A jövő nem
más, mint a szakma ismerete, és annak tudatos, önzetlen használata. Ebben látom
a javítóintézet nem önmagáért való fennmaradását.
II. Elképzelés
Célmeghatározás
Célom elérni
azt, hogy a lehetőségeknek színvonalasan megfelelő pedagógiai intézménnyé
váljon intézetünk, ahol a szakma is elismeri az ott dolgozók tevékenységét.
Ehhez egy új felfogás szükséges pedagógiai tekintetben, amely képes használni
az új módszereket. Mindezt egy megújult szakmai programmal van lehetőségünk
elérni, amely folyamatosan fejlődik általunk, és érhetően artikulálva mutat
irányt.
Beavatkozási irány
A hatékonyság
fokozásának érdekében két fő beavatkozási területre osztom programom.
1. Jelenleg működő mechanizmusok vizsgálata,
korrigálása, hatékonyabbá tétele.
- Csoportfoglalkozások
- Szabadidő strukturálás, programszervezés
- Oktatás
- Munkaszervezés, munkáltatás
- Pedagógiai kerek asztal, információáramlás
- Házirend
2. Új mechanizmusok beültetés a hatékonyabb
működés érdekében.
·
Szakmai előadások, értelmezések
·
Új módszerek bevezetése
·
Team munka
·
Konzultáció
·
Szupervízió
·
Esetmegbeszélés, esetkonzultáció
·
Pedagógiai laboratórium
A célok megvalósításának
időterve, a végrehajtandó feladatok megoldhatóságának tárgyi, személyi feltételeinek
függvénye. Az általam elgondolt programterv három időintervallumra osztja a
megvalósítás ütemét. A szakaszok egy célrendszert képeznek, ezért egymásra
épülve képesek hatást gyakorolni. Az elért pedagógiai időszak sikeres
teljesítése után, elindulhat a tényleges pedagógiai reform, amely a régi
módszertan alapjaiból, de már az új irányvonalak medrében haladhat.
Időintervallumok
- Rövidtávú célok
- Középtávú célok
- Hosszútávú célok
A) Rövidtávú célok
Ebben a részben
működő mechanizmusokat kell számba venni, vizsgálni. Az értékelések igazolják,
hogy az egyes eszközök miként fejtenek ki hatást növendékeinkre, mennyire
illenek bele a korrekciós nevelés rendszerébe.
-
Egy-egy nevelési színtér aktív figyelése, az ott folyó
munka, pedagógiai aspektusainak elemzése, koordinálása, esetleges korrekciója.
-
A gyermekekkel foglalkozó dolgozók munkájának
támogatása, ezzel kapcsolatos fórumok szervezése, lebonyolítása.
Cél, hogy a
gyakorlat során megjelenő pedagógiai kérdésekre, dilemmákra elméleti síkon
magyarázatot találjon mindenki.
-
Új módszerek elméleti átadása, megértetése, használata.
-
Terápiás légkör kialakításának elősegítése.
Az új koncepció
kialakításához olyan látásmód, szakmai értékrendszer szükséges, amely képes
integrálni egy totális intézményben a pedagógiai módszerek alkalmazását a
növendékek és környezetük közötti konfliktusok megoldására. Ezt egy színvonalas
„pedagógiai kerekasztal” beindításával, létrehozásával látom elérhetőnek, ahol
a felmerülő kérdések megtárgyalása megoldás-centrikus, és ehhez felhasználja a
gyógypedagógia, szociálpedagógia, és kriminálpedagógia ismeretanyagát.
A korrekciós
nevelés hatásközpontja a személyiség, ezért annak fejlesztése, formázása
elsőszámú tevékenység, ami speciális ismeretek – (direkt, indirekt) -
nélkülözésével elképzelhetetlen. Véleményem az, hogy ezeket, a speciális
szükségleteket fel kell ismerni, értelmezni elengedhetetlen. A szükségletek
kielégítése, általános pedagógiai, valamint speciális pedagógiai módszereket
igényelnek, amelyeket hangsúlyozottabban bele kell építeni a nevelési
programokba.
A Javítóintézeti
nevelés alapjaiban használja az általános nevelés-pedagógiai ismereteket,
azonban erősen különbözik is a nevelési folyamat alanyaiban, pedagógiai szituációkban
és a körülményekben a nevelés egyéb színtereitől. Ehhez a reszocializációs
folyamatban a pedagógia egyéb szakágai nyújtanak adekvát módszertani
irányvonalakat.
A szakpedagógiai
módszertanok adaptációja folytonosságot követel, amely a változó szükségletek
fókuszában áll.
1.) Csoportfoglalkozások
A komplex
nevelés lényegi és meghatározó része a csoportmunka. Úgy gondolom, hogy a
csoportfolyamatok aktív megfigyelése és értelmezése, azok irányítása a
legelemibb tevékenység. Itt a kellő ismereteket szükséges megszerezni a
csoportos munkavégzés alkalmazásának lehetőségeiről, a bennük rejlő
lehetőségekről. A csoportvezetés módszertani ismereteit szükségképpen el kell
sajátítani.
A csoportmunka
keretén belül számos lehetőség nyílik növendékeink, szükségletinek
manifesztálódására, valamint a csoportok egységgé alakítására, a
csoportidentitás kialakítására.
A javítóintézeti
csoportok, azon belül az otthon nyíltcsoportjai számára speciális programmal
rendelkezem, amely képes megteremteni az egységes, azonban differenciált
működést.
A csoportnevelő
tevékenységi körében nyomatékosítani kell, hogy az általa végzett munka nem ér
véget a fizikai szükségletek kielégítésével, és az adminisztráció
végrehajtásával.
Általam
elképzelt, és alkalmazni kívánt csoportfoglalkozások:
- Értékfeltárás
- Konfliktuskezelés
- Életúttervezés
- Önismereti csoport
A
csoportfoglalkozások kiemelt célja a szociális készségek fejlesztése. (2006.
évi kutatás vizsgálta a növendékek szociális készség szintjét több dimenzió
mentén. A kutatás eredményéből is kitűnik, hogy ezen fejlesztési területeknek
is hangsúlyosabbnak kell lennie.)
A szociális
munka eszközeit felhasználva jelentősen javítható, módosítható a szociálisan
kompetens viselkedés.
2) Szabadidő strukturálás,
programszervezés
A szabadidő és a
pedagógia kapcsolata a zárt korrekciós nevelés egységében elválaszthatatlan,
mivel a totális intézmény korlátokat szab. A javítóintézeti nevelés keretein
belül azonban számos lehetőség kínálkozik, amelyet a szabadidő szervezésében ki
szükséges használni. (is ki kell használni)
A nevelőtanár
feladata, hogy a rábízott növendékei körében kialakítsa a szabadidő értelmes
eltöltésének igényét. Ez elemi részt képez a személyiségfejlesztés,
kommunikációs-készségfejlesztés és az integrációs szint fejlesztése terén.
Ennek eredményeként finomodik a találékonyság, a kulturális szint, és a
közösségi morál.
A szabadidő
megfelelő strukturálása fontos részegysége a nevelés folyamatának.
(2006-ban
végzett nem hivatalos kutatásunk azt az eredményt hozta, hogy növendékeink nagy
része unatkozik, nem találja fel magát, és ebben nem kap támogatást sem. Ezzel
magyarázom azt, hogy az informális struktúra adta másodlagos szabályrendszer
egyre erősebben határozza meg a növendékek cselekedeteit.)
3) Oktatás
Az oktatás, mint
iránytű, tájékozódás a világban.
-
Az oktatás kiszélesítése, koncentráltan a praktikus
tudásra.
-
A környezet jelenségeinek megismerése, élethelyzet
gyakorlatok.
Az intézetbe
kerülés előtt már kialakult egy kép a világról, annak működéséről, ebből hiányzik
a társadalmi adaptáció proszociális mintája. Nem volt lehetőség növendékeink
számára a társadalmilag hasznos magatartásformák megfigyelésére,
elsajátítására, gyakorlására.
-
Adottságok, képességek fejlesztése, valamint új
képességek kialakítása.
-
Olyan tudás iránti igény kialakítása, amelyet a
növendékek használni képesek a mindennapi életük során.
Cél, hogy olyan
ismeretek átadása is megtörténjen, amelyet a jövőben használni képesek,
amelyekkel eligazodhatnak a társadalomban.
(Véleményem az,
hogy például egy-egy vetélkedő által átadhatóak olyan információk, amelyek
nélkülözhetetlenek növendékeink mindennapi élete során. Pl., hogy hová
fordulhatnak az egyes problémáikkal. Itt jelzem, hogy a Zárt csoportba érkező
növendékek halvány fogalommal sem rendelkeznek az életvezetésükhöz
elengedhetetlen társadalmi normákkal, szociális ellátó-, és segítő rendszerrel,
amelyekkel „szabadulásuk” után nagy valószínűséggel találkoznak majd.)
A praktikus
ismeretanyag átadását a nevelési programba bele kell illeszteni, valamint a
lehetőségek figyelembevételével az iskolai oktatás keretein belül is meg lehet
jelennie.
4) „Pedagógiai
kerekasztal”, információáramlás
Olyan fórum
létrehozása, ahol közzé lehet tenni mindenki számára elérhető módon a
javítóintézeti nevelés pedagógiai problémáit. Itt lehetőség nyílik vitás
kérdések megtárgyalására, a szakmai programunk értelmezésére,
továbbgondolására.
A pedagógiai
kerekasztal lehetőséget biztosít minden szakmai kérdés tisztázására. Ennek
kapcsán kialakul egy szakmai szemlélet, ahol aktív részesként élheti meg minden
pedagógus az esetlegesen tisztázatlan szituációk mögöttes cselekményeit.
Ez a fórum
hivatott arra, hogy folyamatosan felügyelje a pedagógiai munkát, valamint
kövesse a változó igényeknek való megfelelhetőséget.
Itt cserélhetnek
gazdát az ideológiák, valamint a sokéves tapasztalatok konzekvenciái, amely az
új generáció számára iránymutató fontosságú.
5) Nevelés
A társadalmilag
releváns egyéni képességek intenzív fejlesztése.
A javítóintézeti
nevelés szocializációs tevékenysége kettős. A beutalt fiatalok nagy számban
elakadt, vagy megkésett primer szocializáltságúak. A családból kiemelt
tizenéves megjelenése intézményünkben nem jelenti azt, hogy véget ért számára
egy lépcsőfok a szocializációjában.
Az elsődleges
társadalmasítási folyamat ebben az időszakban nem véget ért, hanem egy új
színhelyen folytatódik tovább. Viszont ezzel párhuzamosan megjelenik a
másodlagos szocializációs hatás, amelyet tovább bonyolít a már korrekció alapú
reintegrációs reszocializáció.
Ezért az intézetünk
növendékeivel foglalkozó munkatársaknak pontosan ismernie kell a fiatalok
szociálizáltsági szintjét, valamint a kialakult hiányosságok okait. Ennek
tudatában kell és lehet kialakítani az egyéni nevelési programot, gondozási
tervet. Ha a fiatalnak egyéni pszichológiai gondozásra is szüksége van, a
pszichológus is egyéni gondozási tervet készítsen.
A
visszailleszkedés segítése az elsőszámú cél. Úgy vélem, hogy jelenleg a
büntetés hangsúlyozása meghatározóbb. Ezt következtetem a növendékekkel való
beszélgetésekből, ugyanis számukra az elzárás, mint büntetés erősebben
érvényesül.
Cél, hogy a
növendékek érezzék az értük való tevékenységeket, hogy nem a deviáns életútjuk egy
állomásaként töltik itt el az adott időszakot.
A nevelő
feladata a proszociális magatartás fejlesztése, a társadalmi konform
kialakításának elősegítése. (Önkontroll, személyközi problémamegoldás,
döntéshozatal, társadalmi felelősség.) Nem elég az előadás a gyerekeknek, hanem
olyan módszerek használata szükséges, amellyel elérjük a bevonódását.
Az intézetben
működtetett pedagógiai kerekasztal segítséget nyújt nevelőinek, hogy a fenti
feladatokat elláthassa, (Szociális ismeretek, problémakezelési technikák,
kommunikációs ismeretek, csoportvezetés.) - egyéni és csoportos foglalkozások
keretében.
A jelenlevő
fiatalkorúak elsőszámú problémája, a konfliktus. (intra, inter, társadalom)
A konfliktuskezelés
szakfeladat, amelyet ismerni kell, és használni szükséges.
Konstruktív
életvezetés kialakítása, önfejlesztő tevékenységi formák megerősítése.
Áldozat –
sértett helyzetének tudatosítása.
6) Házirend
Szükségesnek
tartom a házirend újraértelmezését, mivel az utóbbi időszakban jelentősen
visszaesett annak betartása, betartatása.
Az intézeti
rendben bekövetkezett negatív irányú változásokat fontosnak tartom átértékelni,
a fegyelemhez való viszonyunkat újragondolni. Ki kell alakítani egy egységes
intézeti képet, amely a múltból, a tradíciókból eredeztethető.
B) Középtávú célok
1) Szakmai előadások,
értelmezések
A szakmai
megújulást és fejlődést hosszútávon támogató és erősítő lehetőségek kiaknázása.
A belső szakemberek tevékeny és tevőleges bevonásával. Az ehhez szükséges
tárgyi feltételekkel rendelkezünk, ehhez hozzá kell rendelni a személyi
feltételeket is.
2) Új
módszerek bevezetése
A rövidtávú célok
megvalósulása folyamán a szakemberek képessé válnak adaptálni a különböző
nevelési módszereket, amelyeket már hatékonyan tudnak alkalmazni. Ezek a
módszerek beépülnek a mindennapi munka gyakorlatába, és szerves részét képezik
a nevelési tevékenységnek.
3) Új
lehetőségek
A nevelés
folyamatában olyan eszközök lehetnek amelyeket meg kell ragadni. Ez feltételez
egy kreativitást, ami mindig innovatív. A folytonos ötletes gondolkodás,
számtalan lehetőséget biztosít. Ezért az ötletbörzéket, javaslattételeket
elengedhetetlennek tartom.
Konkrét
tervekkel rendelkezem.
4) Prevenciós
programok
A prevenciós
programok kiszélesítése. (pl. a jelenleg folyó drogprevenciós program
kidolgozása)
5) Team munka
Kell egy
vezérfonal, amely mentén egységesen tudunk működni. Erre a legmegfelelőbb
lehetőség a team munka, aminek a beindítása elengedhetetlenné vált mára. Ez a
fórum magában foglalja annak lehetőségét, hogy egységes, általános
tevékenységek jöjjenek létre.
6) Esetmegbeszélés,
esetkonzultáció
A „Sárga falak”
szakmai program szerinti működtetése, és ezek dokumentálása.
7) Pedagógiai laboratórium
Pedagógiai
helyzetek elemzése az elméleti ismeretek alkalmazásával. Módszertani eljárások
kidolgozása és kipróbálása. A már máshol kipróbált módszerek adaptálhatóságának
vizsgálata. Mivel intézményünk speciális létesítmény, ezért folyamatos
kísérleti bázisául szolgálhat a fiatalkorú bűnelkövetők társadalmi
reintegrációjához.
C) Hosszútávú célok
A jövő
kiemelkedő feladata, hogy a javítóintézeti nevelés valóságos alternatíva legyen
a szakma előtt. Valamint kétséget kizárva tudja megmutatni
nélkülözhetetlenségét, hatékonyságát, amely nem csak az elmélet síkján képes
sikereket elérni.
Ehhez szükséges
a Moor-i gondolat:
„Először
megérteni, azután nevelni…”.
Továbbgondolásaként
ezt úgy ítélem meg, hogy először meg kell tanulni megérteni, aztán meg kell
tanulni nevelni.
Ezt nem
rosszindulattól vezérelten próbálom közzétenni, hanem egy jövőben
hatékonyságáról nevezetes gyermekvédelmi intézmény jelenleg aggódó
résztvevőjének szavaival leírni.
III. A rövidtávú célok megvalósulása - Mindennapi működés
(azaz, hogyan működünk ha megvalósultak)
Jól kidolgozott
pedagógiai értékrendből levezethető pontos cél és feladatok. Olyan nevelési
vezérelvek kivitelezése, amelyek megteremtik a cél megvalósulás optimális
feltételeit.
Munkatársak
azonosulnak a programmal (Sárga falak), annak alapelveivel.
Tudják mi az
elvárás, és mit várhatnak el egymástól. A szakmai programban közzétett
elvrendszer pontos ismerete elengedhetetlen a nevelői munka hatékonyságához.
1) A szervezeti működés hatékonyságának emelése
-
A működtetés folyamatainak pontos feltárása, és leírása,
amelyek egyértelművé válnak.
-
Jól értelmezhető személyi kompetenciák.
-
Tisztázott feladatkörök, lehetőségek biztosításával.
-
Feladatok ismertetése, segítségnyújtás, szakmai támogatás.
-
Határidők megtárgyalása, betartatása.
2) Ellenőrzés hatékonysága
-
Dokumentált ellenőrzés és értékelés.
-
A munkavégzés értékelésének egyéniesítése, amely több szempontú,
objektív és egyenlő.
-
Az értékelés több szempontúsága, feltáró jellegű, és
problémamegoldó, mindenkor megoldásközpontú.
-
Egyéniesített értékelés, teljesítményarányos elismerés.
-
Az értékelés a munkatársak bevonásával történik
dekádonként.
3) Információáramlás.
Az információ
minden esetben érthető, egyértelmű, megbízható és torzítatlan, amely mindenki
számára elérhető. A félreértett, és félreértelmezett információk negatív hatást
gyakorolnak a mindennapi munka teljesítményére.
4) Jó szervezeti klíma, szervezeti kultúra.
Az
együttműködés, és a bizalom erősítése. Cél egy kiszámítható rendszer
megteremtése, ahol ismertek az intézmény által közvetített pedagógiai célok.
A kapcsolatok
irányelve a nyíltság és a konstruktivitás, amely erősíti a nevelőtestület
stabilitását.
5) Színvonalas nevelői munka.
-
Szakmai szempontok alapján kialakított növendék-nevelő
közötti személyes kapcsolat.
-
Személyre szabottan kialakított nevelési módszerek.
-
Rendszeres szabadidős, és kulturális programok, amelyek
csökkentik a hiányukból adódó hátrányokat.
-
Fontos a régi hagyományok megőrzése, valamint új elemek
megjelentetése. A bevált, jól működő, kipróbált folyamatok hagyománnyá történő
emelése.
6) Oktatás
A tanulmányok
mellett bevezetésre kerül a praktikus tudás megszerzésének lehetősége. Ezt egyrészt
a nevelési tervbe épített foglalkozások keretében, másrészt fakultatív
programok keretében, az érdeklődési kör által kialakított formában.
Kialakítani a
részlegspecifikus, csoportspecifikus nevelési-oktatási irányokat.
Cél, hogy a
munkafoglalkoztatás keretei között megtanulják növendékeink a munkafolyamatok
fontosságát. Érintse meg őket az alkotás öröme. Ugyanakkor a hasznos
tevékenységekre való áttérés felébresztheti bennük a munkavégzés által
megvalósuló sikert. A munkavégzés csakis abban az esetben segítheti a
társadalomba való sikeres visszailleszkedést, ha abban az egyén megtalálja a
hasznosságot, vagy saját örömére cselekszik.
A munkának, mint
motivációs lehetőségnek, generális szerepe van egy totális intézményben.
(Kísérleti
jelleggel végeztettünk, értelmetlen, és haszontalan büntető munkát, valamint
alkotó, értelmes tevékenységet fiatalkorúakkal. A teljesítmény a fokozott
felügyelet ellenére is jelentősen alulmaradt az értelmetlen vasreszelés
következtében.)
7) Nevelési klíma
Centralizáció, decentralizáció
A csoportok
központi célok mentén, de nem feltétlenül azonos módszerekkel dolgoznak.
Bizonyos napirendi pontok egységesített, formalizált módon, mások sajátos
szervezésben tudják kifejteni az optimális hatást. Ez kialakít egy
csoportidentitást, amely elengedhetetlen a megfelelő nevelési klíma kialakításában.
Azonban ez csakis egy központi vezérelv által megvalósítható módszer, amely már
rövidtávon is hatásos, és eredményes. (Régen gondolkodtam már azon, hogy a
csoportokat nem a számukkal kellene megnevezni, mert nem kötődik semmihez, az
csak egy szám. Helyette minden csoport találna számára megfelelő elnevezést,
amely tükrözné identitását. Ha lett volna lehetőségem ezt a 8-as csoportban
bemutattam volna, ott ugyanis kész programtervvel vártuk a szeptembert.
Növendékeink akkor büszkék voltak csoportjukra, a közösségükre.)
Záró gondolatok
Az emberiség
fejlődése mindig kiemelt példa előttem. Amennyiben őseink nem innovatív
gondolkodással bírtak volna, abban az esetben ma is egy barlangban pingálnánk a
freskóinkat, és csak annak örülnénk, hogy nem bánhatjuk azt, amit nem ismertünk
meg. Amiről nincsen tudomásunk, attól nyugodtan aludhatunk, mivel soha nem
tudjuk meg miről maradtunk le.
Úgy vélem, hogy
intézményünk kiaknázatlan terület, amely számunkra ezer lehetőséget nyújt, és
határait mi szabhatjuk meg. Arra kell törekednünk, hogy ezek a határok ne
szoruljanak egy szűk látótérbe. Igaz, hogy amit átlát az ember, abban lehet
igazán biztos, azonban ez a bizonyosság leszűkítő megismerést adhat. El kell
gondolkodni, hogy a jelenlegi „jól bevált” ismereteink elegendőek e számunkra,
vagy azokat merjük e továbbélni.
Számtalan
lehetőség között válogathatunk, igaz nekünk kell dönteni a helyes alternatívákról.
A döntés súlyozottan felelős, és ezért hivatott hozzáértést feltételez, mivel nem
tárgyak a végtermékei munkánknak, hanem emberek, akik halmozottan hátrányos
helyzetük folytán szinte utolsó reményeik között tartanak számon bennünket.
Hogy méltán jó reménynek tartsanak, ezért a tudásunknak megfelelően mindent meg
is kell tennünk értük. Ezt azonban csak is szakmai ismereteink, és az erre
épülő elfogadással tehetjük meg.
Évek óta tenni
akartam intézményünkért és ezt ma sem gondolom másként. Azonban az évek során
mindig úgy éreztem, hogy meg van kötve a kezem. Nagy fájdalmam volt annak
érzete, hogy szakmám nem sokat jelent ebben a rendszerben, mivel a szociális
szaktudás nem preferált intézményünkben. Még akkor sem, ha éppen az
ellenkezőjéről próbálnak meggyőzni folyamatosan szakmám nagyságai, mint
Volentics Anna is. Remélem egyszer lesz alkalmam megjegyezni számára, hogy
talán nem jó nyomon jár gondolkodása, hiszen a reszocializáció végrehajtása nem
feltételez szakirányú elméleti és gyakorlati tudást. Ez olyan iróniával átszőtt
mondatnak tűnik, de kicsit sem ezzel a szándékkal jegyeztem meg. Ez amolyan
hangos gondolkodás papírra vetése csupán.
Miért írtam ezt
a pár oldalt? Azért tettem, mert noha soha nem pályáznék ilyen posztra, még is
folyamatos elmélkedésem középpontja a Javító hatékonyságának javítása. Ezt
azonban csakis elméletben tudom megtenni, mivel lehetőségeim erősen
korlátozottak voltak, lesznek. Másrészt, ha nem tenném most meg ezt, akkor soha
nem is lehetne még elméleti címen sem jogom az esetleges jövő értékelésére,
elemzésére.
Lesz, ahogy
lesz. Nem szép ilyet leírni, de másként nem tudom kifejezni most a
javítóintézet jövőjéről való aggódásom. Az utóbbi évek eredménye ez az
aggodalom, mert a szemem előtt válik semmivé mindaz, amit 120 év munkája emelt országos
elismerés szintjére.
Növendékeink
szeretete nem megfelelő pedagógiai irány, és még talán romboló is lehet
számukra. Nem szerethetjük őket egy életen át, mivel meghatározott idő áll
rendelkezésükre. Az iskolai végzettség, amit adunk nekik nem ér semmit, ha nem
mondjuk meg azt, hogy hogyan használják ki annak lehetőségeit, és miként
hasznosítsák életük során. Egy kollégám azt tartja legfontosabb célnak, hogy
megtanítsuk Őket a helyes toalett használatra, miközben otthonukban, sok
esetben még udvari illemhely sem található. Másik kollégám nem érti, hogy miért
lopott a fiatal, mikor az Ő fia ezt soha nem tenné meg. A harmadik azt mondja
nekem, hogy jó itt, mert két másodállást is fenntarthat mellette. És
sorolhatnám oldalakon át a további, számomra elszomorító ötleteket.
Természetesen nem haragszom olyan emberekre, akik nem hallottak ezekről soha,
és gondolkodásukat nem formálhatta a szociális elméletrendszer, így a
társadalmunk által generált sztereotípiákra, előítéletekre hagyatkoznak.
Tisztelt Igazgató
Úr arra kérem Önt, hogy e levelemet ne tekintse rosszallásnak, mivel én nem megsérteni
kívánok senkit. Nem rémeket látok, csak jobbá kívánom tenni intézményünket,
mert ez fontos számomra, és még fontosabb a növendékeink számára. Ön nem is
képzeli mennyire elszomorít a látszattevékenységek sodrása.
Reménykedem
abban, hogy nem sértettem meg ezzel a pár gondolattal, reményem abból fakad,
hogy lelkiismeretem nem nyomasztja a szándékolt rosszakarás, rosszallás.
Azért is
gondoltam, hogy papírra vetem gondolataimat, mivel úgy érzem, hogy nem csak informális
körökben kell megbeszélni az esetleges pedagógiai, vagy morális
hiányosságainkat. Természetesen bármikor és bármely fórumon hajlandó vagyok az
általam leírtakat megvédeni.
Tisztelettel:
Szokodi Tamás
szociál - kriminálpedagógus