ingatlan apróhirdetés

Eladó Budapest környéki, kertvárosi ingatlan. Jól megközelíthető, kerékpárral, sár esetén azzal nem. Maga a telek egy lenyűgöző környezetben helyezkedik, amelyet nem zavarja a civilizáció megjelenése. Az épület tákolt stílusú, jól visszaadja a letünt kor építészetének sufnikultúráját. Ugyanakkor tökéletesen egyszerű motívumok alkotnak a szemnek éppen nem tetszetős elemeket. A főépülethez tartozó gazdasági épületegyüttes, a mai kor számára tanulmányt jelent. Használhatatlan jellege, nem feltételez semmilyen tevékenységnek való hodolás látszatát sem, azonban stílusában harmónizál környezetével. Ajánlom mindazon ingatlanpiaci befektetőknek, akik hosszútávú befektetésben gondolkodnak, mivel továbbadhatósága kétséges. Megtekinthető mindennap, azonban ajánlanám az esti órákat, mivel sötétben tetszetősebb.

rendszerszemlélet parasztosan

Probléma megoldás magas szinten.

Minden rendszerben kialakulnak gondok, problémák, amelyeket elengedhetetlenül szükséges megoldani. Ezek a nehézségek, amelyek egy rendszer egészséges működését veszélyeztetik. Természetesen a rendszer minden szintje törekszik arra, hogy számára megfelelő, és a rendszer számára is elviselhető módon működjön. Ez a „normális”mechanizmus. Erre gondolom mindenki bólogat, mert a biológiai szervezetek is így képesek funkcionálni. A társadalomban, és annak minden szintjén hasonlóan megy végbe, hasonlóan kellene végbe mennie. A biológiai szervezet a rendszerén belül észlelt problémákat azonnal közli, és ezzel a „cselekedetével”azonnal megkezdi a problémamegoldást. A társadalomban működő rendszerek már nem ilyen aktívak, és hatékonyak. A társadalmi rendszerek kifejlesztettek egy sokkal megélhetőbb mechanizmust, ami a problémák észre nem vételével stabilizálják egységüket. A problémamegoldás ezen „magasabb”szintje, azonban csak véges ideig képes megoldást imitálni, és csak is non profit alappal.
Talán egyszerűbb volna megérteni a rendszer, alrendszerei problémát, ha a társadalmi rendszereket minden esetben egy biológiai rendszerben képzelnénk el. A homeosztázist ugyancsak kivetítenénk egy élő szervezet fenntartásának harcára. Megjelennek társadalmi drive-ok amelyek ismételten a szükséglet kielégítésre hivatottak, és mindenkor a rendszer stabilitásáért képződnek.

Képzeljünk el egy biológiai szervezetet. Éhes, szomjas vagyok, már nem ettem és ittam napok óta. A megoldás ebben az esetben érdekes volna, ha nem vennék tudomást az ingerekről, tudatosan nem érzékelném azt, hogy ez a jelenség károsítja az egész szervezetem. Napok multán a szervezetem megszűnne, véget érne.

Társadalmi szervezet.
Kialakul egy alrendszeri szükséglet. Megoldást csak színlelek, mert nem érzékelem a hatását, még. A végső kimenetel hasonló lesz, akárcsak a biológiai szervezet, a társadalmi is hasonlóan fejezi be tevékenységét.

Kérdésem. Miért jó az, ha egy szervezet nem képes tudomást szerezni arról, hogy problémái vannak. Miért jó az, ha nem érzékeli a gondjait, és nincsen szándéka sem a megoldások számbavételére.
Kérdésem. Kinek jó az, ha egy rendszer nem képes már működni kellő hatékonysággal? Mi az oka annak, hogy ezt preferálja a rendszer minden egysége?

Talán soha nem kapok választ.
Talán az életem szerencséje, hogy nem kapok erre választ.

(TOM)

Gyermekszegénység

Volt szerencsém meghívást kapni egy a gyermekek szegénységéről tartott konferenciára. Nagy örömömre, olyan szaknagyságok jelentek meg ott, akik már többször is kivívták a szakma elismerését, mivel önzetlen odaadással publikáltak a fiatalok nyomasztó sorsáról. Nagy várakozással érkeztem, mert egy jó alkalomnak ítéltem ezt a helyzetet, arra, hogy akikre ez idáig csak könyveik hasábjai által nézhettem fel, most élőben is meghallgathatom, láthatom nem mindennapi törekvéseik megnyilvánulását.
A várakozásom már az első előadást követően elmaradt, mint értékközvetítés. Valamiért most is kihallottam a nagy szavak mögül az érdektelenséget, azt az ok okozati problémát, amely a világ működését behálózta. A könyvek utópiáit hivatott megerősíteni ez a fórum. Nagyon vártam már a végét, és szinte megbántam azt a pillanatot, mikor delegáltak erre a számomra semmit nem érő ülésre. A végén még sem deficites lett ez a nap, mert volt szerencsém meglátni, hogy a gyermeki szegénység ellen küzdő szakemberek minden földi jóban résztvevő lakomát csaptak. Kicsit groteszk elem számomra mikor látom azt, hogy a gyermekek táplálkozását féltő tudósasszony informális előadása közben egy fél pulykát is képes lenyelni, és még szerencse, hogy egy jó pezsgővel ezt meg is tudja csúsztatni.
A lakoma végeztével mindenki elköszönt egymástól, és indulhatott hazafelé beszámolni a nagy konferencia adta új irányvonalakról.
Nem is tudom mi itt a tanulság. Talán az lehet, hogy üres gyomorral nem képes gondolkodni még az sem, aki annak megtöltésén fáradozik. (TOM)

Volentics Anna

Volentics Anna által elképzelt reszocializációs metodika szakít a hagyományos, kategorizáló diagnosztikával, a kognitív szféra „bombázására” épülő nevelési-oktatási gyakorlattal, a tömegesített, uniformizált neveléssel, a kényszernevelés filozófiájával, s mindezekkel szemben az egyediséget, a komplex fejlesztést, az egyén számára optimális hatásrendszert, az inadaptálódás folyamatát és az esélyt nyújtó szolgáltatásokat helyezi előtérbe. A körvonalazott metodika alapfilozófiája a népességcsoportokra kimunkált nevelési rendszer helyett az adott fiatal egyedi szükségleteit állítja a középpontba.
A reszocializációs gondozás korszerűsítéséhez nemcsak a fejlesztési módszerek megújítása szükséges, hanem olyan megfelelő környezet és nevelési légkör, amely lehetővé teszi a fejlesztő hatások érvényesülését. Ennek következtében – Volentics Anna szerint – megújításra szorul a reszocializáció bentlakásos rendszere is. Nyugat-Európában már bebizonyosodott, hogy a bentlakásos intézmények humanizált formájukban is megtartják „totális” jellegüket, nem igazán képesek pozitív nevelő hatások kifejtésére. Ezért a szerző a zárt és a nyitott bentlakásos intézménytípus közül az utóbbit tartja alkalmasabbnak a reszocializációs célok megvalósítására.

Tedd a dolgod

Oszkár már tíz éve dolgozik egy üzemben. Örökké emlékében él Apja jótanácsa: fiam mindig tedd a dolgod. Oszkár azóta is úgy folytattja pályafutását, hogy minden esetben megfelelkjen Szüleinek. Még akkor is ha történetesen ellnent mondanak nézeteivel. Igen. mivel nem teheti dolgát, ki eleve dologtalan. Akkor mit tehet? Járjunk utánna.

Hogy mi a feledatom nem az határozza meg, hogy milyen hasznot hajtok végre, vagy hogy éppen értelmet jelenhet e valaki, vagy valami számára. Nem erről van szó. Ezt Oszkárunk nagyon megtanulta. A feledatot majd az értékelés passzintja a tevékenységhez, és ezzel tökéletesen beleilleszti a hatékonysági statisztikába. Mivel utólag minden tevékenységet meg lehet magyrázni, vagy éppen el lehet magyarázni. Nem fontos az, hogy milyen a teljesítmény, csak is az lehet a lényeg amilyen módon ezt előtárjuk. Tehát a látszatra értelmetlen munka, nagyon is hatékony lesz azáltal, ahogyan azt közzé tesszük. Milyen szép is az élet, mikor minden jól megy, és büszkék lehetünk arra amit itt produkáltunk.

Ha ezt Oszkár megérti boldog semmitevő emberré válhat. Mindenki jól jár, mert seki semmit nem kell tennie, a főnökei örülnek majd a látszattevékenységnek, ami a statisztika által kicsit kozmetikázott. És jól jár az üzem, mert mindenki egy cél érdekében henyél. Így tedd a dolgod, és baj nem érhet.

igazság

Mondj igazat. Hát jah. Amennyiben ez a szándékod kedves barátom, abban az esetben mindig meg kell küzdened érte. Milyen érdekesek vagyunk mi Magyar emberek. A mi nyelvünkben az iazságért kell megküzdeni mindig, és ezt igy is használjuk gyakran. Ki hall olyant, hogy a hazugságomért kell megküzdenem? Ilyen nincsen, mivel nekünk minden esetben a valóságokért szükséges harcolnunk, ami hazug és becstelen az elfogadott minden bizonyítás mentesen. Csak azt nem értem, ha már így is van, akkor milyen az az igaz, és milyen az a valótlan, hazugság, amiért érdemes olykor versenyhelyzetbe kerülni.

fontos munkatárs

Na végre egy értelmes munka. most érzem azt igazán, hogy megérte tanulni. Remélem ha egyszer újraszületek már egy olyan világban fogom találni magam, ahol nem az informális kapcsolatok determinálják a formális rendszer működtetését. És persze ott végre a tudás is kaphat valami kis, csekély helyet. Na de arra még várnom kell egy kicsit, vagy ki tudja mennyit.
Nekem amúgy egészen el is menne, hogy egy darab szar vagyok ebben a világban, amelyet ugyan csak szarok irányítanak. Tehát akkor ez az egész egy nagy fos. Most is ebben a pillanatban nagyon nélkülözhetetlennek érzem magam, mivel egy haszos tevékenység, annál is hasznosabb tagja vagyok. Ha ezt tudom, akkor a kedves tanáraimnak elmondhattam volna még anno, hogy basszátok meg a tudományotokat, hiszen soha nem a szakmai tudás fogja meghatározni egy faszkalap ember munkásságát. ja és a munkánk termékei amúgy is oda kerülnek ahonnan jöttek.