Szociális

Boldogok lehetünk, hogy a szociális szférában dolgozunk. Na ja. És így is van. Csak sokszor nem gondolunk arra hogy nem csak a mi munkánk a fontos, és ugyancsak meg tudunk arról is feledkezni, hogy nem önmagunkért való foglalkozás a miénk. Valahogyan úgy képzeltem el a rendszerünket valamikor, hogy egymást kiegészítő, folyamatában alkotó, egymásra épülő várrendszer. Most már viszont tudom, hogy az amúgy is káoszos struktúra ezer sebből vérző vad. Vad, mivel nem kiforrott, és nem racionálisan felépített. A szociális ellátó rendszer nem jó, és ezt mindenki tudja, mindenki érzi, és mondhatjuk, hogy sokan bíráljuk is. Ugyanakkor nem is teszünk meg érte szinte semmit. Én magam is nagy kritikus vagyok, de magam is nagyító alá helyezem olykor, és önkritikát is képes vagyok alkotni. Azt vettem észre, hogy az a fontos, hogy a látszat jó legyen, azaz el tudjuk adni a rossz portékát is. Ehhez kell egy szép, és jó köret, és már is piacképesek vagyunk. A szakma mindig szakma marad, viszont a minősége változik, és ez a változás is csak rajtunk maradó kereszt. Konferenciák, értekezletek, tréningek. Na igen ezek mindig is kellettek, és kelleni is fognak. Azonban a bennük lévő tartalom változik, és változnia is szükségszerű, ha jobbá szeretnénk tenni a mi rendszerünket. És miért is ne akarnánk megtenni ezt.