Régen írtam már, mivel rengeteg feladatom van. Ez egyszerre jó és ugyancsak rossz is. Azt érzem, hogy az utóbbi időben a számomra még kezelhető ingermennyiség áthaladt a holtponton és ezzel zavarokat okozott, ami egy kaotikus állapotot idézett elő a fejemben. Most próbálkozom megoldani, kibogozni gondolataimat, ezzel rendet kívánok tenni a fejemben, és talán majd a cselekedeteimben is pozitív fordulatot válthat ki. Mindig is probléma volt számomra a nagy nyomás, amit elég jól tudtam palástolni. Szinte csak is én tudtam azt, hogy erőforrásaim végleteken állnak, kimerülőben vannak. Nagy változás és minden, ami ezzel jár. Strukturálás, rekreáció és átszervezés, és sorolhatnám azon folyamatokat, amelyek mostanság előtérben állnak számomra. Minden új helyzet új szabályokat feltételez, mely használata nem minden esetben halad zökkenőmentesen. Sokszor olvasom szakirodalmakban, hogy a megélt krízisek erősítik az embert. Azért ezzel vitáznék egy picit, mert nem minden krízis, és nem minden eset, helyzet képes a folyamatot ilyenformán kezelni. Ha átélek egy-egy nehéz helyzetet, kevés esetben érzem azt, hogy erősebb lennék tőle. Aztán lehet, fene sem tudja. Egy bizonyára igaz, mégpedig az, hogy a problémákból ha képes tanulni az ember, akkor megnyerheti a küzdelmeit, kivívhatja a tapasztalatok előnyössé válásának útját. Vagy éppen a frusztrálódások által válik az ember erőssé, vagy éppen lélektani vákuumos belenyugvó monoton harcossá.
Tehát a megélt problémák arra sarkallnak, hogy megoldásukkal erősítsem saját személyiségem, előnyös emberi tulajdonságokra váltsam magatartási, morális deficitjeimet. Ha ezt tudatosíthatom magamban, és megértem azt is, hogy valóban önmagáért helyes egy cselekedet, akkor minden bizonnyal megoldom a gondjaimat, rendezem végre lelki békémet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése