Régen írtam már, mivel rengeteg feladatom van. Ez egyszerre jó és ugyancsak rossz is. Azt érzem, hogy az utóbbi időben a számomra még kezelhető ingermennyiség áthaladt a holtponton és ezzel zavarokat okozott, ami egy kaotikus állapotot idézett elő a fejemben. Most próbálkozom megoldani, kibogozni gondolataimat, ezzel rendet kívánok tenni a fejemben, és talán majd a cselekedeteimben is pozitív fordulatot válthat ki. Mindig is probléma volt számomra a nagy nyomás, amit elég jól tudtam palástolni. Szinte csak is én tudtam azt, hogy erőforrásaim végleteken állnak, kimerülőben vannak. Nagy változás és minden, ami ezzel jár. Strukturálás, rekreáció és átszervezés, és sorolhatnám azon folyamatokat, amelyek mostanság előtérben állnak számomra. Minden új helyzet új szabályokat feltételez, mely használata nem minden esetben halad zökkenőmentesen. Sokszor olvasom szakirodalmakban, hogy a megélt krízisek erősítik az embert. Azért ezzel vitáznék egy picit, mert nem minden krízis, és nem minden eset, helyzet képes a folyamatot ilyenformán kezelni. Ha átélek egy-egy nehéz helyzetet, kevés esetben érzem azt, hogy erősebb lennék tőle. Aztán lehet, fene sem tudja. Egy bizonyára igaz, mégpedig az, hogy a problémákból ha képes tanulni az ember, akkor megnyerheti a küzdelmeit, kivívhatja a tapasztalatok előnyössé válásának útját. Vagy éppen a frusztrálódások által válik az ember erőssé, vagy éppen lélektani vákuumos belenyugvó monoton harcossá.
Tehát a megélt problémák arra sarkallnak, hogy megoldásukkal erősítsem saját személyiségem, előnyös emberi tulajdonságokra váltsam magatartási, morális deficitjeimet. Ha ezt tudatosíthatom magamban, és megértem azt is, hogy valóban önmagáért helyes egy cselekedet, akkor minden bizonnyal megoldom a gondjaimat, rendezem végre lelki békémet.
2008. március 9., vasárnap
2007. december 19., szerda
Cigányság és bűnözés
Cigányság és a bűnözés
Ez az etnikum a történelem mostoha gyermekének tekinthető. Diszkrimináció, üldöztetés jellemezte történelmüket.
Az Európába érkező cigányság több évszázados lemaradottsággal, más kultúrával érkezett.
A társadalmi feltételek konzerválták az elmaradottságot, sőt a legtöbb európai országban a cigányság és a társadalmi átlag közötti különbség még nőtt. A cigányság mindenütt marginalizálódott, a legszegényebb és legtöbb gonddal küszködő rétegek közé került.
A cigányok bűnözése
1974 és 1989 között Magyarországot kivéve nincs hivatalos statisztika. Három jelentősebb kutatás ismeretes ebben a témában.
1970-ben, Franciaországban 275 család vizsgálata, 1977-979 között Csehszlovákiában a fiatalkorú cigányok bűnözése, Finnországban a cigányok körében előforduló vérbosszú vizsgálata.
Magyarországon: Az összes elkövetőknél a cigányok kétszer, a fiatalkorúaknál majdnem háromszor magasabb a cigányok bűnözési gyakorisága
Eltér a két népesség bűnözési struktúrája is. A cigányok körében 2,5-szer nagyobb az erőszakos bűncselekménnyel gyanúsítottak aránya, mint a nem cigányoknál.
A cigányság bűnözésének okai
A magyarországi kutatások szerint a cigányok bűnözése alapvetően összefügg a cigányság történeti fejlődésével. A cigányság bűnözése részben szubkulturális csoportok bűnözése is.
Kulturális, értékrendi konfliktusok
A magyar kutatás szerint a kriminalitás a cigányság beilleszkedésben lévő csoportjait érinti a leginkább. Ha egy tradicionális belső norma- és értékrendszer által irányított csoport felbomlik, akkor ezek az értékek elvesztik szabályozó funkciójukat, emiatt a csoport tagjainak egy sor konfliktusszituációt kell átélnie.
Ez az etnikum a történelem mostoha gyermekének tekinthető. Diszkrimináció, üldöztetés jellemezte történelmüket.
Az Európába érkező cigányság több évszázados lemaradottsággal, más kultúrával érkezett.
A társadalmi feltételek konzerválták az elmaradottságot, sőt a legtöbb európai országban a cigányság és a társadalmi átlag közötti különbség még nőtt. A cigányság mindenütt marginalizálódott, a legszegényebb és legtöbb gonddal küszködő rétegek közé került.
A cigányok bűnözése
1974 és 1989 között Magyarországot kivéve nincs hivatalos statisztika. Három jelentősebb kutatás ismeretes ebben a témában.
1970-ben, Franciaországban 275 család vizsgálata, 1977-979 között Csehszlovákiában a fiatalkorú cigányok bűnözése, Finnországban a cigányok körében előforduló vérbosszú vizsgálata.
Magyarországon: Az összes elkövetőknél a cigányok kétszer, a fiatalkorúaknál majdnem háromszor magasabb a cigányok bűnözési gyakorisága
Eltér a két népesség bűnözési struktúrája is. A cigányok körében 2,5-szer nagyobb az erőszakos bűncselekménnyel gyanúsítottak aránya, mint a nem cigányoknál.
A cigányság bűnözésének okai
A magyarországi kutatások szerint a cigányok bűnözése alapvetően összefügg a cigányság történeti fejlődésével. A cigányság bűnözése részben szubkulturális csoportok bűnözése is.
Kulturális, értékrendi konfliktusok
A magyar kutatás szerint a kriminalitás a cigányság beilleszkedésben lévő csoportjait érinti a leginkább. Ha egy tradicionális belső norma- és értékrendszer által irányított csoport felbomlik, akkor ezek az értékek elvesztik szabályozó funkciójukat, emiatt a csoport tagjainak egy sor konfliktusszituációt kell átélnie.
2007. december 14., péntek
Jelen
Nincsen jelen, sem másnak, sem nekem. Már csak azért, mert a jelen nem is létezik. A jelen nem más mint a múlt jövőbefordulása.
2007. december 12., szerda
2007. december 7., péntek
Hit és tudás II.
Még egy kis hit.
Nem tudom hogy, van ez, de nekem mindig az jut eszembe a vallásosságról, hogy nem az Istenben való hit dominanciája a mérvadó. Aztán most előzetesen is megkövetem az igaz, hívő embereket, akikkel azonban Nagymamám halála óta nem volt szerencsém találkozni.
Vagy ha igen, akkor viszont nem értem az egész vallásosságot. Egyébként, ha számvetést kellene készíteni, a keresztény emberektől és ehhez a történelmet használnánk, nem nagy statisztikai tudásra lenne szükség bizonyítani történeti embertelenségüket. Nem a ma keresztényeiről beszélek természetesen, hanem azokról a régmúltban harcoló Istenszolgákról, akik minden eszközzel képesek voltak a saját érdekeiket képviselni. A régmúlt vallásos meggyőződései azonban a ma tevékenykedő igaz hittel rendelkezők személyiségében is megtalálható elemek.
Mint írtam a Nagymamámról, akinek a biblia valóban szentírás volt. Mindig gondoskodott arról, hogy a szerint éljen, az abban megfogalmazott evangéliumok alapján tevékenykedjen.
Nagymamámat eltemettük, és vele a sok szeretetet, tiszteletet, valamint a vallásosság addigi egyetlen példaértékét számomra. Attól a naptól egy teljesen új dimenzióban kezdtem megtapasztalni mi rejlik az imádságok mögött, amit büszkén vállalnak sokan. Ráébredtem, hogy a vallásosság nem teszi jóvá az embert, csak megbocsát számára. A bűnös meggyónhatja bűneit, és feloldozást nyer, ezáltal nem nyomasztja a lelkiismeret szikrája sem már. Viszont ha ez így van, akkor ebben a világban nem is szükséges példásan élni, mert hiszen majd ott a másikon lesz rá mód.
Ami több, azt is leszűrtem, hogy aki Isten imádója manapság, abban maradt egy jó adag rosszakarás az ősi mentalításból. Ezt úgy értem, hogy a keresztény ismerőseim sokkal nagyobb számban követnek el objektív bűnöket, mint akik ateisták, vagy esetlegesen nem hangoztatják rákényszerített vallásukat. Itt most megállok, és ismételten elnézést kérek azoktól, a becsületes emberektől, akik fedhetetlenek, akik e sorokat elolvasva magukba fordultan érzik jogos megsértettségüket.
(TOM)
Nem tudom hogy, van ez, de nekem mindig az jut eszembe a vallásosságról, hogy nem az Istenben való hit dominanciája a mérvadó. Aztán most előzetesen is megkövetem az igaz, hívő embereket, akikkel azonban Nagymamám halála óta nem volt szerencsém találkozni.
Vagy ha igen, akkor viszont nem értem az egész vallásosságot. Egyébként, ha számvetést kellene készíteni, a keresztény emberektől és ehhez a történelmet használnánk, nem nagy statisztikai tudásra lenne szükség bizonyítani történeti embertelenségüket. Nem a ma keresztényeiről beszélek természetesen, hanem azokról a régmúltban harcoló Istenszolgákról, akik minden eszközzel képesek voltak a saját érdekeiket képviselni. A régmúlt vallásos meggyőződései azonban a ma tevékenykedő igaz hittel rendelkezők személyiségében is megtalálható elemek.
Mint írtam a Nagymamámról, akinek a biblia valóban szentírás volt. Mindig gondoskodott arról, hogy a szerint éljen, az abban megfogalmazott evangéliumok alapján tevékenykedjen.
Nagymamámat eltemettük, és vele a sok szeretetet, tiszteletet, valamint a vallásosság addigi egyetlen példaértékét számomra. Attól a naptól egy teljesen új dimenzióban kezdtem megtapasztalni mi rejlik az imádságok mögött, amit büszkén vállalnak sokan. Ráébredtem, hogy a vallásosság nem teszi jóvá az embert, csak megbocsát számára. A bűnös meggyónhatja bűneit, és feloldozást nyer, ezáltal nem nyomasztja a lelkiismeret szikrája sem már. Viszont ha ez így van, akkor ebben a világban nem is szükséges példásan élni, mert hiszen majd ott a másikon lesz rá mód.
Ami több, azt is leszűrtem, hogy aki Isten imádója manapság, abban maradt egy jó adag rosszakarás az ősi mentalításból. Ezt úgy értem, hogy a keresztény ismerőseim sokkal nagyobb számban követnek el objektív bűnöket, mint akik ateisták, vagy esetlegesen nem hangoztatják rákényszerített vallásukat. Itt most megállok, és ismételten elnézést kérek azoktól, a becsületes emberektől, akik fedhetetlenek, akik e sorokat elolvasva magukba fordultan érzik jogos megsértettségüket.
(TOM)
Hit és tudás
Egy kis vallásosság.
Mindig is szerettem elfilozofálni a vallással kapcsolatos nézetek terén. Megjegyzem, hogy soha nem néztem le egyetlen templomba járó embert sem. Ateista vagyok, és rá kellett jönnöm, hogy az ateista is vallásos, mivel a vallás egy hiten alapuló tevékenység. Amennyiben én elhiszem azt, hogy e világot a természeti erő irányítja, és legyen annak a neve akármi is, akkor az én hitem is megfogalmazható, sőt vallássá is emelhető.
Mindig akadtak olyan idealista filozófusok, akik megfogalmaztak, sőt bizonyítottak soha nem látszó, nem látható dolgokat. Ők igaznak hirdetik azt, ami nincs bizonyítva és minden vitán felülállónak tekintik.
Pascal: minél kevésbé ésszerű egy hit, annál nagyobb érdem elfogadni. Tehát véleménye szerint az igazi érdem a lehetetlenben való hit, és a hihetetlen elfogadása. Ennek a felfogásnak fontos eleme az ellenbizonyítékok megsemmisítése. Gondoljunk az inkvizícióra, vagy egy hindu pap esete, aki összetörte a mikroszkópot, amelyben megmutatták neki a Gangesz vizében nyüzsgő kórokozókat. Ha nem veszek tudomást róla, akkor nem létezik, tehát a hitemet megőriztem, ha nem veszek tudomást az igazságról, akkor az nem is létezik. Kissé ellentétes dolgok ezek. Tehát Isten létezését nem kell igazolni, de amit képesek vagyunk bizonyítani, azt elvetjük.
Tehát akkor kérdezem: Hinni vagy tudni kell? Nézzük meg a középkortól.
A középkor óta: VERITAS DUPLEX, vagy is hitigazság, és észigazság. Egymástól azóta jól megkülönböztethető. Azonban a tudás és a hit szembeállítása túl szélsőséges volna, mivel funkcionális helyettesítők. Na de hagyjuk a mély filozófiát.
Descartes: Cogito ergo sum!
Tudás nem más, mint bizonyos megismerés, minden ami tudományosan bizonyítható. Legfőbb eleme a gondolkodás.
Hit ezzel szemben „csak” is valószínűség, tehát szubjektív vélemény, amely a tapasztalatokat nem képes használni.
Hume:
Tudás: Bizonyos ismeret
Hit: Valószívű ismeret, tehát idea.
Kant: az igaznak tartás fokozatai.
Vélekedés: se szubjektív, se objektív nézőpontból nem igaz.
Hit: Szubjektív szempontból igaz, fő komponense a meggyőződés.
Tudás: Objektíve és Szubjektíve is igaz, amely fő komponense a bizonyosság.
Viszont akkor miért ér a hit többet, mint a tudás, miközben sokkal kevesebbet számít? Mert az ember többet hisz, mint amennyit tud. Figyeljük meg ezt a saját gondolkodásunkban, és megláthatjuk, hogy a tudásunk sokszorosan csekélyebb a hitünknél.
Azért hiszünk többet, mert biztonságérzetet nyújt. Mmondhatjuk azt, hogy hitünk az ösztönösség motivációs kiegészítője. Érthetővé teszi az emberek számára a kevésbé áttekinthető viszonyokat.
(TOM)
Mindig is szerettem elfilozofálni a vallással kapcsolatos nézetek terén. Megjegyzem, hogy soha nem néztem le egyetlen templomba járó embert sem. Ateista vagyok, és rá kellett jönnöm, hogy az ateista is vallásos, mivel a vallás egy hiten alapuló tevékenység. Amennyiben én elhiszem azt, hogy e világot a természeti erő irányítja, és legyen annak a neve akármi is, akkor az én hitem is megfogalmazható, sőt vallássá is emelhető.
Mindig akadtak olyan idealista filozófusok, akik megfogalmaztak, sőt bizonyítottak soha nem látszó, nem látható dolgokat. Ők igaznak hirdetik azt, ami nincs bizonyítva és minden vitán felülállónak tekintik.
Pascal: minél kevésbé ésszerű egy hit, annál nagyobb érdem elfogadni. Tehát véleménye szerint az igazi érdem a lehetetlenben való hit, és a hihetetlen elfogadása. Ennek a felfogásnak fontos eleme az ellenbizonyítékok megsemmisítése. Gondoljunk az inkvizícióra, vagy egy hindu pap esete, aki összetörte a mikroszkópot, amelyben megmutatták neki a Gangesz vizében nyüzsgő kórokozókat. Ha nem veszek tudomást róla, akkor nem létezik, tehát a hitemet megőriztem, ha nem veszek tudomást az igazságról, akkor az nem is létezik. Kissé ellentétes dolgok ezek. Tehát Isten létezését nem kell igazolni, de amit képesek vagyunk bizonyítani, azt elvetjük.
Tehát akkor kérdezem: Hinni vagy tudni kell? Nézzük meg a középkortól.
A középkor óta: VERITAS DUPLEX, vagy is hitigazság, és észigazság. Egymástól azóta jól megkülönböztethető. Azonban a tudás és a hit szembeállítása túl szélsőséges volna, mivel funkcionális helyettesítők. Na de hagyjuk a mély filozófiát.
Descartes: Cogito ergo sum!
Tudás nem más, mint bizonyos megismerés, minden ami tudományosan bizonyítható. Legfőbb eleme a gondolkodás.
Hit ezzel szemben „csak” is valószínűség, tehát szubjektív vélemény, amely a tapasztalatokat nem képes használni.
Hume:
Tudás: Bizonyos ismeret
Hit: Valószívű ismeret, tehát idea.
Kant: az igaznak tartás fokozatai.
Vélekedés: se szubjektív, se objektív nézőpontból nem igaz.
Hit: Szubjektív szempontból igaz, fő komponense a meggyőződés.
Tudás: Objektíve és Szubjektíve is igaz, amely fő komponense a bizonyosság.
Viszont akkor miért ér a hit többet, mint a tudás, miközben sokkal kevesebbet számít? Mert az ember többet hisz, mint amennyit tud. Figyeljük meg ezt a saját gondolkodásunkban, és megláthatjuk, hogy a tudásunk sokszorosan csekélyebb a hitünknél.
Azért hiszünk többet, mert biztonságérzetet nyújt. Mmondhatjuk azt, hogy hitünk az ösztönösség motivációs kiegészítője. Érthetővé teszi az emberek számára a kevésbé áttekinthető viszonyokat.
(TOM)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)