Egy kis vallásosság.
Mindig is szerettem elfilozofálni a vallással kapcsolatos nézetek terén. Megjegyzem, hogy soha nem néztem le egyetlen templomba járó embert sem. Ateista vagyok, és rá kellett jönnöm, hogy az ateista is vallásos, mivel a vallás egy hiten alapuló tevékenység. Amennyiben én elhiszem azt, hogy e világot a természeti erő irányítja, és legyen annak a neve akármi is, akkor az én hitem is megfogalmazható, sőt vallássá is emelhető.
Mindig akadtak olyan idealista filozófusok, akik megfogalmaztak, sőt bizonyítottak soha nem látszó, nem látható dolgokat. Ők igaznak hirdetik azt, ami nincs bizonyítva és minden vitán felülállónak tekintik.
Pascal: minél kevésbé ésszerű egy hit, annál nagyobb érdem elfogadni. Tehát véleménye szerint az igazi érdem a lehetetlenben való hit, és a hihetetlen elfogadása. Ennek a felfogásnak fontos eleme az ellenbizonyítékok megsemmisítése. Gondoljunk az inkvizícióra, vagy egy hindu pap esete, aki összetörte a mikroszkópot, amelyben megmutatták neki a Gangesz vizében nyüzsgő kórokozókat. Ha nem veszek tudomást róla, akkor nem létezik, tehát a hitemet megőriztem, ha nem veszek tudomást az igazságról, akkor az nem is létezik. Kissé ellentétes dolgok ezek. Tehát Isten létezését nem kell igazolni, de amit képesek vagyunk bizonyítani, azt elvetjük.
Tehát akkor kérdezem: Hinni vagy tudni kell? Nézzük meg a középkortól.
A középkor óta: VERITAS DUPLEX, vagy is hitigazság, és észigazság. Egymástól azóta jól megkülönböztethető. Azonban a tudás és a hit szembeállítása túl szélsőséges volna, mivel funkcionális helyettesítők. Na de hagyjuk a mély filozófiát.
Descartes: Cogito ergo sum!
Tudás nem más, mint bizonyos megismerés, minden ami tudományosan bizonyítható. Legfőbb eleme a gondolkodás.
Hit ezzel szemben „csak” is valószínűség, tehát szubjektív vélemény, amely a tapasztalatokat nem képes használni.
Hume:
Tudás: Bizonyos ismeret
Hit: Valószívű ismeret, tehát idea.
Kant: az igaznak tartás fokozatai.
Vélekedés: se szubjektív, se objektív nézőpontból nem igaz.
Hit: Szubjektív szempontból igaz, fő komponense a meggyőződés.
Tudás: Objektíve és Szubjektíve is igaz, amely fő komponense a bizonyosság.
Viszont akkor miért ér a hit többet, mint a tudás, miközben sokkal kevesebbet számít? Mert az ember többet hisz, mint amennyit tud. Figyeljük meg ezt a saját gondolkodásunkban, és megláthatjuk, hogy a tudásunk sokszorosan csekélyebb a hitünknél.
Azért hiszünk többet, mert biztonságérzetet nyújt. Mmondhatjuk azt, hogy hitünk az ösztönösség motivációs kiegészítője. Érthetővé teszi az emberek számára a kevésbé áttekinthető viszonyokat.
(TOM)
Mindig is szerettem elfilozofálni a vallással kapcsolatos nézetek terén. Megjegyzem, hogy soha nem néztem le egyetlen templomba járó embert sem. Ateista vagyok, és rá kellett jönnöm, hogy az ateista is vallásos, mivel a vallás egy hiten alapuló tevékenység. Amennyiben én elhiszem azt, hogy e világot a természeti erő irányítja, és legyen annak a neve akármi is, akkor az én hitem is megfogalmazható, sőt vallássá is emelhető.
Mindig akadtak olyan idealista filozófusok, akik megfogalmaztak, sőt bizonyítottak soha nem látszó, nem látható dolgokat. Ők igaznak hirdetik azt, ami nincs bizonyítva és minden vitán felülállónak tekintik.
Pascal: minél kevésbé ésszerű egy hit, annál nagyobb érdem elfogadni. Tehát véleménye szerint az igazi érdem a lehetetlenben való hit, és a hihetetlen elfogadása. Ennek a felfogásnak fontos eleme az ellenbizonyítékok megsemmisítése. Gondoljunk az inkvizícióra, vagy egy hindu pap esete, aki összetörte a mikroszkópot, amelyben megmutatták neki a Gangesz vizében nyüzsgő kórokozókat. Ha nem veszek tudomást róla, akkor nem létezik, tehát a hitemet megőriztem, ha nem veszek tudomást az igazságról, akkor az nem is létezik. Kissé ellentétes dolgok ezek. Tehát Isten létezését nem kell igazolni, de amit képesek vagyunk bizonyítani, azt elvetjük.
Tehát akkor kérdezem: Hinni vagy tudni kell? Nézzük meg a középkortól.
A középkor óta: VERITAS DUPLEX, vagy is hitigazság, és észigazság. Egymástól azóta jól megkülönböztethető. Azonban a tudás és a hit szembeállítása túl szélsőséges volna, mivel funkcionális helyettesítők. Na de hagyjuk a mély filozófiát.
Descartes: Cogito ergo sum!
Tudás nem más, mint bizonyos megismerés, minden ami tudományosan bizonyítható. Legfőbb eleme a gondolkodás.
Hit ezzel szemben „csak” is valószínűség, tehát szubjektív vélemény, amely a tapasztalatokat nem képes használni.
Hume:
Tudás: Bizonyos ismeret
Hit: Valószívű ismeret, tehát idea.
Kant: az igaznak tartás fokozatai.
Vélekedés: se szubjektív, se objektív nézőpontból nem igaz.
Hit: Szubjektív szempontból igaz, fő komponense a meggyőződés.
Tudás: Objektíve és Szubjektíve is igaz, amely fő komponense a bizonyosság.
Viszont akkor miért ér a hit többet, mint a tudás, miközben sokkal kevesebbet számít? Mert az ember többet hisz, mint amennyit tud. Figyeljük meg ezt a saját gondolkodásunkban, és megláthatjuk, hogy a tudásunk sokszorosan csekélyebb a hitünknél.
Azért hiszünk többet, mert biztonságérzetet nyújt. Mmondhatjuk azt, hogy hitünk az ösztönösség motivációs kiegészítője. Érthetővé teszi az emberek számára a kevésbé áttekinthető viszonyokat.
(TOM)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése