Célok

Hogyan tevékenykedj, ha nincsen birtokodban annak a hite, amit teszel. Persze nem azt állítom, hogy a bizonyos hit nélkül nem is végezhető el a tevékenység. Természetesen a cselekvés nem zárható ki a cél hitének nélkülözésével, azonban értelmét veszítheti a valóságos hivatottságában. Ok okozat, ami ezekben az esetekben fellelhető. Mivel a világ is ok okozati tekintetben értékelhető és értelmezhető. Mindennek a valós okát kutatja a racionális ember, és ha nem talál valóságos okozati rendszert benne, akkor teremthet magának. De ebben az esetben a cél megváltozik, a valós és az eredeti racionalitás egy alternatív célt jelöl ki, amely lényegében eltér az eredeti elgondolásoktól. A látszat természetesen fennáll, de a látszat-célmechanizmus eltakarja a valós célprofilt. Ekkor merül fel a kérdés, amely azt kutatja, hogy az eredeti célok átalakultak e lényegükben, vagy csupán módosultak. Az átalakulást tarthatjuk problematikusabbnak, mivel ekkor az eredeti célok teljes, cseréjéről beszélhetünk. Viszont a cél-mutáció is sok esetben elégtelen átalakulást jelenthet, amely állandó és ismétlődő formálódáson megy keresztül. Itt kialakul az alternatív cél, és az elkezdődött változást több tényező ráhatása folyamatosan alakítja. A folyamatos alakítás felveti azt a problematikát, hogy elveszik az eredeti, priori célmódosító tett. Ezáltal szinte kezelhetetlen és korrigálhatatlan automatizált mutáció jön létre, amely ellenőrizhetetlen láncreakciót indíthat be. A célok cseréje körüljárható és leírható minden esetben, viszont a beindult cél mutáció szinte soha sem. A célcsere tekinthető racionális tettnek, viszont a cél mutáció-láncolatok már elveszítik a kezelhetőségek formális lehetőségét is. Ezen elgondolás alapján kimondható az az álláspont, hogy a célracionalitás minden esetben objektív, mivel ez a racionalitás megköveteli minden esetben a gondolkodás pozitív formáját, amely szinte ösztönös cselekvéseket generál. A célok mutáció-láncolatai is egy objektív alappal indulnak, de elkerülhetetlen, hogy egyéni célmódosító elvek is beférkőzzenek, és ezek a módosítások folyamatában nem dinamikusan formálódnak, hanem a hatások pillanatnyi alternatíváit kínálják. Ezeket a válaszhatóságokat nem egyértelműen objektív racionalitások szelektálhatják ki, hanem a szubjektív pillanatnyi érdekek, amelyek párhuzamos érdekellentéteket emelnek minden esetben. A cél modulokra hatást gyakorló tényezők meggátolják az objektív racionalizációs célképzetet. Valós közös elérhetőségek nem alakulnak ki, hanem részegységek érdekszféráiban kialakított fázishipotézisek mentén árnyékegyenlőségi szabályozás lép fel. Tehát a cél elérése nem minden fázis, és nem minden egység látószögében zárja be ugyanazon lehetőségek szándékolt megvalósítását.
A cél cseréje, mivel objektív, ezért nem feltételezi a fázisok és egységek ellentétes érdekképződési mechanizmusát. Az egységek számára ez az állapot centrális változást jelent, azok teljes egyetértésével, vagy látszat-érdekegyetértése következtében. Ebben az esetben nem képződnek módosító modulok, és nem lépnek kölcsönhatásba ellentétes célracionalitások. Itt a cél minden esetben közösségi szintű érdekképviseletként megy végbe. Ennek is lehet problematikája, mivel célcsomagváltás lép fel, és az egységek nem egyéni érdekeik mentén módosulnak. Ha a célcsomagok egységekre bontása nem történik meg, akkor a diszfunkcionális részek beékelődése megmaradhat. Viszont a részegységekre bontás kialakíthat olyan módosításokat, amelyek érdekegyeztetéseket von maga után.
Hát nem érdekes?:) (szt)