Volt szerencsém meghívást kapni egy a gyermekek szegénységéről tartott konferenciára. Nagy örömömre, olyan szaknagyságok jelentek meg ott, akik már többször is kivívták a szakma elismerését, mivel önzetlen odaadással publikáltak a fiatalok nyomasztó sorsáról. Nagy várakozással érkeztem, mert egy jó alkalomnak ítéltem ezt a helyzetet, arra, hogy akikre ez idáig csak könyveik hasábjai által nézhettem fel, most élőben is meghallgathatom, láthatom nem mindennapi törekvéseik megnyilvánulását.
A várakozásom már az első előadást követően elmaradt, mint értékközvetítés. Valamiért most is kihallottam a nagy szavak mögül az érdektelenséget, azt az ok okozati problémát, amely a világ működését behálózta. A könyvek utópiáit hivatott megerősíteni ez a fórum. Nagyon vártam már a végét, és szinte megbántam azt a pillanatot, mikor delegáltak erre a számomra semmit nem érő ülésre. A végén még sem deficites lett ez a nap, mert volt szerencsém meglátni, hogy a gyermeki szegénység ellen küzdő szakemberek minden földi jóban résztvevő lakomát csaptak. Kicsit groteszk elem számomra mikor látom azt, hogy a gyermekek táplálkozását féltő tudósasszony informális előadása közben egy fél pulykát is képes lenyelni, és még szerencse, hogy egy jó pezsgővel ezt meg is tudja csúsztatni.
A lakoma végeztével mindenki elköszönt egymástól, és indulhatott hazafelé beszámolni a nagy konferencia adta új irányvonalakról.
Nem is tudom mi itt a tanulság. Talán az lehet, hogy üres gyomorral nem képes gondolkodni még az sem, aki annak megtöltésén fáradozik. (TOM)
A várakozásom már az első előadást követően elmaradt, mint értékközvetítés. Valamiért most is kihallottam a nagy szavak mögül az érdektelenséget, azt az ok okozati problémát, amely a világ működését behálózta. A könyvek utópiáit hivatott megerősíteni ez a fórum. Nagyon vártam már a végét, és szinte megbántam azt a pillanatot, mikor delegáltak erre a számomra semmit nem érő ülésre. A végén még sem deficites lett ez a nap, mert volt szerencsém meglátni, hogy a gyermeki szegénység ellen küzdő szakemberek minden földi jóban résztvevő lakomát csaptak. Kicsit groteszk elem számomra mikor látom azt, hogy a gyermekek táplálkozását féltő tudósasszony informális előadása közben egy fél pulykát is képes lenyelni, és még szerencse, hogy egy jó pezsgővel ezt meg is tudja csúsztatni.
A lakoma végeztével mindenki elköszönt egymástól, és indulhatott hazafelé beszámolni a nagy konferencia adta új irányvonalakról.
Nem is tudom mi itt a tanulság. Talán az lehet, hogy üres gyomorral nem képes gondolkodni még az sem, aki annak megtöltésén fáradozik. (TOM)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése