Volentics Anna által elképzelt reszocializációs metodika szakít a hagyományos, kategorizáló diagnosztikával, a kognitív szféra „bombázására” épülő nevelési-oktatási gyakorlattal, a tömegesített, uniformizált neveléssel, a kényszernevelés filozófiájával, s mindezekkel szemben az egyediséget, a komplex fejlesztést, az egyén számára optimális hatásrendszert, az inadaptálódás folyamatát és az esélyt nyújtó szolgáltatásokat helyezi előtérbe. A körvonalazott metodika alapfilozófiája a népességcsoportokra kimunkált nevelési rendszer helyett az adott fiatal egyedi szükségleteit állítja a középpontba.
A reszocializációs gondozás korszerűsítéséhez nemcsak a fejlesztési módszerek megújítása szükséges, hanem olyan megfelelő környezet és nevelési légkör, amely lehetővé teszi a fejlesztő hatások érvényesülését. Ennek következtében – Volentics Anna szerint – megújításra szorul a reszocializáció bentlakásos rendszere is. Nyugat-Európában már bebizonyosodott, hogy a bentlakásos intézmények humanizált formájukban is megtartják „totális” jellegüket, nem igazán képesek pozitív nevelő hatások kifejtésére. Ezért a szerző a zárt és a nyitott bentlakásos intézménytípus közül az utóbbit tartja alkalmasabbnak a reszocializációs célok megvalósítására.
A reszocializációs gondozás korszerűsítéséhez nemcsak a fejlesztési módszerek megújítása szükséges, hanem olyan megfelelő környezet és nevelési légkör, amely lehetővé teszi a fejlesztő hatások érvényesülését. Ennek következtében – Volentics Anna szerint – megújításra szorul a reszocializáció bentlakásos rendszere is. Nyugat-Európában már bebizonyosodott, hogy a bentlakásos intézmények humanizált formájukban is megtartják „totális” jellegüket, nem igazán képesek pozitív nevelő hatások kifejtésére. Ezért a szerző a zárt és a nyitott bentlakásos intézménytípus közül az utóbbit tartja alkalmasabbnak a reszocializációs célok megvalósítására.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése