Probléma megoldás magas szinten.
Minden rendszerben kialakulnak gondok, problémák, amelyeket elengedhetetlenül szükséges megoldani. Ezek a nehézségek, amelyek egy rendszer egészséges működését veszélyeztetik. Természetesen a rendszer minden szintje törekszik arra, hogy számára megfelelő, és a rendszer számára is elviselhető módon működjön. Ez a „normális”mechanizmus. Erre gondolom mindenki bólogat, mert a biológiai szervezetek is így képesek funkcionálni. A társadalomban, és annak minden szintjén hasonlóan megy végbe, hasonlóan kellene végbe mennie. A biológiai szervezet a rendszerén belül észlelt problémákat azonnal közli, és ezzel a „cselekedetével”azonnal megkezdi a problémamegoldást. A társadalomban működő rendszerek már nem ilyen aktívak, és hatékonyak. A társadalmi rendszerek kifejlesztettek egy sokkal megélhetőbb mechanizmust, ami a problémák észre nem vételével stabilizálják egységüket. A problémamegoldás ezen „magasabb”szintje, azonban csak véges ideig képes megoldást imitálni, és csak is non profit alappal.
Talán egyszerűbb volna megérteni a rendszer, alrendszerei problémát, ha a társadalmi rendszereket minden esetben egy biológiai rendszerben képzelnénk el. A homeosztázist ugyancsak kivetítenénk egy élő szervezet fenntartásának harcára. Megjelennek társadalmi drive-ok amelyek ismételten a szükséglet kielégítésre hivatottak, és mindenkor a rendszer stabilitásáért képződnek.
Képzeljünk el egy biológiai szervezetet. Éhes, szomjas vagyok, már nem ettem és ittam napok óta. A megoldás ebben az esetben érdekes volna, ha nem vennék tudomást az ingerekről, tudatosan nem érzékelném azt, hogy ez a jelenség károsítja az egész szervezetem. Napok multán a szervezetem megszűnne, véget érne.
Társadalmi szervezet.
Kialakul egy alrendszeri szükséglet. Megoldást csak színlelek, mert nem érzékelem a hatását, még. A végső kimenetel hasonló lesz, akárcsak a biológiai szervezet, a társadalmi is hasonlóan fejezi be tevékenységét.
Kérdésem. Miért jó az, ha egy szervezet nem képes tudomást szerezni arról, hogy problémái vannak. Miért jó az, ha nem érzékeli a gondjait, és nincsen szándéka sem a megoldások számbavételére.
Kérdésem. Kinek jó az, ha egy rendszer nem képes már működni kellő hatékonysággal? Mi az oka annak, hogy ezt preferálja a rendszer minden egysége?
Talán soha nem kapok választ.
Talán az életem szerencséje, hogy nem kapok erre választ.
Minden rendszerben kialakulnak gondok, problémák, amelyeket elengedhetetlenül szükséges megoldani. Ezek a nehézségek, amelyek egy rendszer egészséges működését veszélyeztetik. Természetesen a rendszer minden szintje törekszik arra, hogy számára megfelelő, és a rendszer számára is elviselhető módon működjön. Ez a „normális”mechanizmus. Erre gondolom mindenki bólogat, mert a biológiai szervezetek is így képesek funkcionálni. A társadalomban, és annak minden szintjén hasonlóan megy végbe, hasonlóan kellene végbe mennie. A biológiai szervezet a rendszerén belül észlelt problémákat azonnal közli, és ezzel a „cselekedetével”azonnal megkezdi a problémamegoldást. A társadalomban működő rendszerek már nem ilyen aktívak, és hatékonyak. A társadalmi rendszerek kifejlesztettek egy sokkal megélhetőbb mechanizmust, ami a problémák észre nem vételével stabilizálják egységüket. A problémamegoldás ezen „magasabb”szintje, azonban csak véges ideig képes megoldást imitálni, és csak is non profit alappal.
Talán egyszerűbb volna megérteni a rendszer, alrendszerei problémát, ha a társadalmi rendszereket minden esetben egy biológiai rendszerben képzelnénk el. A homeosztázist ugyancsak kivetítenénk egy élő szervezet fenntartásának harcára. Megjelennek társadalmi drive-ok amelyek ismételten a szükséglet kielégítésre hivatottak, és mindenkor a rendszer stabilitásáért képződnek.
Képzeljünk el egy biológiai szervezetet. Éhes, szomjas vagyok, már nem ettem és ittam napok óta. A megoldás ebben az esetben érdekes volna, ha nem vennék tudomást az ingerekről, tudatosan nem érzékelném azt, hogy ez a jelenség károsítja az egész szervezetem. Napok multán a szervezetem megszűnne, véget érne.
Társadalmi szervezet.
Kialakul egy alrendszeri szükséglet. Megoldást csak színlelek, mert nem érzékelem a hatását, még. A végső kimenetel hasonló lesz, akárcsak a biológiai szervezet, a társadalmi is hasonlóan fejezi be tevékenységét.
Kérdésem. Miért jó az, ha egy szervezet nem képes tudomást szerezni arról, hogy problémái vannak. Miért jó az, ha nem érzékeli a gondjait, és nincsen szándéka sem a megoldások számbavételére.
Kérdésem. Kinek jó az, ha egy rendszer nem képes már működni kellő hatékonysággal? Mi az oka annak, hogy ezt preferálja a rendszer minden egysége?
Talán soha nem kapok választ.
Talán az életem szerencséje, hogy nem kapok erre választ.
(TOM)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése